Vitéz Sebő Ödön (Nagykanizsa, 1920. július 17. – 2004. május 9) magyar katonatiszt, főhadnagy. Ő az, aki 1944-ben egy zászlóaljnyi katonájával a Gyimesbükki szorosban, az ezer éves határon, egy hónapon át feltartotta a teljes 2. Ukrán front közel egy milliós hadseregét!
1944 őszén a 32. hegyi határvadász zászlóalj tisztjeként embereivel hatalmas túlerő ellen védelmezte a Gyimesi-szorost:
1944. szeptember 23-án a szovjet hadsereg, az átállt román haderővel két helyen is átlépte a magyar határt. A magyar 2. hadsereg pedig rövid, elkeseredett csatákban vereséget szenvedett.
Az ezeréves határnak ezt a szakaszát Sebő Ödön mihályszállási és gyimesbükki őrse próbálta megvédeni a rázúduló, aránytalanul nagyméretű szovjet túlerővel szemben. A gyimesi harcok három hétig tartottak.
A Gyimesi-szorosból való kitörés után Sebő Ödön a 22. gyalog tábori pótezred zászlóaljának parancsnokaként a rábízott katonákat
továbbvezette a Székelyföldön, Felvidéken, Csehországon át Németországig, állandó harcban, „halálra ítélt zászlóaljként”. A sikeres kitörést követően két héttel, minimális veszteségekkel vonult amerikai hadifogságba. A fegyvert Németországban tették le, miután lőszerük nem maradt.
Háborús visszaemlékezéseit – A Halálra ítélt zászlóalj – című könyvében adta közre, amelynek szerkesztője Sebő Ferenc, Vitéz Sebő Ödön fia – az ismert Kossuth-díjas zenész, a magyar táncház-mozgalom emblematikus alakja, a Zeneakadémia tanára, a kiadója pedig a Budakeszi Kultúra Alapítvány.
Székely Idő
fb – Pesti Hírek