Az emberek fejében lévő teljes történeteket alakítottak szöveggé agyi jelek alapján a kutatók a mesterséges intelligencia és fMRI segítségével.
A gondolatolvasás már nem is olyan távoli lehetőség a Texasi Egyetem kutatóinak köszönhetően, akik olyan módszert fejlesztettek, amivel az emberek által gondolt, de ki nem mondott mondatokat, sőt egész történeteket dekódolni és szöveggé alakítani is lehet.
Az elképzelés, hogy a puszta gondolatokat mindenféle bonyolult eszköz nélkül meg lehet fejteni és láthatóvá tenni, nem feltétlenül megnyugtató lehetőség, de bizonyos esetekben, például mozgásképtelen, de tudatuknál lévő betegeknél kifejezetten jól jöhet a hagyományos kommunikációs módszerek helyettesítésére.
A kutatók agyba ültethető implantátum nélkül, egyszerű fMRI (funkcionális mágneses rezonanciavizsgálat) segítségével mérték a kísérleti alanyok agyi aktivitását, miközben azok előre meghatározott, viszonylag komplex mondatokat hallgattak és a kapott adatokból egy mesterséges intelligencia algoritmus által állított elő a rendszer szövegeket.
Nem minden esetben sikerült pontosan dekódolni a résztvevők agyában keletkező gondolatokat, de a próbálkozások felében kitalálta, vagy egészen közel járt a program ahhoz, hogy kitalálja, mit is hallgatnak az alanyok.
Egy esetben például a résztvevőknek a következő szöveget játszották le: Nem tudtam, hogy sikítsak, sírjak vagy elfussak. Ehelyett azt mondtam, ‘hagyj békén’. Ez az agyi jeleket figyelő algoritmus interpretációjában így hangzott: elkezdett sikítani és sírni, majd azt mondta: ‘mondtam, hogy hagyj békén’. Már ez is meglehetősen közel jár az eredeti szöveghez és így az eredeti gondolatokhoz, de ennél precízebb eredményeket is elértek a tesztek alatt.
A kísérlet két szempontból is egyedinek számít: egyfelől nem használtak invazív eljárással beültethető implantátumokat, amelyek sokkal közelebbről monitorozhatták volna a neuronok aktivitását, csak a viszonylag kevés kényelmetlenséggel járó fMRI gépet alkalmazták a megfigyelésre, és mégis sikerült elegendő információt gyűjteniük az alanyok agyi folyamatairól. Másrészt a kódolás során valamivel eltértek a más, hasonló kutatások alatt használt metódusoktól és elsősorban nem a szó szerinti és szavankénti leképzésre, hanem a gondolatok lényegi mondanivalójára koncentráltak. Ennek eredményeként az algoritmus hosszú ideig tartó, folyamatos gondolatfolyamokkal is megbirkózott és bonyolult gondolatokat és ötleteket is felismert több-kevesebb precizitással.
A kísérlet egyik rendhagyó aspektusa, hogy a módszer csakis akkor bizonyult működőképesnek, mikor azokon az embereken használták, akiken előzetesen tréningezték a programot, vagyis akiknek a gondolkodási mintáit már nagy biztonsággal ismerte az algoritmus, de ami még érdekesebb, hogy a módszer működésképtelen volt, ha az alany ellenállást tanúsított a folyamat során. Az ellenállás tulajdonképpen az együttműködés hiányát jelentette, tehát egyszerűen annyit takar, hogy az fMRI mérés alatt a vizsgált személy szándékosan másra gondolt és nem a hallott szöveg mondataira. Ez a „tökéletlenség” lehetővé teszi, hogy csak akkor használják az algoritmust, mikor valaki beleegyezését adta és hajlandó résztvenni nem csak a konkrét mérésekben, hanem az előtte zajló betanítási fázisban is. A kutatók szerint ez garantálja a technológia megbízhatóságát.
„Nagyon komolyan vesszük a technológia rossz célból történő használatával kapcsolatos aggodalmakat és dolgozunk rajta, hogy elkerüljük ezt.”
-mondta Jerry Tang, a kutatás vezetője –
„Biztosítani szeretnénk, hogy az emberek csak akkor használják ezt a fajta technológiát, amikor akarják és amikor segít nekik.”
rakéta – Pesti Hírek