Sajnálatos, de tudomásul kell venni, Európa háborúban áll, megtámadták létezésének normatíváit. Kétségbe vonják keresztény identitását, amiből egyébként toleranciája is táplálkozik más vallások és kultúrák iránt. Ráadásul, a keresztény erkölcs és gondolkodás háttérbe szorításával egyidőben, az árnyékból az intolerancia világa kandikál elő. Ezt minden nap megéljük, és már nem csak a nyugat-európai nagyvárosok no-go zónáiban. Világossá vált, hogy a hitünkkel egyidőben normális életformánk is össztűz alá került.
Bár vannak nemzeti kormányok, melyek a polgárok védelmében törvényekkel és határozott fellépéssel politikai platformról verhetnék vissza ezeket a támadásokat, mégsem ez a gyakorlat.
Azért van „zavar” a rendszerben, mert a legnagyobb probléma éppen az európai és nem csak az uniós politikai elittel van. Többségük vagy ostoba, vagy elvetemült hazaáruló.
Az még érthető – ha nem is elfogadható -, hogy a brüsszeli bürokraták és politikusok felülemelkednek az egyes nemzeti érdekeken, és uniformizálni akarják Európa világát. De
az valóban megmagyarázhatatlan, hogy az országok kormányaiban ülők miért erősítik fel az ideológiai különbségeket, nyitnak határokat a migrációnak álcázott inváziónak, és Washington kottáját olvasva, szemrebbenés nélkül teszik tönkre a rájuk bízott társadalmakat, energiaválságot és ezzel gazdasági csődöt generálva. Mindezeken túl, látható módon támogatják az orosz-ukrán fegyveres konfliktus fokozódását.
Állatorvosi lóként türemkedik elő az orosz-ukrán – öldöklést sem nélkülöző – összecsapás. Ha csak egy elemét nézzük, azonnal elénk tárul az ellentmondások sora. Mi, az európai országok népei – joggal – aggódunk az ukrán emberekért.
De miért nem aggódik értük az ukrán politikai vezetés?
Hiszen függetlenül attól, hogy miért, vagy más szóval, milyen háttérerők érdekében robbant ki az összecsapás, a kijevi vezetésnek a legfontosabb felelőssége az emberi élet védelme. Ezzel szemben, a harcok megkezdése óta egyetlen esetben sem tett kísérletet arra, hogy az oroszokkal érdemi tárgyalásokat kezdjen az öldöklés megállítására. Többször javasolhatott volna fegyverszünetet. Ezzel szemben folyamatosan – mellét döngetve – arról harsogott, hogy soha nem fog tárgyalni az agresszorral. Ebben a formában mindegy is, hogy azért viselkedik így, mert uraik Washingtonban ezt parancsolják, vagy azért, mert lelketlen pojácák uralkodnak Ukrajna fölött. Ráadásul,
ha a kijevi kormány betartja – amit szintén Washington sugallatára nem tett meg – a „minszki egyezményt”, el sem indulnak az orosz tankok.
Mindezeket látva, elérkezett a pillanat, amikor felsejlik a „Békét Európának” mozgalom időszerűsége.
Mivel nem enyhül, hanem fokozódik a szélsőséges élethelyzet, a megszokott és normális élet már nem csak áttételesen, hanem direkt formában egyre több konfliktustól lesz terhes. Az országok közötti, eleddig nem fegyveres összeütközések eszkalálódnak – nemcsak Oroszország és Ukrajna között -, így a béke reménye köddé válhat, akár több generáció számára is. Fontos hangsúlyozni, hogy
ezen ellentétek nem objektív okok következményei, hanem pénzügyi és gazdasági erőterek gerjesztik. Európán belül – például – sok millió kollaboráns járul hozzá földrészünk gyengítésének, átalakításának tervéhez, mert üzletileg, vagy egyéni érdek mentén hasznot remélnek hazájuk elárulásából.
Úgy gondolják, a világ gyorsuló ütemben változik, és be kell állniuk az „új világrend” eljövetelét irányítók seregébe. Szóval könnyű a támadóknak úgy harcolni, hogy nincs védelem, és a belső árulások miatt teljesen szabad az út céljaik megvalósítása előtt.
Az új világrendben mesterkedők, egyfelől a pénzvilág nagyjai, akik főként amerikai útlevéllel, de nem amerikai szívvel tekintenek az emberiségre, és kizárólag a multinacionális gazdaság mindenhatóságát vallják. Aztán ott vannak az olajdollárt birtoklók csapatai. Szaúd-Arábiával az élen egyértelmű törekvésük Európa szó szerinti elfoglalása, hisz bármennyi is az olaj vagy gáz jelen pillanatban, egyszer eljön az idő, amikor lakhelyet kell váltaniuk, hisz a sivatag visszafoglalja mindazt, amelyet ők jelen pillanatban élettérként birtokolnak tőle. Európát nézték ki új hazájuknak, és ennek előkészítése rendkívül szisztematikusan folyik. A Távol-Kelet, Kínával az élen is „csapattag” a remélhetőleg zsákutcába torkolló átalakításban, Európa gyengítésében. Kína ugyanis nem barát és nem ellenség. Mindenkitől és minden más érdektől függetlenül 4000 évre visszatekintő identitás. Csak és kizárólag saját érdeke létezik, még akkor is, ha mást próbál kommunikálni, vagy látszólag másként viselkedik.
Mindebből következően, Európa nehéz, de megoldható kihívásokkal néz szembe.
Ha egyfajta rovancsot tartunk, azt látjuk, hogy országaink többsége fejlett és jól működő gazdasággal rendelkezik. A társadalom tudatvilágát ért támadás az abnormális ideológiák mentén fokozódik, de
a folyamat még visszafordítható, és ezzel egyidőben, egy általános katonai összecsapás erőfeszítés nélkül elkerülhető.
Egyetlen tétel maradt hát, ami Európát romba döntheti. A regnáló politikai elit.
Vannak politikusok – egyre kevesebben -, akik kivételek, és ellene mondanak az ostobaságnak és/vagy árulásnak. De őket úgy állítják be a többiek, mintha a fejlődés kerékkötői lennének. Az emberek jelentős része megvezethető, hisz évtizedeken keresztül kábítottak minket olyan ideológiákkal, amelyek józan ésszel elutasítandók, csak nem voltunk elég szenzitívek, és csapdába sétáltunk. Vagyis, vissza kell fordulnunk az ember legalapvetőbb ösztönéhez, és meg kell szabadulnunk mindazon politikai érdekcsoportoktól, akik vérünket akarják.
A miként kimunkálandó, mert nem szabad első dühből reagálni.
Persze vérlázító, hogy miközben Európa elveszejtésén dolgoznak, a médián keresztül arcátlanul hazudnak. De már egyre többen ébredezünk a kómából, és építjük a védelem stratégiáját, aminek a jelmondata:
Békét Európának!
VDTA – Pesti Hírek