A nehézfegyverek Ukrajnából történő csempészésének jeleire bukkantak az uniós nyomozók – írja a KárpátHír Jan Op Gen Oorth, a hágai székhelyű Europol egyik szóvivőjére hivatkozva. A hír nem légből kapott, a tisztviselő a Der Spiegel című német hetilapnak nyilatkozott, s aggasztónak nevezte, hogy „azért vannak Ukrajna nyugati határai mentén fegyver- és lőszerraktárak, hogy megkönnyítsék a fegyvercsempészek dolgát.”
A történetben nem az a meglepő, hogy az ukrán szervezetbűnözés – amely szorosan összefonódik a mindenkori állammal – megtalálta a nagy üzlet lehetőségét a háborúban.
Sokkal inkább a Nyugat naivitása az érthetetlen: mintha a titkosszolgálataik és a belügyi-rendvédelmi szerveik vakok lettek volna az elmúlt 30 évben, és nem tudnák, hogy Ukrajna nevében a k tulajdonképpen a korrupcióra utal, ami nélkül az ország léte elképzelhetetlen.
És nem, ez most sem olcsó orosz propaganda a részünkről. Gondoljunk csak arra, hogy 15-20 éve, amikor a cigaretta ára elkezdett drasztikusan emelkedni, egy fél ország szívott ukrán zárjegyes Marlborot vagy kék Prilukit. A ’90-es években pedig a legnépszerűbb üzemanyag, legalábbis Kelet-Magyarországon nem a 95-ös benzin, hanem az ukrán gázolaj volt, amit a határ-őrségváltásokhoz igazodva csempésztek át külön erre a célra kialakított Zsigulikban.
A sort hosszan lehetne folytatni, és lehet moralizálni azon, hogy elítéljük-e azokat az ukránokat, akik hordárokként 8 mesterkartonnal a hátukon, vagy egy duplafalú kisbuszban naponta négyszer keltek át a határon, de lássuk be, Kijev nem sok lehetőséget adott a boldogulásra, amióta a Szovjetunió szétesett. És egyébként is, miért akarna bárki más, különb, jobb ember lenni, mint a politikai elit tagjai? Avagy, a maffiaállam maffiózókat szül.
De van mégis egy különösen nagy baj azzal, ami most történik, amire Jan Op Gen Oorth és az Europol figyelmeztet:
míg a csempészcigibe jó esetben csak az hal bele, aki szívja, a terroristák kezére jutott fegyverek (szinte) mindig ártatlan áldozatokat szednek.
bekezdések – Pesti Hírek