Az új világrend divatos kifejezés napjainkban. Szokás geopolitikai köntösben, globális gazdasági, politikai fejlemények mentén megragadni, komoly prognózisnak, vagy influenszer-összeesküvésnek egyaránt konform módon bemutatni. Az új világrend lényege azonban nem a felszín, és nem is a felszín alatti, „globális”’ folyamatok feltárása. Annál inkább hagyományos emberi létezésünk, közösségi működésünk tekintetében kell foglalkoznunk az „új világrenddel”, mert a világ rendjének változása semmiség ahhoz képest, hogy emberi létrendünk valóságos és kritikus változását éljük meg. Magyarokként is.
1. Az új világ rendhagyó rendje
Mi történik ma hazánkban? És mi folyik a világban? Mi köze lehet vajon a kettőnek egymáshoz? E dolgok, folyamatok nem véletlenszerűen történnek. Kinek, minek a műve akkor ez a perverz tobzódás a pusztításban ember, család, nemzet és nemzetek szintjén?
Mégis, vajon ami baj van a világban, azt nem tudván tudva idézték elő?
Gondoljunk csak bele! A bolygót és az élővilágot érő egyre súlyosabb traumák, kifejezetten pedig az emberiség erkölcsi válságjegyei bizonyos, jól felismerhető gazdasági – társadalmi – politikai rendszerek hatásainak tudhatók be. E rendszerek tipikus gyakorlatában a hasonlóság egy közös, globális léptékű rendezésen érhető tetten, amely nagyon hasonló problémákat termel ki a világ minden részén, egyéni és közösségi szinten egyaránt.
Nem véletlenek találkozásáról van szó: meghatározott cél érdekében történő intézkedések vezettek a jelenlegi súlyos állapotokhoz. Biztos azonban, hogy nem én vagy a körülöttem élők elhatározásai nyomán születtek meg a döntések. A világ bajait illetően a döntéshozók felelőssége egyszerűen elvitathatatlan.
Ám a felelősségre-vonás veszélye nélkül ma az uralkodó elit nem alkalmazkodva, nem egészségesen regnál a társadalom felett; uralkodik, de tekintet nélkül a társadalomra, irányítja azt és diktál neki.
Keserű a tapasztalás: a világ csak használ és kihasznál.
Igyekszem távol tartani magamtól a nemzethalál-víziókat és az ún. összeesküvés-elméleteket. Ám mindennapi tapasztalataim arra engednek következtetni, hogy a világban ma uralkodó folyamatok egy határozott, tudatos elképzelést szolgálnak.
Hiszen, ha kis magyar milliárdjaink ellopására is időről-időre szövetkeznek, akkor a világ tendenciózus folyamatait is nyilván ellenőrzés, felügyelet alatt tartják. Nem tudom, kik, hányan és hogyan. Nem is érdekel, hiszen, felügyelni és irányt is kell szabni a világ menetének.
2. Az új világ globális modell-uralmi rendje
Önmagában véve semmi gond nem lenne az amerikanizmus-gyökerű, új egypólusú világrenddel. Ez a világrend azonban az alapvető értékeinket is veszélyezteti a világban: uralmát ez a rend megsemmisítéssel gyakorolja. De alkot-e egyúttal maradandót és örökíthetőt?
A világ egyre betegebb a jelenkori működési ideál, a liberális fogyasztói társadalom harsány és türelmetlen terjesztésének következtében. Ez az irányított, univerzális expanzió arányában soha nem látott kisebbségű, rendkívül szűk elit számára termel óriásprofitot. Ez az uralmi elit teremti meg a globalizmust és annak káros mellékhatásait, amelyeket egy politikai – gazdasági modell hordoz, egyfajta liberál-kapitalizmus, amelyet korunkban egyre intenzívebben és erőszakosabban kényszerítenek a világra annak haszonélvezői. A haszonélvezők száma azonban elenyésző az össznépességhez képest, de még azokhoz képest is, akik e kortárs jelenség kárvallottjai.
Soha nem látott kisebbség uralkodik soha nem látott többség felett.
Egy olyan hatás-együttes bontakozik ki a szemünk előtt, amely katasztrófába sodorhat mindannyiunkat. Országokat, nemzeteket, de társadalmi csoportokat is. A világ egységesedését a hagyományokkal nem rendelkező, értékvesztett fogyasztói társadalmi modell terjedése-terjesztése kívánja szolgálni, nem törődve azokkal a negatív hatásokkal, amelyeket okoz. Miről is van szó?
3. Az új világ értéktelen rendje
Olyan értékek pusztulásának vagyunk szemtanúi, amelyek eleddig a történelem egészén át érintetlenül maradtak.
