2022 december, a dátum, amit minden bizonnyal minden budapesti polgár epekedve vár, ekkorra határozták meg anno ugyanis a Lánchíd visszadását a közúti forgalomnak. De vajon annak fényében, hogy jól ismerjük a főpolgármester személyét, ki merne fogadást kötni nagyösszegben, hogy fél év múlva ismét áthajthatunk Pestről Budára az ígéretnek megfelelően? Szerintem nem sokan. Sőt mi több a napokban már az is bizonytalanná vált, hogy egyáltalán áthajthatunk-e valaha, ugyanis a főpolgármester ezen is változtatna, mint mindig mindenben, csak, hogy legyen valami svindli, valami hazugság, legyen valami kavarás.
Joggal merülhet fel a kérdés tehát még a balliberális szavazókban is, hogy bár elveik azt diktálnánk mindenképpen egy LGBTQ-val, BLM-el, internacionalizmussal és multi-kultival papíron a végsőkig szimpatizáló főpolgármestert válasszanak, viszont ennek az az ára, hogy egy totálisan alkalmatlan, megrögzött hazudozó kóklert kapnak, aki totálisan alkalmatlan még arra is, hogy felfújja a biciklije kerekét, megéri-e?
Megéri-e ragaszkodni egy balfékhez, mikor ott volt a szaki és ott lehet ismét majd valaki, aki leszegett fejjel, picsogások és sivalkodások nélkül vezesse ezt a várost, betartsa amit ígér és rendet tegyen a közterületeken, a közlekedésben?
Mindenképpen támogatni valakit, akiből sugárzik a tehetetlenség, a képtelenség, hogy bármit is megoldjon, hogy bármit is betartson abból amit ígért. Kihirdette a klímavészhelyzetet, de egy épkézláb rendeletet nem alkotott még ehhez kapcsolódóan, fát jó ha egy tucatot sikerült ültetnie. Beígérte a Városháza-parkot (melegbárral), majd vadul elkezdte árulni a sameszeivel.
Antikorrupcióról hadovált, miközben olyan embereket alkalmaz mint például Kiss Ambrus, vagy olyan embereket ugrált körbe, mint Tóth Csaba.
Emberünk legnagyobb vívmányai a méhlegelők, a rovarhotelek, a nőről elnevezett utca, a nem sózott jégbordás utak, gigaholding Mártha Imrével. Illetve van mégegy, amivel viszont százezrek életét keserítette meg: a teljesen indokolatlan útlezárások, a mérhetetlen autósüldözés. (Erről részletesen egy későbbi cikkben.)
A kevés dolog, amit meg akar valósítani két fröcsögő Facebook post és sofőrös buszsávozás közben, amit minden áron át akar verni a Budapestieken, azt meg sumákban akarja elérni. Saját bevallása szerint is titkolta ugyanis a választások előtt, hogy a Rakpart lezárása készül az autósok elől. Ha valamit annyira elsöprő többséggel támogat a nép, akkor annak tervezett megvalósítását ugyan miért kell halogatni, elsinkófálni?
Mert alapból is ilyen a természete. Minden amilyennek mondja magát, annak pont az ellenkezője és minden amit mond, annak az ellenkezőjét teszi. Gondoljunk csak a Budapest Mindenkié szlogenre. És most gondoljunk egy olyan dologra, rendeletre, amely a jobboldali érzelmű embereknek kedvezett volna.
Ez egyszer működött 2018-ban, amikor egy hosszú Tarlós és Fidesz korszak ellen lázadtak a Budapestiek, azonban a következő választás már nem erről fog szólni. Sőt, a Fidesz kritikusok meglehet balról is, jobbról is több értelmes opció közül választhatnak majd a szívárványkoalíció főkóklere helyett.
Meglehet, Karácsonynak ez is mindegy, mert minden bizonnyal Brüsszelbe vágyik 2024-ben, ugyanis valószínűleg felmerült már benne is: annyi esélye van, mint Márky-Zaynak.
És, ha bukik, ugyan úgy fogja kihajítani Gyurcsány Ferenc a baloldal tejhatalmú ura a zárt Facebook csoportokból, mint ahogy tette azt a bukott hódmezővásárhelyivel.
Karácsony Gergelynek, aki néha még a nevét sem tudja leírni, egyszerűen nem lehet esélye, mert a rátermettebb, tökösebb balliberális szavazók sem annyira balgák, hogy egy kívül zöldnek látszani akaró belül vérvörös, teszetosza primadonnának engedjék a Főváros további rombolását. Egy örök vesztesnek, aki Gyurcsány lassan két évtizedes szolgájaként, a főnök pincsijeként egy ideig nyertes lehetett.
Steve – Pesti Hírek