Amikor kibékíthetetlen ellentétek állnak szemben egymással, akkor kompromisszumos feloldás nem lehetséges. Ilyen esetben az ellentmondás úgy oldódik meg, hogy az egyik fél legyőzi a másikat. Az Ukrajna területén zajló háború egy ilyen ellentmondás megnyilvánulása, amelynek az alábbi két végkifejlete lehetséges.
- Oroszország, mint állam, a ma ismert formájában megszűnik létezni.
A jelenlegi orosz politikai berendezkedés fennhatósága visszaszorul az Ural mögötti térségre, míg az ország európai területei (a Kaszpi-tengertől Finnországig) kisebb, nemzetiségi alapon szerveződő, formálisan önálló köztársaságokra bomlanak.
Az így létrejövő új államokban a döntő kérdésekben a nyugati politikai berendezkedéssel összhangban működő, euroatlanti irányultság érvényesül. A nyugati geostratégiai koncepció mentén kialakított Új Kelet-Európa funkciója az lesz, hogy nyersanyagokkal és munkaerővel lássák el az euroatlanti térség fejlett államait, miközben felvevőpiacként és a katonai támaszpontrendszerként működnek majd a Nyugat számára kihívást rejtő közép-ázsiai régiók féken tartására.
Az Új Kelet-Európa térség központja az amerikai támogatással regionális katonai hatalommá emelkedő Ukrajna lesz, amely politikai jelentőségét tekintve maga mögé utasítja Lengyelországot, valamint csökkenti Németország európai szerepét és katonailag ellensúlyozza Törökországot.
Az Oroszország megsemmisülésével egybeeső Új Kelet-Európa létrejötte elegendő befolyásnövekedést eredményez a Washington-központú világrend számára ahhoz, hogy egyoldalúan előnyös keretek közé terelhesse India fejlődési pályáját és nyomás alá helyezve jelentősen lelassítsa Kína gazdaságát és egyúttal felbontsa annak az utóbbi években intézményesülés felé elmozdult kereskedelmi hálózatát, az Út és Övezet Kezdeményezést.
Az 1-es végkifejlet egyben az Egyesült Államok nyíltan megfogalmazott stratégiai víziója is, amelynek célja, hogy belátható történelmi időre biztosítsa az USA hegemóniáját a nemzetközi rendszerben.
A stratégiai siker előfeltétele egy olyan tartós haditechnikai-, logisztikai- és gazdasági támogatási rendszer kialakítása a kijevi politikai vezetés számára, amely ténylegesen is képes egy mozgósítást követően felállított milliós nagyságrendű orosz haderő fokozatos megtörésére. Ezzel egyidőben a Nyugatnak hermetikus gazdasági blokádot kell fenntartani Oroszországgal szemben, miközben az orosz politikai rendszernek teljes kudarcot kell vallania azon a téren, hogy felszabadítsa a társadalmában rejlő alkotóerőt. Így az képtelen lenne eredményesen felhasználni Eurázsia erőforrásait és ez összességében a szankciók alatt álló orosz gazdaság szétzilálódásához és teljes elsorvadásához vezetne.
Az ukrán/atlanti győzelem csak abban az esetben lehetséges, ha a Nyugat egyszerre képes biztosítani Oroszország szükséges mértékű katonai vereségét, gazdaságának kritikus mértékű visszavetését valamit teljes politikai- és társadalmi kudarcát.
Minden más eset idővel mindenképpen teljes orosz stratégiai győzelemhez vezet, amely az alábbi:
2. Ukrajna, mint állam, a ma ismert formájában megszűnik létezni.
Oroszország kiszorítja a nyugati befolyást Ukrajna területéről és katonai eszközökkel kényszeríti ki a számára létfontosságú biztonsági garanciákat egész Kelet-Európában. A mai Ukrajna helyén egy kisebb, többnemzetiségi alapon szerveződő, formálisan önálló köztársaság jön létre, amelyben a döntő kérdések tekintetében a moszkvai politikai berendezkedéssel összhangban álló, eurázsiai irányultság érvényesül. A jelenlegi Ukrajna pacifizálása és politikai-kulturális átalakítása hasonló módon zajlik majd, mint a ll. VH után a náci Németország a Szövetségesek számára egyoldalúan kedvező átalakítása, és hasonló eredménnyel zárul, mint a korábban militarista-nacionalista Japán megkérdőjelezetlen szolgai alárendeltsége Amerikának.
Mindezek eredményeként a washingtoni befolyás mértéke az európai kontinensen jelentősen csökken és az európai integráció eddig ismert koncepciója is mérlegre kerül. Felmerülnek az államközi együttműködés és a gazdasági-kereskedelmi rendszerek megszervezésének más módjai is. Az európai államok mozgásterének növekedésével a kollektív szankcióspolitikák végrehajtása kérdésessé, míg az önrendelkezés külkereskedelmi vetülete hangsúlyosabbá válik.
Az európai térvesztéssel Amerika globális szerepe is visszaszorul, hatalmának kizárólagossága megkérdőjeleződik. Oroszország katonai és politikai győzelme nyomán a nemzetközi viszonyok formálisan is átrendeződnek, és ez a valós gazdasági teljesítménnyel és katonai képességekkel alátámasztott állami szuverenitás szerepének felértékelődését hozza magával. A világgazdasági rendszer súlypontja Ázsiába tevődik át, és a Kínai Népköztársaság által szervezett gazdasági-kereskedelmi együttműködési irányelvei válnak egyre meghatározóbbá.
A 2-es.végkifejlet egyben Oroszország nyíltan megfogalmazott stratégiai víziója is, amelynek célja, hogy a történelmi közeljövőben megszüntesse az Amerikai Egyesült Államok hegemóniáját a nemzetközi rendszerben.
A stratégiai siker előfeltétele egy olyan haditechnikai-, logisztikai- és gazdasági program végrehajtása Oroszországban, amely rövid időn belül képes nyugati támogatással mennyiségileg felduzzasztott és minőségileg átalakított, nagy létszámú ukrán haderő teljes megtörésére és megsemmisítésére. Ezzel egyidőben Oroszországnak semlegesítenie kell a Nyugat által bevezetett szankciós rezsimet. Ennek érdekében a gazdaságdiplomáciai aktivitás fokozásán túl fel kell szabadítania az orosz társadalomban rejlő alkotóerőt, és képessé kell válnia Eurázsia erőforrásainak hatékony és innovatív felhasználására az orosz gazdaság dinamizálására érdekében.
Orosz győzelem és új világtörténelmi perspektíva csak abban az esetben lehetséges, ha Oroszország egyszerre képes koncentrálni a szükséges katonai erőkifejtést, teljesen ellensúlyoznia gazdaságának szankciók miatti visszaesését és reális-lelkesítő jövőképes biztosítani a társadalma számára.
Ellenkező esetben Oroszország vereségének kockázata fennáll és a Nyugat stratégiai győzelme elérhető közelségbe kerülhet.
globális kihívások – Pesti Hírek