Ha visszatekintünk Európa történelmére, akkor, ha egységes gyökereket keresünk, azokat egyfelől a vallási-kulturális identitás ókori formáiban érjük tetten, másfelől a katonai-kereskedelmi expanziós gyakorlatú identitás ókori formáiban érjük tetten úgy, mint Nagy Sándor birodalma, vagy a Római Birodalom.
Most sem európai ez a látszólagos „Brüsszel Birodalom” (=EU) – kísérlet.
A vallási-kulturális identitás a kereszténység mentén ugyan egységes európai identitás volt, ez mégsem teremtett soha igazi európai egységet. Nem így napjainkra a kereskedelmi-katonai gyakorlat, amely azonban a legkevésbé sem európai, nem római, hanem észak-amerikai, az USA érdekeinek megfelelő. Nem véletlen, hogy az Európa- és világégéseket (birodalmi egységesítési kísérleteket) követő hidegháborús, majd posztszovjet korszak európai egységesülése e folyamatok mentén körvonalazódott:
a vallási-kulturális európai identitás és az Egyesült Államok katonai-kereskedelmi gyakorlata mentén – ezeken az alapokon szervezik:
Unióba Európát – az uniós Államokból.
Az orosz katonai műveletek és az USA vezette, európai katonai ellenállás-támogatás látványos egymásnak feszülése, amely másfél éve komoly fegyveres harcokban és katonai expanzióban ölt testet, és amilyen extrém európai folyamatokkal és jelenségekkel jár minden társadalmi alrendszerben, a fentieket mindennél jobban bizonyítják.
De Európa, ilyetén katonai „birodalmasítása” nem ismerős-e?
Nem ismerős-e Európának az, amikor egy katonai szuper (felettes) hatalom diktál egységes európai (katonai, – jog, -) rendet?
Nem ismerjük-e fel, mi magyarok, ha Európát, még inkább hazánkat, külső nagy(világ)hatalmak fenyegetik?
Most már jószerivel nyugatról, Közel, – és Távol, -Keletről és délről is olyan veszélyek növekednek ránk, amelyek egyenként is elsodorhatnak egy törékennyé vált földrészt, amely jócskán kivérzett az egységet követelő évszázadok folyamán
– pláne azokhoz az új hatalmakhoz képest a világban, amelyek most trónkövetelőként törnek szuperhatalmi-globális pozíciókra.
Az Unió mai egysége egy sosemvolt egységes birodalom, a nyugati egység hidegháborús toposzának tengerentúlról fenntartott és felügyelt utópiája. Végső soron az 1945-ös berlini öszeomlás óta ugyanaz a cél: Európa fogyasztói kommercializálásának uralma, ezt pedig végig látványosan sajátította ki maga, az USA a hidegháború alatt is visszafogottabban, majd a Szovjetunió bukása után totálisan. Nem másnak, mint ennek a nyilvánvaló bizonyítéka minden jelenlegi „egységes” európai folyamat.
A hidegháború korszakában, a komcsi USA-rettegtetők voltak, akik valójában fenyegették a magyar életet. Most, a libsi Oroszország-rettegtetők fenyegetik valójában a magyar életet.
Ámde, figyelem!
Attól még, hogy nem fogjuk meg, viszket ám,
az a magyar tenyér a kardja markolatjára…!
Jónás Levente, a Pesti Hírnök