Hogy dőlhettek meg az évszázados, évezredes alapvető emberi értékek? Az egyén hagyományos beilleszkedését a társadalomba napjainkra felváltotta valami más. Az előre gyártott nagyüzemi életvitel- és életfelfogás egy életen át történő megvásárlása, multinacionális cégektől. A fogyasztói közösségekbe rendeződött emberek értékrendje és hite ilyen módon természetesen a pénz lett. A tömegeknek kínált szórakozási, kulturális élmények és az ezeken keresztül közvetített anyagi szemléletű értékrend destruktív hatása jellemzően és tetten érhetően az emberek hitében és erkölcsösségében végez romboló munkát.
Az individualizmus káros módon való felerősítése, mint láthatjuk, elidegenedéshez vezet mind a kis közösségekben (pl. a családokban), mind a nagyobb társadalmi egységekben (pl. a nemzetekben). A fogyasztói szemlélet és a „monetarista libertinizmus” (akkora a szabadságom, amennyi pénzem van) együttes hatása ez, mely az igazságtalanság talaján állva a törvényesség illúzióját keltve hatalmaskodik.
Az a fajta élethez való hozzáállás, erkölcsi rend, amit a modern liberalizmus hirdet, mondhatni kampányszerűen, kaotizmust és széthúzást eredményez az emberek csoportjaiban.
4. Az új világ agresszív rendje
A hatalom modern gyakorlói szabadságot hirdetnek, liberalizmusról és elfogadásról beszélnek. Ám a szabadságot a szabadság megadásának (biztosításának) módja határozza meg. A politikai hatalom burkolt vagy nyílt jelenléte szabadság gyakorlásának intézményeiben pontosan ezt támasztja alá. Hol vannak ezek az intézmények?
Például a média, oktatás és gazdaság területein. Ezek liberalizációja a gyakorlatban nem más, mint a tisztességtelenség, az ízléstelenség és az etikátlanság például állítása. A mindennapok irreális demagógizmusoktól hemzsegnek. A sokféleség kiemelt bálványozása, egyszersmind extrémizmusok, ill. természetellenes magatartási minták sulykolása folyik.
Nincs mód elkerülni az agresszív, vásárlásra lépten-nyomon felszólító, sürgető reklám-zaklatások áradatát a mindennapjainkban. A társadalomból kivész az összetartó erő, akarat, mert a pénzszerzés lesz az emberek újkori machiavellizmusa.
Azonban a társadalom, amelyből hiányzik a tisztesség, a jó ízlés és az etika, betegségbe, morális kórba esik – hogy aztán normalitásnak láttassa a jogok és törvények művi elfogadásai mentén. A pénz uralma, a joggal szentesített monetarizmus mégis világrenddé látszik merevedni napjainkban, kevesek hasznát, sokak kárát eredményezve. A társadalmat tudatosan betegítik meg: a kisebbség immár nemcsak káros, de kóros uralma a többség felett – globális szinten.
5. Az új világ múló rendje
Végleges lehet ez a rend? Eddig egyik rend sem bizonyult annak a történelemben, valószínűleg ez sem lesz az. De a kérdés az, hogy a bekövetkező – remélhetőleg emberibb irányú szemléletváltásig mennyit rombol az embereken: mekkora megrázkódtatásokat okoz még közösségeinkben? Az első jelek már érezhetőek. A globális rend globális méretű problémákat szül: a terrorizmus-jelenségkör, a környezetkárosítás és a különböző egészségártalmak ma már mindenhol jelen vannak.
De nemcsak politikai, gazdasági úton hódìt a destrukció: hosszútávon az egyes kultúrák, nyelvek is áldozatul esnek a sablonos nyugati fogyasztói plasztik-élet térhódításának. Hiszen az emberre közvetlenül ható jelenségről van szó. Új, „franchise”-típusú életforma térnyerése éppen ezért hordozza magában azt a veszélyt, hogy elvesznek, de legalábbis veszélybe kerülnek a nemzeti, etnikai sajátosságok.
Lehet-e létjogosultsága ily módon az ún. fejlett világ, különösen az Egyesült Államok liberál-monopol berendezkedésű rendszerei békés erőszakos expanziójának? Valóban a fejlődést szolgálják, ahogy állítják? És itt megérkezünk a mai Magyarország legnagyobb, létfontosságú kihívásához: e káros, dömping-jellegű integrációs folyamatok ellenében is meg kell őriznünk országunk egészségét, társadalmunk hagyományos értékrendjét, különben mi is a műanyag-társadalom előre gyártott elemei leszünk.
Ezért időszerű számunkra is a reformkor jeles üzenete: „haza és haladás”.
