A világkereskedelem elméletei trianguláris rendszerről beszélnek, amikor egy térségnek nagy szüksége van egy másik térség áruira, de nincs olyan áruja, amit cserébe adhatna. Ezért aztán kénytelen bekapcsolni egy harmadik térséget, hogy áthidalja ezt a nehézséget.
Ennek klasszikus példája volt a 17-18. század során, hogy Európának nagy szüksége volt az Új Világ áruira (cukornád, gyapot, dohány) de nem tudott kellő mennyiségű árutömeget felajánlani cserébe. Ezért olcsó és gyenge minőségű iparcikkeit Afrikában rabszolga árura cserélte, amit horribilis haszonnal tudott Amerikában értékesíteni, így a háromszög „két szöge” (Európa és Amerika) nagyon jól jártak, Afrika viszont totális katasztrófába süllyed ennek nyomán azóta folyamatosan.
Egy Bogár Naplója – Pesti Hírek