Ha lehetne választani, én az országgyűlési közvetítéseket mindössze erre az egy fél üléstermi, ellenzéki sorra korlátoznám. Öten egymás mellett, balszélről haladva egészen a jobbszélig az egyharmad plusz mihazánkosok alkotta, (most épp) hétfrakciós ellenzék prominensei négy évig kartávolságra fognak egymás mellett ülni – olybá tűnik, mint egy kis politikai való-villabeköltözés Gyurcsánytól Toroczkaiig.
Az ülésterem ülésrendjének nyilván pontos jogszabályi keretei vannak, de akkor is valakinek járna egy „a ciklus trollja” díj ezért az együvé ültetett ötösfogatért. A képet elnézve nagyon is beszédesek a jól ismert ellenzéki szereplők arckifejezései.
Ezek az arcok szinte kiabálnak: erre azért egyikük sem gondolt.
Gyurcsányra ki van írva, szemmel láthatóan korántsem a kívánt alkoholszint mellett a felismerés és rosszallás; hiszen négy évig ott fog ülni mellette három „náci”, igaz kettő legalább zsebben van, és persze nyilván a harmadik is, csak az nem az övében…- úgymond.
Csekély vigasz neki, ám annál bosszantóbb az érintett Vadai Ágnes képviselőasszonynak, hogy úgy maradhat Feri oldalán, hogy pont a Toroczkai ül túl közeli hallótávolságra… Bár kétségtelen öröm az ürömben, hogy legalább Feri és Ági a pár tucat hektóliterrel korábban megalapozott, jól bevált munka,- és emberi kapcsolat profi tapasztalatára bizton tud majd támaszkodni az előttük álló ciklus során.
Az a tény, hogy a DK két prominense, azt ellenzék vezénylő erejének vezetői a két jobbikos vezető mellett épp a Mi Hazánk elnökének orra előtt kell, hogy majd karmesterkedjenek, és a mindennapi gyakorlatban talán még egy zsák krumplit sem tudnak majd titokban az ülésterembe csempészni, Z. Kárpát (szül. Zsiga) Dániel örök tarantinó-i arcára van írva.
Zsidóságáról valló Jakab ex-Jobbik elnök pedig úgy néz ki, mint aki folyamatosan Jézushoz fohászkodik, hogy ne abból álljon a négy év, hogy Toroczkai rámagasodva őt, s túlélő roncspártos társaságát a legválasztékosabban lenemzetárulózza, jó eséllyel nem kevés nyálesővel beterítve a budai munkalakásokban gondos, mamuszos asszonykezek nyírta tiktok-trendi kobakját.
Rossz nyelvek szerint egyébként remek a leosztás, tenyérbemászóan jó eséllyel már az első ülésszakban kinéz egy pofon Jakabnak a volt párttárs(ak)tól, ami remek kirekesztős-fészbúkos-petíciós-usamédiás-nácizós projekteket helyezhet, az össze már nem fogott ellenzéknek kilátásba.
Ám Jakabot és pártját ismerve-látva a jelenlegi párttársaktól is maximum pofonok és lenemzetárulózás lehet az osztályrésze – elvégre végül is a Jobbikot, nem Gyurcsány szalámizta le, hanem Jakab, és ő is inkább „leparizerezte…”
Figyelem: jobbikos fog mihazánkost nácizni, fideszes náciz jobbikost, dékás náciz fideszest, mihazánkost, mihazánkos kommunistáz dékást, dékás, jobbikos kommunistáz fideszest.
Becslésem szerint a parlamenti felszólalások jó egynegyede ez lesz, az azzal járó médiafelületekkel, közösségi kommunikációs energiákkal, ekkép rabolt közfigyelemmel.
Megjegyzem Toroczkai László szerintem az életben nem volt, nem került ennyire közel fizikailag Gyurcsány Ferenchez. Négy év pedig hosszú idő.
Talán hamarabb, mint gondolnánk, eljön az a korán mélykortyolt reggel, amikor Fletó páratlan párlatos szellemességgel megkérdezi Toroczkait:
„Egy közös tévéostrom egy közös tüntetés után, Lacikám? Lárifári…”
Amire a megszólított egy villámgyors jobbegyenessel válaszolna. És még vállalná is…
Vagy… kibírják ilyenek nélkül négy évig? Esetleg igyekeznek elkerülni egymást? Vagy rendszeresen Dúró és Vadai szedik le egymásról a három össze verekedett pártelnököt? Vagy megoldják, hogy egyszerre ne legyenek bent, persze véletlenül?
Még szerencse, hogy kb. ennyi, ami érdekes lehet a parlamenti ellenzékkel kapcsolatosan! Nekünk, az országnak és a kormánynak ugyanis most messze sokkal fontosabb dolgokkal kell foglalkozni, mint az „ellenzékkel”…
Panem et circenses, posztmodern magyar demokratikus módon: amikor kenyeret a kormány, cirkuszt pedig az ellenzék ad. Hiszen ez az ellenzék is jó valamire!
Jónás Levente, a Pesti Hírnök