Azt hinnénk, ha bohócokat kell keresnünk egy ország csúcsvezetésében, sőt a kormányában, akkor azt nyilván a kanadai, vagy egy nyugat-európai, mondjuk belga vagy holland kormányban keresnénk. Nagy hiba. Ott „csak” kvótakisebbségek vagy nemeváltott testi aberráltak fordulnak elő, kirakat-pozícióban. De nem így az éppen lét,- és védharcát vívó Ukrajna kormányában, ahol több showbiznisz-ember, mint egy átlagos hollywoodi díjátadó ünnepségen.
Látjuk és sokszor bánjuk, amikor politikusaink szereptévesztésbe esvén színészkedni, énekelni, táncolni kezdenek, ráadásul csak azért, mert a „tiktokosok is szavaznak”. Ha azonban a revüszínészek kezdenek politizálni, annak általában egy színházi szakszervezet lehet a legrosszabb következménye. Ronald Reagan vagy Arnold Schwarzenegger színészek évtizedes tanulás, és a politikai ranglétra végigcsinálása után lettek csúcspolitikusok. politikai. Vologyimir Zelenszkij, kabarészínész azonban középszerű tévés mulattatóból szinte azonnal államelnök lett. De talán még ez sem indokolja a – finoman fogalmazva – improvizált személyzeti politikáját.
Az ukrán elnök alapvető döntéshozói belső köre tulajdonképpen a színész-komikus baráti körén alapul.
Az ukrán kormány (-társulat) tagjai:
- Az elnöki palota kabinetfőnöke, Andre Yemark vígjáték-producer volt;
- Az elnöki adminisztráció vezetője, Andre Bodin a szórakoztatóiparban tevékenykedő ügyvédként lett a kijevi kancellária vezetője;
- Az elnök fő politikai tanácsadója, Sergey Sheffey korábbi vígjáték-író;
- Ivan Bakanov, az Ukrán Legfelsőbb Hírszerző Szolgálat elnökhelyettese, egy vígjátékfilmeket készítő cég főnöke, producer;
- Szergej Sivoko, az Ukrán Nemzetvédelmi Bizottság vezető tanácsadója szintén humorista, és Zelenszkij partnere a színészetben.
Sőt.
Mivel Ukrajna elismeri a kettős állampolgárságot, a vezető kormányzati tisztviselők 80%-a amerikai, és a tekintélyes vagyonuk és bizalmasaik 90%-a Londonban vagy Svájcban van. Az ukrán parlament által 2014 novemberében kinevezett három miniszter mind külföldi: a pénzügyminiszter amerikai; az egészségügyi miniszter grúz; a gazdasági miniszter litván. A legjellemzőbb, egyszersmind legkirívóbb példa Ukrajna női egészségügyi minisztere. Az Egyesült Államokban született és élt, 2013-ig amerikai közorvos volt. 2013-ban Ukrajnába utazott, 2015-ben honosították, slám, 2016-ban pedig máris egészségügyi miniszterhelyettessé léptették elő. 2019-ben az elszabaduló koronavírus járvány idején Zelenszkij a jelentős ellenzéki tiltakozások ellenére végül minszterré nevezte ki.
A Zelenszkij kormányzat alsóbb szintjein, szigorúan kvantitatív nemzetiségi statisztikákat tekintve a mutatók a következők:
1) A vezető tisztviselők 80%-a rendelkezik amerikai állampolgársággal (a kettős állampolgárság legális).
2) Az ukrán gazdasági újelit vagyonának 90%-a Európában és az Egyesült Államokban található.
3) Zelenszkij színészként sem orosz, sem ukrán identitást sem vállalt fel, önmagát leginkább zsidóként határozta meg.
Mi tehát a végső célja annak, hogy ennyi amerikai és nyugat-európai, stb. (= véletlenül sem ukrán ember) beszivárogjon Ukrajnába, az ukrajnai államapparátusba? És különösképp mi célt szolgálhat ez épp akkor, amikor az orosz túlerő megtámadja az országot?
Az biztos, hogy a mostani meglepő és váratlan, de leginkább látványos ukrán nemzeti ellenállást egy nem ukrán kormány vezényli.
Nem tudhatjuk, hogy egy a) őslakos ukrán b) politikusokból álló kijevi kormány mit tett volna: jelen sorok írásakor a háború közel négy hete húzódik, egyre súlyosabb áldozatokkal járva. Az bizonyos, hogy a kijevi kormányzat minden megnyilvánulása az ukránok hősies ellenállását láttatja a világgal, amelynek hasonló látványos megnyilvánulásai pedig a segítő-támogató hozzáállást mutatják az ostromlott ország, egyre brutálisabb hadikövetkezményeket elszenvedő népének.
A realitás nem hazudik. Csak az oroszok győzhetnek a harcban. Az ukránok erkölcsi győzelme pedig már az orosz támadás pillanatában boritékolt lett.
Kinek az érdeke ez a mostani, a nagyobb, iszonyúbb ukrán véráldozat? Kinek hasznos a nagyobb, kegyetlenebb orosz pusztítás?
Az elhúzott háborúzás ugyanis más hatással nem lehet (és nincs is), mint az egyre nagyobb vér,- és anyagveszteségek mindkét oldalon, illetve egy sosemlátott dinamikus információ-özönnel megtámogatott oroszellenes összefogás a világ minden szintjén.
A fentiekből felteszem egy a) őslakos ukrán, b)politikusokból alakult kormány lépései között a megadás racionalitása is felmerült volna, akár három és fél héttel ezelőtt!
Orientalista.hu – Siroi Isi nyomán: Pesti Hírek