A 23 éves professzionális tornász, Natalie Stichova a napokban vesztette életét a bajor Neuschwanstein-kastély látogatása során. Szemtanúk szerint egy szelfi készítéséhez állítgatta telefonját, amikor – egyelőre ismeretlen okból – lezuhant a nyolcvan méteres mélységbe.
A tragikus kimenetelű esemény egyike volt annak a közel ötszáz esetnek, amikor szelfizés közben zuhantak a mélységbe azt érintettek. Újfajta halálesetek ezek, a történelemben még soha nem tapasztalat módon, az
önmagában nem pusztán gyönyörködő, de a mások számára legtetszőbb módit kereső ember tragikus és abszurd életvesztései.
A közkeletű kifejezés ezekre az eleddig ismeretlen halálnemekre: szelfibaleset. Ez azonban megdöbbentően csalárd elnevezése, ennek a minden korok minden halálnemét felülíró abszurd végnek.
Valóban baleset, ha valaki óvatlanul, vagy rosszul lépve, szakadékba zuhan. A szelfizők azonban nem óvatlanul vagy rosszul lépnek. Sőt. Éppen, hogy a beállított kép elkészítésének körülményei miatt annál körültekintőbben lépnek a kívánt helyre, fokozott óvatossággal helyezkedve el.
A klasszikus, beállított képek, amelyek külső fényképésszel készülnek soha nem is vezetnek ilyetén halálhoz, pláne nem ilyen számban.
Ám a szelfi elkészítése trendszerűen, évi több tucat esetben vezet halálhoz.
Vajon miért? Miért veszti egyensúlyát egy profi tornászlány, aki ráadásul rutinos szelfiző?
Az egyetlen magyarázat az lehet, hogy
egy ponton, egy adott szédítő pillanatban az önkontroll és önvédelem minden ösztönszerűségét felülírva, az ego tetszetősségének érdekében kockáztat az érintett: és ezen kockáztatások egy része vezet a tragikus halálhoz.
Nem pusztán a tükörképben való gyönyörködés (tükörbalesetek nem is fordulnak elő), hanem
annak a képnek a megalkotásának mindent felülíró vágya, hogy másoknak a legtetszőbb legyen – ez vezet a halálos “szelfibalesethez“.
Akkor hát
a szelfihalál – és ez talán helyesebb elnevezés a szelfibalesetnél – egyenes következménye a kóros mobilfüggésnek
(hiszen az eszközhasználat függését a közösségi platformfüggések erősítik).
Márpedig ha ilyen mértékű is lehet a mobilfüggés – halált okozó -, akkor
az ilyen eszközök használatának iskolai korlátozása csak üdvözölhető lehet, és ha ez ellen tiltakoznak, különösképpen pedagógusok, szakmabeliek, az felháborító és etikátlan szabotázs mindennemű gyerekneveléssel, oktatással szemben.
Jónás Levente, a Pesti Hírnök