Ha tíz évvel ezelőtt valaki azt mondja, egy évtized múlva túl leszünk, egy történelmi léptékű népvándorlás-lökéshullámon, egy száz éve nem tapasztalt világjárványon, sőt, újabb európai kontinensen lesz a második világháború óta nem tapasztalt háborús cselekménysorozat, hovatovább újabb világháborús fenyegetettség – nos, nyilván senkinek nem hittük volna el.
2022: ez az az év, amely talán a történelemben soha nem látott módon egyesíti magában a civilizált emberiség legsúlyosabb kihívásait. Csak egy pár év telt el azóta, hogy a Közel-, Közép-, és Távol-Keletről, nemkülönben pedig Afrikából nincstelenek soha nem látott tömegei indultak meg Európa irányába egy jobb élet reményében - az iszlám hagyományos európai expanzióját felerősítve pedig a terrorizmus jelentette új globális kihívásainak az eleddig békés Európában mind jobban teret adva.
2022: ez az az év, amikor a három éve tomboló, újsütetű vírus okozta világjárvány csillapodni kezdett. Nem is annyira a betegek és halottak jelentették az igazi megpróbáltatást, hanem az, ahogy az időközben globálissá lett világ a hagyományos járványkezelési stratégiák nyomán távolságtartást, otthonmaradást, teljes gazdasági szektorok leállításával reagált. A 2020-as év középső szakaszában a világ kis, -és mikró vállalkozásainak 95%-a (!) leállni kényszerült.
És pár hete kiderült: 2022 az év, amikor a világ birodalmai, túllépve a gazdasági verseny keretein, konkrét háborúban manifesztálódtak.
Az ún. proxi háborúk korának konkrét tanulsága pedig elsősorban nem az, hogy „nem minden az, aminek látszik”, hanem éppenséggel az, hogy „semmi nem az, aminek látszik”.
2022 tehát az emberiség történetének legsúlyosabb borzalmait halmozza egymásra, amelyek közül egy is épp elég kihívást jelentene – mind a népvándorlás, mind a világjárvány és magától értetődően a háború okozta humanitárius és gazdasági válságok önmagukban is épp elég veszélyt, terhet és megpróbáltatást jelentenek. Most azonban ezekkel halmozottan kell szembenéznünk, és talán nem is véletlenül. Miközben világunk soha nem látott fejlettséggel és kapcsolódásokkal, a rohanó technoevolúciós trendek okozta utópisztikus mámorban merül bele saját virtuális valóságaiba, addig a valóságban ugyanez a világ valójában vezető gazdasági, katonai hatalmai vetélkedéseinek a színtere.
Vagyis: látszólag Oroszország megtámadta Ukrajnát. Valójában asz USA, és ernyőszervezete a NATO támadja már jó ideje Oroszországot.
Azonban eleddig a 2022-es év legfőbb tanulsága az, hogy – szemben az elmúlt idők birodalmi, uralmi csatározásaival – az egyensúly felborulása nem egyik vagy másik oldal győzelmével jár, hanem a konfliktusok résztvevőinek mindegyike veszít: már amennyibe elfogadjuk a tényt, hogy a történelem igazi viselői nem a világot uraló, irányítani akaró elitek, hanem mi: az állam polgáraiból „fogyasztóvá”, „felhasználóvá” silányított „befogadók”, „fertőzöttek” és „civilek”.
Jónás Levente – Pesti Hírnök