Becsehely takaros falu Zala vármegye letenyei járásában, nagyjából félúton Nagykanizsa és a járás névadó települése között. A mintegy 2000 lelkes községet egyre gyakrabban emlegetik az agrárhírekben. Itt található ugyanis Magyarország első és legjelentősebb kiviültetvénye.
De nem csak kivit nevelnek a falutól északra emelkedő Kis-hegy lankáin fekvő családi mintaültetvényen. Számos egzotikus növény gyűjteménye ez a ma már botanikus kertnek nevezhető birtok.
Van itt például dísznövényként használatos vadcitrom, a kínai gasztronómiában közkedvelt jujuba, datolyaszilva, többfajta füge, görög, illetve a jellegzetesen pettyezett kínai galagonya, Dél-Koreában honos málnafa (amely neve ellenére növénytanilag nem rokona a málnának, termése külső hasonlatossága alapján kapta a nevét, íze meglepő módon leginkább a sárgadinnyéére emlékeztet), a portugálok kedvelt gyümölcspárlata, az aguardente de medronho alapanyagául szolgáló nyugati szamócafa, van néhány olívafa, indiai selyemmirtusz-gyűjtemény, brazil guáva, indián banán, különféle eukaliptuszok, arizonai ciprus, de akad afgán és chilei fenyő is; utóbbi különösen impozáns látvány a maga masszív megjelenésével.
– Gyerekkoromban gyakran nyaraltunk a szüleimmel Görögországban és a Földközi-tenger más partvidékein. Megfogott az ottani növényzet sokszínűsége, különlegessége. Már akkor elhatároztam, hogy ezek gyűjtésével akarok foglalkozni
– mondja Miklós Ákos Márton, miközben körbevezet a falu fölötti domboldalon elterülő botanikus kertben. A becsehelyi birtok tulajdonosa afféle demonstrációnak szánja munkáját.
– Azt akarom megmutatni, hogy a hagyományos gyümölcseinken, virágainkon kívül még mennyi mindenre alkalmasak a hazai területek. Ha okosan élünk az adottságainkkal, akkor eddig elképzelhetetlen lehetőségek nyílhatnak meg a magyar termelők előtt.
Például megtalálható Becsehelyen a dugógyártás fontos alapanyagául szolgáló paratölgy is.
Ebben Portugália számít nagyhatalomnak. Ám a portugálok szigorúan szabályozzák a termesztését és a felhasználását. Védett termőterületeken egyáltalán nem vágnak ki paratölgyet. A telepítés után 15 évvel fejtik le először a kérgét, amiből a dugót készítik. Ezután minden egyes fa kilenc évig regenerálódik, csak azután szabad újra fejteni.
Miközben a különféle fügéket kóstolgatjuk, megtudjuk, hogy ezek mínusz 15 fokig fagytűrők, hidegebb időben viszont elpusztulnak, ezért ennél a gyümölcsnél is kulcsfontosságú a termőterület helyes megválasztása.
– Az alacsonyabban fekvő részeken, a völgyekben megül a hideg, a domboldalakon viszont kevésbé okoz problémát
– magyarázza a tulajdonos.
– Mi az Egerszeg–Letenyei-dombság déli végén vagyunk, a birtok legmagasabb pontja közel 300 méter tengerszint fölött, tiszta időben a zágrábi tévétornyot is látni innen. A terület délnyugati fekvésű, így az Alföldet gyakran elöntő szibériai eredetű hidegek idáig már nemigen jutnak el. Az elmúlt tíz évben mínusz 12 fok volt a leghidegebb általunk mért hőmérséklet. Nagy tanulság, hogy amikor odalent a faluban elfagyott a kajszi, itt nem lett semmi baja.
Ez a dombhatás.
A birtok teljes területe hat hektár, ebből négyet tesz ki a tíz éve telepített kiviültetvény. Savanyú agyag és vályog alkotja a talajt, ezt nem minden növény bírja, viszont jól tartja a vizet, ami aszályos években előnyös. Valójában
a kivi az 1980-as évek óta jelen van Magyarországon. Ahogy a tulajdonos mondja, eddig azért nem vált igazán be, mert alkalmatlan területre telepítették, és a termesztéstechnológiát is rosszul választották meg.
– Sokan déligyümölcsnek vélik a kivit. Valóban jól érzi magát a mediterrán országokban, de eredetileg Kínában, a Jangce folyó középső vidékén honos. Ott szinte ugyanolyan kontinentális éghajlat uralkodik, mint nálunk, azzal a különbséggel, hogy a nyár jellemzően esős
– hívja fel rá a figyelmet Miklós Ákos Márton, hangsúlyozva, hogy Magyarországon épp ezért csak öntözéssel lehet termeszteni. Nagy előny viszont, hogy a kivinek, ahogy más nem őshonos és nem túl régóta jelen lévő haszonnövénynek sem, nincs természetes hazai kártevője. Az is számít, hogy itt, Becsehelyen az ültetvénytől észak felé több tíz kilométernyi erdő található, ami hozzájárul a levegő megfelelő páratartalmának biztosításához.
A becsehelyi kivi-mintaültetvény szemre is tetszetős. A liánnövény tőkéi akkurátusan elhelyezett támrendszeren növekednek, tövükben csőhálózat szolgáltatja a csepegtető öntözést. Az ültetvény mintegy 2800 tőből áll, tőkénként évente átlagosan 40-50 kilogramm gyümölcsöt terem.
A szakember szerint
a vásárlók erőteljesen keresik a kivit, 200 hektárnyi terület termelésbe fogásával le lehetne fedni a teljes hazai piacot, kiváltva az importot.
Ugyanakkor hozzáteszi, hogy nem volna könnyű feladat egyben ekkora területet találni megfelelő fekvésben; ők maguk is számtalan nadrágszíjparcella összevásárlásával hozták létre a birtokot.
– Mi magunk nem is akarunk bővíteni, elégedettek vagyunk azzal, amit elértünk, nincsenek értékesítési gondjaink
– mondja Miklós Ákos Márton.
A kivi legjelentősebb termelő országa Kína, a két legnagyobb exportőr ellenben Új-Zéland és Olaszország. Két különböző földtekéről lévén szó, eltérő időpontban érik a gyümölcs, így kínálkozott a lehetőség, hogy a kereskedők kartellszerűen felosszák egymás között a világpiacot. A megállapodás értelmében az év egy részében az olaszok, másik részében az új-zélandiak látják el a világot kivivel. Utóbbi országban a Zespri integrátor-nagyvállalat uralja a terepet, a helyi termelők csak e cégen keresztül tudnak kilépni a világpiacra, amiért afféle tagdíjat fizetnek. Cserébe erős piaci pozíciót, kedvező és kiszámítható jövedelmet biztosít nekik a Zespri, ami a kereskedelem szervezése mellett fajtanemesítéssel és szaktanácsadással is segíti a termelők munkáját.
Címlapkép: Miklós Ákos Márton (Szabad Föld)
demokrata – Pesti Hírek