A 21. század a lehetőségek százada. Az emberi technológia és fejlődés az ismert történelem folyamán soha nem tapasztalt szintet ért el. Az embert már nem nyűgözi le az, hogy képesek vagyunk repülni vagy meghódítottuk a tengereket. Ennél sokkal többet is elértünk és érünk el folyamatosan.
Mégis fejlődésünket korlátozza egy sorsdöntő dilemma, ami talán ennek a századnak a legnagyobb korkérdése és aminek a megválaszolása, valamint megoldása jelenti túlélésünk zálogát. Ez a társadalom soha eddig nem tapasztalt mértékű polarizálódása jelentette kihívás. Ez a szélsőséges folyamat tetten érhető szinte mindenben, a kultúrában, a politikában, a családokban, közösségekben.
A generációk között is egyre nagyobb szakadék tátong,
ami nagyon jól szemlélhető mikor a 20.század embere lenézően nyilatkozik a fiatal generációról, mert nem tartja eléggé értelmesnek és életképesnek; az előbbi pedig szintén lenézi az idősebb korosztályt, mert korlátoltnak és maradinak tartja. Vajon mért nem szúr szemet senkinek az az elemi természetellenesség, ami ezt a baljós folyamatot körbe lengi?
A ketté szakadt társadalom szembe állítja a múltat és a jövőt ahelyett, hogy azt szervesen összekapcsolná egy egészséges és fejlődni képes jelenné. A politika jobb és baloldalra konzervatív nemzetszeretőkre és progresszív liberálisokra szakítja az embereket, akik pedig a gyűlölködő kommentháborúban hol a nemzetből, hol a kultúrából száműzik a másikat, mintha ez a kettő nem következne szervesen a másikból és mintha lenne hozzá bárkinek is joga, hogy valamelyiket elvegye.
De miért van ez a probléma, ami gúzsba köti az emberiség kezét?
Az ismert történelem folyamán látható volt, hogy századonként az emberiség elé új kihívások sora emelkedik és a globalizációnak köszönhetően mára ezek a sorskérdések nem korlátozódnak pusztán a nemzetekre, hanem hatásuk az egész világban érezhető.
A 21. század fejlettségéből adódóan más, mint az előzők, viszont körbe lengi egyfajta hiányérzet, ami az emberekben az élet szinte minden pontján felüti a fejét és sokszor ők maguk sem tudják megindokolni, hogy mi iránt. Ez a valami pedig a rend. A rendszer. Az egység. Ez nem holmi megvetendő autoriter kreatúra, hanem az ember és a teremtett világ közötti egészséges kapcsolat. Ez hiányzik a legjobban.
Ezzel szemben korunkban a káosz és a megosztottság dominál, ami nem összemosható a kreativitással és a konstruktivitással ahogy azt a liberál-progresszívek előszeretettel hangoztatják, sőt éppen, hogy megöli azokat.
Ebben a környezetben meghal a fejlődés lehetősége hiszen a felhasználható energiát és tudást egymás gyengítésére fordítják. Ez a természet ellenes és ember ellenes korszellem megbetegíti a világot és az embereket is.
A rend ugyanis bennünk emberekben is megvan. Nyelvünk egyedi kifejezőmódjából adódóan, aki csak annyit kimond, hogy EGÉSZSÉG az érti, hogy a széthúzás a káosz ennek az ellentéte. Prof. Dr. Papp Lajos előadásaiban gyakran hangoztatja, hogy az egészség a test a szellem és a lélek hármasának a függvénye. Ha az egyik hibádzik, az a többi megbetegedéséhez vezet. Nem is csoda, hogy a társadalom egyre betegebb és az emberek viselkedése is egyre groteszkeb.
Fel kell tenni a kérdést: Az én életem olyan amilyennek akarom? Megvan benne a rend és a boldogság?
A világban zajló káosz okát mindenkinek először magában kell keresnie ugyanis tetteinkért csak és kizárólag mi vagyunk a felelősök. Csak mi gyógyíthatjuk meg magunkat, a bolygónkat és a századunkat. Csak így fejlődhetünk tovább, és emelkedhetünk felül azon a kihíváson, amit a történelem támasztott felénk.
Szparakon (Pesti Hírek)