Ha azt keressük, mi vethetne véget azonnal a háborúnak, akkor ne a nukleáris arzenálokra gondoljunk, és ne is holmi világprofi, bérgyilkos elnök-merénylőket, vagy egzotikus pucss-zsokékat kívánjunk egyiknek se vagy a másiknak…
A legháborúsabb konfliktus szereplői és szövetségesei úgy viselkednek, mint aki:
- a legukránabb: „Addig ölöm az oroszokat és magamat is, amíg adják a fegyvert”, illetve
- a legoroszabb: „Addig ölöm az ukránokat, amíg védőkből védtelenné nem válnak”,
- a legEUsabb: „Addig ölöm magamat, amíg mást nem akar az USA-szolgálat”
- a legusásabb: „Addig adom a fegyvert, pénzt, eszközt amíg azt csak – oroszt ölni – adhatom”.
Együtt és egyenként is így, „legolyanabbként” e négy szereplő jól láthatóan a legháborúsabb. A cél éppen ezért nem kisebb, mint ezt a minőséget megváltoztatni, mind legyen inkább: a legbékésebb!
S a szereplők köréből vajon, ha varázsütésre kivehetnénk egyiküket, vajon melyikük hiánya teremtene azonnali fegyvernyugvást és békét? Érdemes mind a négyféle lehetőséget végiggondolni.
Mondjuk, fogjuk és a legukránabb szereplőt kivesszük:
Változik-e bármi például az USA globális pozícióval kapcsolatosan? Az energiahelyzet? Vagy a szankcióhadjáratok? És az oroszokkal szembehelyezkedett szélsőséges európai hozzáállás? Mégsem bővül a NATO? Esetleg eltűnik az orosz stratégiai fejlesztési rakétaelőny? Na, és a sokszor hivatkozott biztonsági szükségletek?
Háború lesz. És mind, a legháborúsabbak lesznek!
Ha a legoroszabb semmivé válik, akár még fizikailag is megsemmisül:
Valóban a legukránabbé lesz darabokban minden, ami orosz volt? Ezt hagyni fogja a legEUbb és a legusásabb? A békebeli befektetések tömkelegével kecsegtető, gigaméretű „hadikölcsönt” vajon törleszti-e majd a győztes csődállam, és annak sok százezres fullra fegyverzett és kiképzett, NATO-bennfentes, modernizált, durván harcedzett hadserege?
Háború lesz. És mind, a legháborúsabbak lesznek!
Ha a legEUbb kiszáll, kifogy, kimerül, kimarad…:
Ki is veszi észre? És mit is kéne észrevennie? EU-val vagy nélküle, ha elég lesz a legusásabb lőszere, a legukránabb továbbra is csak a legoroszabbat lövi le, akkor is ha nincs mögötte már a leglengyelebbje se. Sem jobb, sem rosszabb nem lesz már, mert nem lesz semmi, ami elromolhatna (mert már elromlott), és semmi nem ad reményt a jobbra fordulással (mert már elfogyott). Legusásabb és legoroszabb legeubb nélkül legeurópaibb is legszívesebben lenne, legháborúsabban is, csak bárhogy lehetne.
Háború lesz. És mind a legháborúsabbak lesznek!
S ha a legusásabb hirtelen eltűnik minden színről, helyről, üzletből és globális, cselező szennyprojektekből?
Nincs, nem lesz akkor sem pénz, sem fegyver, tehát a legukránabb lesz a legfegyvertelenebb-legszegényebb. A legEUbb ellenben a legszankciósabb helyett lesz, háborús, recessziós, válságos inflációs helyett békegyarapodós, hasznos, konjunktúra-gazdaságos. A legeubb pedig legeurópaibb lesz, a legukránabb végre inkább a legukrajnaibb, a legoroszabb pedig nyugodtan lehet a legoroszországibb-legoroszabb.
Béke lesz. És mind, végre a legbékésebbek lesznek!
Tehát bebizonyosodott, hogy legbékésebbek úgy, és csak úgy lehetnek, ha sehol sincs a legusásabb. A legusásabb döntése a legháborúsabb – a legusátlanabb pedig a legbékésebb.
Ez ennyire egyszerű valójában. És mindig is ennyire egyszerű volt.
A háború, most is az Egyesült Államok döntése.
Egyedül az USA lehetősége. És a béke is. Egyedül, csak az USÁ-nak a felelőssége… Vajon élni fog vele?
És kell-e hozzá még, az összes ukrán minden vére?
Jónás Levente (Pesti Hírnök vélemény)