Magamnak is kicsit furcsa, hogy nézve a nyugati elit elmúlt időszakban tanúsított vergődését a tánc jut az eszembe róluk. Két olyan fogalom is felmerült bennem, ahogy a müncheni biztonságpolitikai fórumot, illetve az utána kapkodva összehívott európai csúcsot nézem, amely táncok nem az általunk ismert típusok közé tartoznak. Különösen akkor nem, ha Ursula bin Leyenre és euró-iszlamista köreire vonatkoztatjuk.
Az egyik az a táncdüh, amely ismeretlen eredetű járványként ütötte fel a fejét a tizennegyedik századi Európában és körülbelül kétszáz éven belül nyomtalanul eltűnt. A táncoló pestisnek is nevezett jelenségre a mai napig nincs magyarázatunk, de leírásai megtalálhatóak a középkori krónikákban.
Az áldozatok minden ok nélkül táncolni kezdtek, és napokig sőt akár egy hétig is szünet nélkül táncoltak, amelynek következtében szívrohamban, agyvérzésben, vagy szimplán kimerültségben meghaltak.
A másik ilyen fogalom – és ez is adta a cikk címét – a „danse macabre”, amely szintén a tizennegyedik században jelenik meg és a korszakban meghatározó memento mori (gondolj a halálra!) mondást tükrözi. Maga a fogalom egyébként megjelenik a költészetben, a képzőművészetben, sőt még az ékszerekben is, amely az élőket minden szembejövő formában és képben figyelmezteti a halál közelségére. Általában úgy ábrázolják a jelenséget, hogy
a halál csontváz formájában táncba viszi majd a sírba teszi a legkülönbözőbb társadalmi osztályokba tartozó embereket.
A memento mori jegyében létrehozott tárgyakon, festményeken stb. a halálfej, illetve az élők és holtak közötti vékony határvonal érzékeltetése az állandó motívum.
Fentiek alapján a danse macabre némi túlzással az utolsó nagy buli megjelenése is lehet.
De hogy jutottak ezek a dolgok az eszembe? Nos,
az a magas szintű tagadás, amellyel a nyugati, de elsősorban az európai elit, az ukrán háború közelgő végkifejlete irányába tanúsít egész egyszerűen nem végződhet jól. Úgy értem a számukra.
A valóság és az állítások – mondjuk ki a propaganda – közötti távolságot egy darabig lehet az általam sokat idézett „nem süllyedünk!” kántálásával, az ellenvéleményt megfogalmazók lejáratásával, kiközösítésével áthidalni, de nem a végtelenségig. Az igazság pillanata jelen helyzetben egyre közelebbinek tűnik. És a kapkodva, pánikszerűen összehívott európai csúcs, illetve az azt megelőző müncheni biztonságpolitikai konferencia tényleges tartalom nélkül nyilatkozatai
mintha ráébresztették volna a brüsszeli elitet, hogy hamarosan nincs tovább.
Akkor sem értettem és most sem értem miért kellett az európai vezetésnek egzisztenciális problémává emelni Ukrajna honvédő háborúját különösen, úgy hogy Európa az elmúlt húsz-huszonöt évben tökéletesen és teljesen leépítette katonai potenciálját. Persze ezt az állítást is meg lehet próbálni cáfolni, de bárki akinek felidézem a dán miniszterelnökasszony szavait a teljes tüzérségük átadásáról nehezen tudja tagadni a fentiek valóságtartalmát.
Persze kissé túloztam azzal, hogy nem értem miért tették meg ezeket Brüsszelben és a többi fővárosban. Ugyanis
Ursula bin Leyen, és az euro-iszlamisták ugyanazzal a vakhittel cselekszenek, mint amelyet Oszama bin Láden vagy az Iszlám Állam mutatott fel.
Azt csak a hadtörténelem ismeretében lehet megérteni, hogy a hit és az elszántság egyetlenegy háborúban sem pótolta a tüzet és az acélt. Ez utóbbi tantárgyat úgy Európában, mind az USA-ban a rendkívül haladó tudomány elavultnak minősítette, és gyakorlatilag sehol nem oktatják. Talán a katonai akadémiák kivételével.
Persze ahogy a tarotban a Nagy Árkánum 13-as lapja, a Halál nem a fizikai vég szimbóluma, hanem valaminek a befejezése, ugyanúgy a brüsszeli elit haláltánca sem a vég jele, hanem valami új kezdete.
Ez mindenképpen bizakodással kell eltöltsön minket, ugyanis a jelen kor általunk érzékelt problémáinak jelentős részét az ő kompromisszumképtelen, megalkuvást nem tűrő vallási fanatizmusuk okozta. Az európai történelem vérben ázó évszázadai során kiérlelt gondolat, az általam csak „szívélyes egyetnemértésnek” nevezett koncepció megszüntetése végül úgy néz ki visszaüt rájuk is.
Nagyon bízom benne, hogy ennek első lépése az európai uniós választások eredményei lesznek.
A fenti táncok létrejöttéhez nagymértékben hozzájárultak a kor szintjén megmagyarázhatatlan és pusztító középkori járványok, a társadalmi változások, illetve a vakhit jellemezte középkori keresztény világkép korlátozott magyarázatai.
Fenti jelenségek modern párhuzamait gondolom nem kell senkinek bemutatni. Ezek fokozatos eltűnésével azonban megindult az a folyamat, amely elhozott a társadalom nagy része számára egy olyan kort, amelyben a korábbi korok fenyegető veszélyei már egyértelműen a múlt részévé váltak és egy rövid időre úgy tűnt, hogy eljöhet egy olyan rendszer, amely szinte mindenki számára biztonságot és jólétet garantál.
A tizenkilencedik század végének, a „belle epoque”-nak a fejlődése az 1. világháborúval, a kommunizmussal és a nácizmussal zárult. A 2. világháború égését legalább a világ szerencsésebb részén egy olyan fejlődés követte, amely az érintett társadalmak szinte egészének jelentős előnyöket kínált. A modern társadalommérnökösködés egyre egyértelműbb kudarca után úgy tűnik újra itt van a lehetőség egy szinte mindenki számára stabilabb, szebb, és jobb jövő létrehozására.
Az első lépés, hogy segítsük abba a képletes sírba ezt a mindentől elszakadt európai elitet és gondolkodását, amit ugyan nekünk ástak, de reményeink szerint ők kerülnek bele.
Kép: Ismeretlen 16. századi művész harcosokat, kereskedőket, szerzeteseket, főpapokat és királyokat is sírba segítő csontvázakat ábrázoló festménye.
dr. Somkuti Bálint
fb – Pesti Hírek