„A KALIFÁTUS A MEGOLDÁS“ – hirdetik Németország-szerte az illegális bevándorlók hordaszerűen összegyűlő sokaságai, kéretlenül.
Az, hogy deklaráltan
zsidóellenes ideológiai csoportok „megoldást“ követelnek német városok közterein 2024-ben, önmagában is bizarr, abszurd fejlemény.
Ne legyen kétség, a betelepült hordákat erre biztató mögöttes emberek nagyon is tisztában vannak e kifejezés („Lösung=megoldás“) érzékeny és áthallásos, vagyis mindenáron kerülendő mivoltával, hiszen a német nácizmus „Endlösung“-ja, „végső megoldása” az európai zsidóság és más csoportok szisztematikus kiirtásának a legszégyenteljesebb történelmi gyakorlata volt.
Nem is olyan régen.
Azt hiszem, kevés tanulságosabb és vérfagyasztóbb életsors az, mint amikor egy nagyon idős, holokauszt-túlélőt, európai belvárosi lakost, a nagyvárosi újonnan érkező, közel-keleti
menekült-szomszédja megerőszakol, felgyújt majd kihajít a negyedik emeletről – zsidó származása okán.
Mert ez is megesett napjainkban, Nyugat-Európában. Az antiszemitizmus, mint jelenség persze Magyarországgal szemben soroltatik fel, a szélsőliberális uniós politikai buborékokban, miközben konkrétan a kereszténység ellen, általánosságban pedig az európai kultúra ellen iszonyatos erővel folyik a belső háború. Valódi háború, fegyveres cselekménysorozattal.
Nemcsak
a felülről érzékenyítő politikai aljasság, de a mindennapokban tapasztalható, nagyrészt nem is jelentett köztörvényes bűncselekmények sorozatárol
van szó, méghozzá mindegy, hogy csak úgy, vagy akár erőteljesen iszlám alapon követik el azokat.
Az állami eljárásokban a felmentés, mentesség, elhallgatás és könnyítés a juttatás-szankcionálás tekintetében egyformány fentről kiadott ukáz ezekkel a „befogadottakkal“ kapcsolatosan.
Akik jórészt akkor nyernek először valamiféle azonosítást, amikor összeütközésbe kerülnek a törvénnyel. A segélyekhez az sem kell; miközben német adófizetői pénzek landolnak név nélkül, tényleg nagyon sokaknál…!
Mindeközben ilyen körülmények ellenére is
mind többen, mind gyakrabban követelik a kalifátust, saríástul, mondván a „a megoldás a kalifátus“.
A megoldás a kalifátus. Mire? Kérdezhetnénk, homlokunkat ráncolva, hogy vajon milyen társadalmi igazságtalanság áll az útjában egy sikeres integrációs folyamatnak, és ami nem a kalifátushoz vezet…
Talán újfent a zsidókérdés a marginális…? Iszlám-pártisággal kell talán válaszolni rá?
És néhány, jellemzően globalista-liberális (!) politikai kör ezekre a kérdésekre jutva, képes is volt igent mondani… Hátborzongató.
Hogyan…?
Az európaiak végigharcolták, majd fogták magukat és teljesen elfelejtették a történelmüket ( a legutóbbi időkben pedig egyenesen ki is kívánják törölni a múltat!)
A megoldás a kalifátus követelés mögött a valódi kérdés ezért nem az, hogy mire, hanem az, hogy kinek, kiknek?
Mert csakis erre a kérdésre egyértelmű a válasz: nekik.
Azoknak, akikről azt mondják, „behívták“ őket, akik pusztán azoknak az örökösei, akik mindig is Európára támadtak, mindig Európára törtek, méghozzá már a kezdetektől fogva is.
A támadókat pedig most először be is engedik. Menekülőknek hazudva őket.
Kr. u 622-ben megalalpították az Arab-félszigeten az iszlám vallást, amely megkezdte hódító útját. MIután kiterjedt a Közel-Keletre, végigzúgott Észak-Afrikán, majd meghódította a teljes Ibériai-féslszigetet, és csak a mai Franciaország közepén, Martell Károly frank lovagkirály állította meg a kalifátust, 732-ben. Igen,
mindössze 110 év alatt a kora középkori viszonyok mellett, mai szemmel több mint egy tucat országot hódított meg három földrészen az iszlám kalifátus.
A mai Spanyolország és Portugália területére visszaszorult muszlimokat
fegyveresen majd csak 1492-ben (!) sikerült a félszigetről kiűzni.
Miközben a keleti medencéjében a Földközi-tenger folyamatos színtere volt az európai kereszténység és a közel-keleti iszlám összeütközésének (ld. keresztes háborúk).
1453-ban elesik a keleti keresztény főváros, Bizánc (Konstantinápoly), a mai Isztambul. S csak három évvel később már a magyarok világraszóló nándorfehérvári (mai Belgrád) diadala tudott csak gátat szabni az Európa keleti felén nyomuló, ezúttal oszmán török formájú iszlám katonaállam expanziójának.
Nem véletlenül harangoznak a keresztény templomok ezért azóta délben.
Később, a győztes oszmán seregek sem tudtak Magyarországon keresztül jutni,
150 évre masszív frontvonalon megmeredve, hazánkat háromba osztottan tartotta magát a magyarok Európát védő ellenállása.
Kétségtelenül ezután több száz évre, iszlám-expanzió mentes időszakot biztosítva Európának (mindösszesen egy iszlám maradványállam maradt mára, a legbékésebb, europaizálódott iszlámmal, Bosznia-Hercegovina). Sőt, a szomszédos Törökország is kellőképp pacifikálódott a gyakorolt vallási iszlám tekintetében.
Jelzem, azóta mára, a világvallások sorában a leggyorsabban terjedő vallás is az iszlám (ld. Afrika).
A legújabb kori iszlám támadásai a fanatikus terrorizmus gyakorlatát használva az Izrael állam elleni harc kapcsán is gyakran célba vették Európát: lásd a müncheni olimpián az izraeli csapat ellen elkövetett merényletet. Napjainkra pedig
gyakoribbá tette az európai terrorista cselekményeket, mint Izrael és az USA területén, beleértve a követségeket is.
Nem véletlenül, hiszen 2015 óta Nyugat-és Dél-Európa hatalmas mennyiségben vonzza magába a vándoroltatott katonakorú férfiak milliós tömegét.
Ez olyan, mintha gombamentességre törve, a gombák ellen meleg, nedves pincékkel próbálnánk védekezni…
Ennek eredője, oka pedig a fent említett mértéktelenül megengedő és a tömegeket számolatlanul beengedő,
a nyugati fősodratú médiával megtámogatott és felülről a társadalomra kényszerített felvilágosult liberalizmus bódította politikai vezetés.
A „Lösung-Endlösung“ áthallásról pedig még csak annyit, hogy
jelenleg német nyomásra Lengyelországban épül ötven tábor, azoknak, akiket majd a német állam a tervek szerint kiutasít és legott keletre szállít. Nemkülönben ezalatt egyesek már sorakoztatnák a lengyel-orosz határnál, az oroszok ellen támadó nyugati csapatokat is.
Sosem tanulnak?!
Hiszen éppen ebből még lehet akár tényleges Endlösung is!
Egy végső megoldás, a kalifátus – egész Európának.
Jónás Levente, a Pesti Hírnök