Az utóbbi harminc év jelentős NATO bővülést hozott. Jellemzően csakis egy irányba mindig, félreérthetetlen stratégiai céllal. A videó, amely a NATO bővülést mutatja meg világossá teszi hogy az orosz biztonságpolitikai minimum érdekében, a legutolsó pillanatig is fenntartott tétlen diplomáciai, (kül)politikai tiltakozást végül, végső soron aktív, katonai beavatkozással kellett felváltani.
A második világháborút követően beköszöntött az atomfegyverek kora. A nyitányt az USA vezényelte, és mindjárt két atombomba civil japán városi célpontok ellen történő bevetése a jelek szerint a mai napig sikeresen tartotta vissza a nagyhatalmakat attól, hogy akár harcászati, akár hadi-stratégiai eszközként ténylegesen bevessék az eszközeiket.
Az atomhatalmak köre még mindig zárt klub, többük NATO-tag, amely katonai szövetség a nukleáris kockázatot ekképp is minimalizálja, kizárólag a kommunikációs térben előforduló fenyegetés/fenyegetettség – jelenségek mentén.
Ha nemi is hadicéllal, de kísérletekkel egyébként a mai napig mintegy 2000 (!) nukleáris robbantást hajtottak végre bolygószerte.
A NATO, 1955-től a Varsói Szerződéssel szemben állva a globális katonai egyensúly fontos szervezeteként létezett, ezen kívül pedig USA dominanciája okán a háborúk eszkalálódását, vagy bármilyen fegyveres konfliktus kiteljesedését volt hivatott megakadályozni.
1991-ben viszont a Szoivjetunió és a Varsói Szerződés is semmivé lett, miközben az embertelen mennyiségű hadianyag, benne brutális, embertelen mennyiségű tömegpusztító nukleáris eszköz, megmaradt:
olyan ez, mintha a mérleg eltűnne, de a súlyok megmaradnának.
Kommunista globális szuperhatalom saját űrprogrammal, becsődölt szuperkorrupt kommersz usás demokrácia, vagy ortodox, keleti demokratikus autoriter birodalmi-hatalmi restauráció? A birodalmak akár jönnek, akár mennek, maradnak:
de a silókban a rakétafejek nem változnak… ezért az egyensúly egyedüli békezálog-mivoltának hidegháborús leckéje sem változott!
Az utóbbi harminc év, miután a NATO hidegháborús rivális katonai szövetsége megszűnt, egyszersmind jelentős NATO bővülést hozott. Valahogy ártalmatlannak tűnt és egyértelmű magabiztossággal történt.
Már a miért is jogosan felmerülő kérdés, de ettől eltekintve is tanulságos a NATO posztszovjet tovább élése-éltetése! Ugyanis a NATO terjeszkedése jellemzően és jól láthatóan egy irányba történt mindig: Nyugat-Európa felől keletre, Oroszország felé, mindjárt a volt szovjet szövetségesek közül majd mindegyiket felvéve soraiba:
A fenti videó is világossá teszi, hogy az orosz biztonságpolitikai minimum maga parancsolja, okozza azt, hogy béke érdekében orosz részről a legutolsó pillanatig is fenntartott tétlen poltikai tiltakozást végül – egyéb lehetőség híján – aktív beavatkozással kellett felváltani. Az a NATO-kommunikáció, miszerint ő egy védelmi szövetség lenne, amelyik pusztán a kérelmezőket veszi fel; tehát maximum bővül, de nem bővít – akkor meg kell, hogy engedje másik oldalról ezt a megállapítást is:
Ha tehát Putyin háborús agresszor, akkor ő egy körbenátózott kényszeragresszor (sic!),
a NATO pedig nem lehet bővülő védelmi szövetség, mert nem több irányba, hanem csak Oroszország irányába szövetkezik védeni, egyre közelebb érvén. Ám az oroszok szemszögéből nézve most már nemcsak expanzív, hanem ezen túl, konkrétan a legfenyegtőbb státuszú és támadóképességű erőkoncentráció;
Moszkva szemszögéből nézve pedig minden idők legoroszközelibb és legnagyobb túlerejű fenyegetése a mai (Közben a finnekkel és a svédekkel megint, újra csak feléje bővülő) NATO.
Tehát nem is lehet meglepő ez az orosz doktrína, ami akár ezer éve ismert:, de elég csak a világháborús haditapasztalat: a legjobb védekezés a támadás. És ezért mindegy az is, akár Galíciából, akár Moszkva alól, akár Kijev mellől, vagy a Krímből megindulva…
Ha kell, bizony még húszmilliós áldozat árán is – a szovjetizáló országhódítás talán sosem következett volna be Kelet-Közép Európában, ha a szovjet-oroszt a náci német birodalom nem támadja meg, egész Moszkváig törve rá. Az ellentámadás volt a védekezés, és egészen Berlinig sikerült védekezni… Most megint el fog kezdődni az orosz védelmi zóna restaurációja, mindnekelőtt Ukrajnában. Reméljük, ez most mindenkinek elegendő lesz. Bízzunk benne, hogy az orosz birodalmi védelmi sáv ezúttal nem Berlinig fog tartani… Az az érzésem, ez végül majd úgyis csak egyedül rajtuk múlik…
Jónás Levente, a Pesti Hírnök