Egyértelműen hatalmas a verseny az ellenzéki térfélen, hogy ki tud politikai minőségben még mélyebbre süllyedni? Messziről lerí, hogy az ellenzéki politikum a jellemző, Kádár-kori, legalja személyiségjegyekkel rendelkezők gyűjtőtábora: méghozzá a politikusnak, közszereplőnek a lehető legkevésbé alkalmas embereké. Egyik markáns csoportjuk a balliberális városházi közalkalmatlanok korrupt kasztja, a piti hivatali lógósoktól a jutalékorzó, vagyonkezelős sápsakálokig.
Ezek az alakok nem a piacról érkeztek, sem szakmájuk, sem szakmai tapasztalatuk nincs. Mégsem lennének sose hajlandóak, ennek megfelelően fizikai vagy betanított munkát végezni.
Mit keresnek akkor ezek mégis kiemelt pozíciókban, felelős szakmai döntéseket igénylő tisztségekben, hétszámjegyű honoráriumos tanácsadói szerződések birtokában?
Három, huszadik századi, messzemenően nemzetidegen (sic!) történeti hagyaték érhető tetten:
A hálózati gátlástalanság, a pártállami mohóság, és a politikai rendszerbűnözés.
Napjainkban is, a nagyravágyás vezérli a politikájukban ezeket, és tényleg teljesen mindegy, hogy azokhoz mennyire nem társulnak képességek. A nagyravágyással kéz-a-kézben járó önfelmagasztalás ilyenkor a legszolgaibb párthűségen tenyészik, így biztosítva a „felfelé nyal, lefelé rúg” – minőség, sajátosan balliberális válfaját, az „egymás felé, belül mindenfelé nyal, kifelé, a társadalom felé rúg”. És van, amikor kifelé, a társadalom felé lő, a pártszékházból belül , befelé rá három évtizedre pedig iratmegsemmisítőket töm tele….
Ám a nagyravágyás és a párthűség önmagában kevés, kell hozzá egyfajta jellemző, szociopata érzéketlenség az emberi, nemkülönben szakmai értékekkel kapcsolatosan, helyette nagyon is bővelkedve a nemtelenségben, az erkölcstelenségben, etikátlanságok sorában
– a legaljánál is mélyebbre így igyekezvén hatolni, hogy a csúcsra juthassanak:
Vagyis elérni a kiemelkedő jövedelemszerzést, közpénzből, munkavégzés és felelősség nélkül!
Ám korántsem tétlenül, íme csak címszavakban, hogy mégis mivel tötik meg a fentebb leírt közpénzhízók pl. a Budapesti Városháza mindennapjait
sok seggnyalás, örök képmutatás, készségszintű hazudozás, pofátlanságok netovábbja;
vérlázító (néha vérfagyasztó) közgátlástalanság vezette mindennapok;
az intrikus, erőszakos, egoista, üresfejűségében pedig annál önhittebb önkirakatolás;
az idióta, ízléstelen és igénytelen közmegoldásokkal fedezett közpénz-szivattyúzás
pedig ekképp, és így elnyeri méltó (méltatlan?!) jutalmát:
a tanácsadói-, megbízásos-, bizottsági-, szerződéseket, költségtérítést, pályázati keretet, szolgálati ezt-azt.
Esetleg soron kívüli oltást, magán bitcoin bányát (egy kisebb hűtőház áramigényével), de szigorúan középületben, vagy legalább egy olcsóbb színházjegyet a Katonába…
Adott esetben pedig a fővárosnak egy épp olyan idióta főpolgármestert, amennyire Gyurcsánynak hasznos. Van uyganis az a Gyurcsány, akiért Karácsony a főváros legfőbb közhivatalát homokozóvá, játszótéri szatírt
A semmire jó, semmire való és semmirekellő Karácsony szexepilje a gyermekdac-ábrázat és frusztrált debilitás.Ő Gyurcsány Ferenc pszichotragikus hőse, aki mintegy évtized alatt az érdemtelen, önmegvalósító közalkalmatlanság doyenjévé hazudta magát.
Karácsony Gergely egyetlen valódi főpolgármesteri funkciója, hogy ezeket, azoknak aláírja, mert amazok meg, emígy fizetik ki mindannyiukat.
Épp, mint a kommunista diktatúra évtizedei alatt, amikor az állam pénzét a legtermészetesebb módon aljasították, tették veszteségessé és vesztegették el titkos nyugati kapcsolataik és önmaguk, meg egymás fedett finanszírozására úgy, hogy három évtized alatt csak a magánhasznuk, csak az egyik gazdasági szektorból, mai értéken véve háromszorosa az éves magyar költségvetésnek.
Ez a magánhaszon pedig mindössze néhány száz érintett kiváltásga volt akkor, és most sincsen ez nagyon másképpen.
Ahogy pedig ezt a régi kommunista hálózati klán felülről, fedetten intézte a diktatúrában, a leszámazottak és az azokhoz hasonlók most „okosba” intézik ma is, az új magyar demokratikus közorzást.
Hihetetlen, de egészen sajátos, a posztmodernbe magyar-mód illő politikai evolúció hazánkban, hogy
a balliberális közalkalmatlan kaszt, tulajdonképpen a szocializmust rohasztja tovább, a már sok éve rendszere váltott demokráciánkban!
Világos, hogy a balliberális közalkalmatlanok miért is tenyésznek közhivatalok környékén, és hogy azokat magától értetődően a jog, szakmaiság, hatékonyság és felelősség száműzésével – sajátosan magyar bűnszervezeti minőségükben – hogyan rohasztják ránk, például a mindenképpen jobb vezetésre érdemes fővárosunkat.
Jónás Levente, a Pesti Hírnök