Amit Szolzsenyicin a Második Világháború legutolsó titkának nevezett, az a szovjet hadifoglyok és más szovjet állampolgárok erőszakos deportálása volt a nyugati hatóságok által.
Csellel, megtévesztéssel, erőszakkal – vissza Sztálin birodalmába – ahol a Gulag szigetvilág, a kényszermunka és a tömegsírok várták őket.
Amire most a Nyugat készül, több százezer ukrán állampolgár deportálása a kijevi kormány kérésére, az jóval több mint háborús bűncselekmény.
Ha Lengyelországot követve a többi európai ország is elkezdi az ukrán menekültek visszatoloncolását a háború poklába, akkor az igen kevés kétséget hagy a nyugati „menekültpolitika” valódi céljait illetően.
Ez az emberi lőszer mindezidáig csak a Nyugat hideg polgárháborújában került bevetésre, demográfiai faltörő kosként a meglévő politikai berendezkedés lerombolására.
Ha az ukrán menekültek deportálása megkezdődik, akkor ez az emberi lőszer egy teljesen új típúsu alkalmazását jelenti.
A Nyugat ukrán, kínai, perzsa, arab stb. menekültjei immár nem a sokszínű-toleráns-multikulti bohózat haszonélvezői, hanem egyszeri használatra importált mamelukok.
Hogy kik voltak a mamelukok?
Rabszolgakatonák, akiket azért vásároltak meg és azért etettek, hogy egy nap majd hősiesen meghalhassanak az egyiptomi hűbérurukért.
A tajvani kormány kérésére kínai mamelukok százezrei vállhatnak deportálhatóvá egy Kína elleni háború keretében. Egy jövőbeli emigráns iráni kormány kérésére perzsa menekültek tömegei vállhatnak deportálhatóvá egy Irán elleni intervenció megtámogatására. Az afrikai és a közel-keleti intervenciókat is igen egyszerű lesz emberanyaggal feltölteni. A francia sorozótiszteknek csak be kell térniük az első kávéházba.
A földönfutói lét lényege a kiszolgáltatottság.
Az az Állam amelyik elég erős ahhoz, hogy lábbal tiporva a saját törvényeit rákényszerítse a földönfutó jelenlétét egy vonakodó őshonos lakosságra, ahhoz is elég erős, hogy ha az érdeke úgy kívánja emberi lőszerként kezelje a földönfutót és visszatoloncolja a biztos halálba.
Robert C. Castel
fb – Pesti Hírek