Forró drót kiemelt közbátorság

Robert C. Castel: Majmonidész és a fegyver-alamizsna morális nihilizmusa

Ha van egy dolog amitől igyekszem távoltartani magam az az ukrán háborúval kapcsolatos morális elemzések. Úgy gondolom, hogy ez a pálya amúgy is hemzseg hivatásos és botcsinálta etikusoktól és velem legfeljebb sűrűbben lehetnek, többen nem.

A napokban Majmonidész egyik traktátusát olvasva az önvédelem erkölcsösségéről, felkaptam a fejem.

A római jogtól eltérően, Majmonidész filozófiája három entitásról beszél: az áldozatról, az üldözőről és a megmentőről.

Meglepő módon és tipikus zsidó csavarral Majmonidész a megmentő vállára rakja a legnagyobb morális terhet.

Miért?

Azért mert a három szereplő közül ő az egyetlen aki nincs egzisztenciálisan érinve az áldozat és az üldöző közötti küzdelem kimenetelében. Külső szemlélő, akinek megvan az a luxusa, hogy hideg fejjel és szilárd morális alapokon állva cselekedjen. A legfontosabb döntéseket neki kell hoznia, és azokat nem engedheti át az áldozatnak.

Hogy mi a köze mindennek az ukrán válsághoz?

Nagyon is sok köze van.

Gyakran halljuk nyugati politikusok szájából a mantrát, hogy csak Ukrajna döntheti el, hogy hogyan használja fel a nyugattól kapott katonai segítséget. Hogy tűzszünetet köt-e vagy tovább harcol a végsőkig.

Pont ez az állaspont az amitől Majmonidész óvva intett minden eljövendő megmentőt.

Egy durva példával élve,

aki vagyont adományoz egy kokain addikcióban szenvedő fiatalnak, minden megkötés és feltétel nélkül, az a fiatal halálos ítéletét írja alá. Egy feltételként kiszabott elvonókúra nélkül az addikció rövid idő alatt elpusztítja az áldozatát akit eddig csak az tartott életben, hogy nem volt pénze a végletekig kielégíteni a függőségét.

A Nyugat által nyújtott katonai segítség nélkül a szuverén ukrán nemzetállam és vele együtt az ukrán nép önrendelkezésének az ügye már rég elbukott volna.

A feltételek és irányadás nélkül nyújtott katonai segítség viszont lassan de totálisan fizikailag puszítja el az agresszió áldozatát egy végtelenített háborúban. A gazdaságot, a társadalmat és végül az ukrán államot.

Az Ukrajnának nyújtott katonai támogatást a háború első pillanatától kezdve ahhoz a feltételhez kellett volna kötni, hogy az áldozat mindent megtesz azért, hogy megállítsa a vérontást.

Hasonlóképpen, az Oroszország elleni szankciók feloldását is a támadás mihamarabbi leállításához kellett volna kötni.

Miért?

Azért mert Majmonidész még azt a felelősséget is a megmentő vállára rakja, hogy a lehető legkisebb kár okozásával kell megállítania az üldözőt.

A Nyugat elbukta Majmonídész mindkét próbáját mert nem értette meg hogy megmentőnek lenni nem a saját erényfitogtatásunk, narcizmusunk és vehemenciánk kielégítését jelenti. És azt sem, hogy elbújhatunk a csekkfüzet-jóemberkedés morális nihilizmusa mögé.

Megmentőnek lenni elsősorban a morális felelősségvállalásrol szól és nem arról, hogy keletfelé görgetünk néhány ölőszerszámmal megrakott raklapot.

fb – Pesti Hírek

Ez is érdekelhet

Robert C. Castel: VILÁG PRIGOZSINJAI, EGYESÜLJETEK!

Jónás Levente

Robert C. Castel: +24/+48

Jónás Levente

Truman Oroszországban – egy atomcsapás kalkulusa

Jónás Levente

Ez a weboldal cookie-kat használ az élmény javítása érdekében. Feltételezzük, hogy ez rendben van, de ha szeretné, leiratkozhat. Elfogadom Bővebben