kiemelt kultúrfölényes

Elegáns, igényes, minőségi: szakítás és „letiltás” a 19. századból (Pesti Hírnök vélemény)

„Hosszú 19. század” – így is emlegetik a korszakot, az évszázadot, amelyet 1914-ig, a nagy háború kitöréséig tekintünk egységesnek. A század, amely lóháton és hintókon meg szekereken indult, de autókkal, tankokkal repülőgépekkel zárult. A század, amelynek nyitányában a fiatal Napóleon, zárlatában pedig a fiatal Adolf Hitler állt.

Ez az a század, amelynek nyitányaként a francia király kivégzése jelezte, hogy teljes társadalmi átalakulás vette kezdetét, s amely elmúlta végén, Európa másik végén meg Ferenc József még mnindig uralkodhatott – jelentősen gátolva bármifajta társadalmi átalakulást.

Ám e két végpont is ugyanazt eredményezte: köztársaságok és királyságok, egyformán ott találták magukat a nagy háború lövészárkaiban. Az ancien régime, az abszolút monarchiák régi igazságtalanságát forradalmak söpörték el, hogy aztán a világháború, immár a következő században, egy szinttel még igazságtalanabb, totális diktatúrákat szüljön.

Ez az a század, amely ipari, kulturális, technológiai áttörések sorozatát élhette meg ámulva, s azt a minőséget is újra európai értékké emelte, amelyet utoljára az ókorban tapasztaltunk: a polgárság közösségi értékké válását, sajátos társadalmi mobilitásnak teret engedve.

Szélesebb körűvé váltak azok a kulturális, életminőségi attribútumok, amik korábban csak a nemesség által voltak elérhetők, sőt társadalomszervező közösségi alapértekekké, alapelvekké váltak bizonyos viselkedési jegyek, formák.

Etikett. Protokoll. Tradíció. Dinasztikusság. Szokásrendszerek, méltóság, köztisztelet és pozícionális javak.

Ezeket a szabadabb, felvilágosultabb polgárosodásként ismert folyamategyüttes tette lehetővé.

Értékválasztásában nemesi, ám felsőbbrendi érzések nélkül. Életszemléletében törekvő, motivált és gyarapodásra berendezekedett, ám nem hatalom és vagyon által, hanem szerénység és szorgalom, egyéni teljesítmény nyomán.

A folyamat maga az osztálytársadalom-torzóvá aljasított társadalomkép cáfolata volt és az őrült, fantaszta utópisták; szocialisták, kommunisták és anarchisták világnézetének a megsemmisítése volt.

A virágzó polgárosulás semmibe vette az osztályokba szorítani akaró, és ezzel majd permanens belforradalmisággal, megosztva gyengítő célzatú ideológiákat is.

Nem véletlen a feltűnő polgár-üldözés, és a polgári értékek teljes ignorálása majd, a XX. századi bolsevik proletárdiktatúrákban.

A kávéházakban császári eleganciával, kifogástalan megjelenéssel és megnyilvánulással udvaroltak ifjú urak, a hajadon hölgyeknek. Akik pedig királynői tündökléssel és úrhölgyi hangsúlyokkal ruhájukban és, gesztusaikban tökéletes nemeskisasszonyoknak beillő, polgári-úrasszonyi létbe házasodni akarván fogadták a gavallérokat.

Egy színes, mindenben nagy lendületet kapott évszázad, sok-sok komótos, egyforma száz évek ismétlődései után olyan értkeket is hozott (és pusztított is sajnos), amit jól jelez a „kifogástalan” kifejezésünk.

A kifogástalanság követelménye mindenben, az arányos önigényesség, mint egyfajta trend reflexió – talán éppen az avantgarde minden ellenes, mindent devalváló káoszteremtése ellenpontjaként – meghatározó feltétele volt a modern, polgári léthez méltó századfordulós városi polgárság.

E kissé nagyvonalú ráközelítéssel élve, világossá is válik számunkra az, ahogy 1886-ban ezt az elbocsátó, szép üzenetet Erzsébet, az ismeretlen hölgy közzétetette az újságban. Minden szó a helyén, minden megfogalmazás arányos és kellő mértékben hordozza az üzenetet – akár irónikus mém is lehetne, de tudjuk, hogy semmi tréfa fel nem merül e szövegben.

A szöveg és a tartalom kimaxolt harmóniája tökéletes közvetítője a szerző megfellebezhetetlen döntésének. A mai ghostingoló, reflexhazudó, koravén prostimajmoló tiktokker csajok tökéletes, 19. századi hölgy-ellenpontja, figyeljük meg:

1886

Erre csak ezt lehet mondani: „Kisasszony…ez esetben ajánlom magamat”. Így teszek én is.

Címlapképhez az Experidance társulattól vettünk át.

Jónás Levente, a Pesti Hírnök

Ez is érdekelhet

Argentín ártangó

Jónás Levente

Ez a weboldal cookie-kat használ az élmény javítása érdekében. Feltételezzük, hogy ez rendben van, de ha szeretné, leiratkozhat. Elfogadom Bővebben