Ez egy régi buddhista történet, amit sokszor feldolgoztak már: A hegyekben van egy függőhíd, amit mindig jó állapotban tartanak, mert sokan használják, és nem akarják, hogy bárki meghaljon vagy megsérüljön. Időről-időre felújítják a függőhidat, naponta megvizsgálják, a hibákat azonnal javítják. A híd hosszú évtizedek óta szolgálja a környékbelieket és az utazókat. Ám egyszer csak leszakad, öt ember zuhan a mélybe, mindannyian meghalnak. Óriási felfordulás, senki nem érti, mi történt, hogyan fordulhatott elő, hiszen a hídnak nem volt semmi baja. A nyomozás lezárul, válasz nincs.
A környékre érkezik egy buddhista szerzetes, aki hall az esetről és felkelti az érdeklődését. Ő is nyomozni kezd, de ő a karma oldaláról vizsgálódik: öt ember halt meg, mit tettek, miért kellett ennek bekövetkeznie? Végül arra jön rá, hogy
mind az öten meg akartak halni, mind az öten menekültek az élet elől.
Egyikük ölt és retteget attól, hogy felelősségre vonják; a másik elárulta a legjobb barátját és furdalta a lelkiismeret; a harmadik a szerelmét csalta meg, és így tovább. Mind menekült az élet elől, mind meg akart halni.
A híd azért szakadt le, mert kellett, mert öt meghalni vágyó embert nem tudott megtartani.
Életemben megestek önpusztító korszakok. Szilánk csapódott az arcomba, alig egy milliméterrel a szemem mellett, és meg sem rezdültem. Majdnem elgázolt egy autó, hajszálon múlt az ütközés, és negyed százalékkal sem gyorsult fel a szívverésem. Súlyosabb esetek is előfordultak. Visszanézve ezekre az időszakokra, világosan látom, hogy e kisebb-nagyobb figyelmetlenségek hátterében az életkedv lecsökkenése állt. Úgy éreztem, hogy pocsékolom az időmet, nem a célom felé tartok, vagy elérhetetlennek láttam, amit, vagy akit akartam, vagy megbántam ezt-azt, amit megtettem.
Az életkedv fontos. Az öröm és a boldogság fontos. Aki ki akar térni a jelen, a közeli és távoli jövő nehézségei, kihívásai elől, annak fogy az életkedve, és esetleg teljesen elfogy. Aki nem akar élni, az nem fog, az megtalálja a meghalás módját, így vagy úgy, de biztosan.
Nézem a felkapott híreket. Mintha mindegyik az életkedvemre pályázna. Válság, háború, gyilkosság, erőszak, kudarc, bukás, nyomor, betegség, járvány, őrület…
A média olyannak mutatja a világot, amiben nincs miért élni.
A sok harsányság, csillogás, felfordulás közepette az általános halálvágy olyan tisztán látható, mint reflektor a sötét éjszakában.
A legnagyobb kérdések egyike az, hogy miként őrizzük meg, vagy hogyan töltsük vissza az életkedvünket.
Julius Andan hivatalos