Józan és higgadt mértékű alkalmazkodás szükséges a világ megújulásához, a saját, jól felismert érdekek képviseletével. Ehhez lelkierőt, szellemi bázist pedig csak a haza testének, szellemének ápolásával meríthetünk.
6. Az új világ magyar rendje
Magyarságunk történelme a megmaradásról szól. Ha fenyegettek, ránk támadtak idegen hatalmak, legtöbbször egyedül kellett helytállnunk. Nemzeti tragédiáink a bizonyságai, hogy
túlélni a magyarnak csak magyarul, magyarként lehet. Másra nem számíthatunk, máshogy nem megy. Nincs másik, velünk azonosítható, azonosuló nemzet. Mások vagyunk, mint a körülöttünk élők, de különbözünk mindenki mástól is.
Ugyanakkor a Kárpát – medencében, de természetesen már azt megelőzően is meghatározóak voltak azok a hatások, amelyek a más népekkel, más gyakorlatú társadalmakkal való érintkezés és keveredés során értek bennünket. Ám alkalmazkodásunk, beilleszkedésünk során soha nem hagytuk elveszni vagy megmásítani saját nemzeti tudatunkat, ill. hovatartozásunkat. Mások eredményeiből tanulva, befogadón is mindig megőriztük saját vonásainkat.
Minden korban magától értetődő volt, hogy saját kihívásaink, próbatételeink csak saját megoldásaink által teljesíthetők.
A mai magyar valóságban a globalizmus hatásainak kibontakozása a legcsalárdabb veszélyeket hordozza magában: olyat és úgy fenyeget, amit korábban és így még sosem! Tudvalevő, hogy Magyarország geopolitikai és egyéb determináltsága a nagyhatalmak hadszínterévé változtatta sokszor azt.
Mégis a rövidebb-hosszabb idejű idegen megszállás, befolyás soha nem vezetett, nem vezethetett olyan, a nemzet egészét átfogón érintő válságjegyekhez, mint amilyenek napjainkban, három évtizednyi függetlenség, szuverenitás és demokrácia után tapasztalhatók Magyarországon.
Népességfogyás. Nyelvromlás. Az önkép, az identitástudat rombolása. Kultúravesztés. Azok a nemzeti sajátosságok, unicumok, amelyek megkülönböztetnek bennünket más népektől, meghaladottság és a feleslegesség köntösébe vannak öltöztetve. A nemzeti hagyomány elvetendőnek propagált, miközben a kóros és életidegen univerzalizmus erőszakolt behatolása a magyar és egyéb társadalmakba, a hivatalos globalo-hatalom által üdvözléssel fogadott és támogatott…
Kiábrándultság a múlt miatt; kilátástalansággal küszködve a jelenben; reménytelenségben a jobb jövőt várva. A magyar társadalmat „tudathasadásos” állapotba taszítja az információs dömping, leginkább cinizmussal, bűntudat keltésével és figyelemeltereléssel (híreket nézünk és reklámokat). A kulturáltság, odafigyelés, jóakarat és türelem kiveszőben van. Nem csak az egyes emberek viselkedése, de a liberális demokratikus állami működés is kóros mértékben stresszes és lezüllött.
Nálunk is félelmet kelt az AIDS, hivalkodik a homoszexualitás, szorongat a drogok ragályos terjedése, fenyeget a terrorizmus réme. Érzékelhető a társadalmi hang, a közvélemény tartós pesszimizálása, és ezek táplálta önértékelési válsága („hungaropesszimizmus”)… Aminek legnyilvánvalóbb jelenléte a globális destrukció honi ellenzéki (média) magatartásán keresztül érhető tetten.
És hova lett a nemzet tartása, természetes büszkesége és harcos tekintélye? Miért nem magától értetődő, hogy inkább azt kell követnünk, ami eddig is kiállta az évszázadok viharát?
Hiszen a keresztény erkölcsiség és az értékteremtő hagyománytisztelet mindig is megtartó erőül szolgált az ország számára! Azok számára, akik a magyarságba – ebbe a sajátosan egyedülálló közösségbe – tartozónak érezték magukat és ennek megfelelően éltek. Hiszen a magyarság nyelvi, hagyománybeli, történelmi közösség!
Egy pótolhatatlan és utánozhatatlan évezredes értékegyüttes, amely most végzetes veszélybe került az egyszer használatos világ terjeszkedése folytán. A megmaradás ezúttal rajtunk múlik, eszköze, záloga ma is csak gyökereink, sajátosságaink őrzése és ápolása lehet.
Nincsenek ugyanis lehetőségek. Sem forgatókönyvek, se bölcs rutinok.
Az ördögbe, csak mi vagyunk…!
Jónás Levente, a Pesti Hírnök