Einstein szerint az őrültség definíciója ugyanazt csinálni és mást eredményt várni. Esetünkben a magyar balliberális ellenzék ezt azzal tetézi, hogy nemcsak ugyanazt csinálja újra meg újra, hanem ráadásul ugyanazok csinálják ugyanazt. Ők ezek szerint az őrültek között a még őrültebbek…
Az őrület jelen esetben a rendkívül sajátos magyar posztkommunista politikusi anakron; inkább tetszik idiotizmusnak – hiszen a politikum elvileg az egyik intellektuális csúcs mező korunk demokratikus, civilizált társadalmaiban.
Ezért is volt találó a régi-új miniszterelnök megjegyzése, miszerint az ember nem tudja, hogy félje-e, avagy nevesse az ellenzéket.
2006. A 2006-os esztendő kijózanítólag hatott a magyar választópolgárokra. 2006 óta, vagyis 16 éve minden választást a konzervatív jobboldal nyert, az összeset. Rész-és időszaki sikerek, ám mindig kérész életűek – ezt tudja felmutatni balliberális oldal. 16 évnyi vereség után én furcsállom, hogy most, az újabb kétharmados kormánygyőzelem kapcsán mindenki az „okokat” feszegeti.
Az is hihetetlen számomra, hogy képes bárki is leszűkíteni egy-két személyi felelősségre az ellenzék újabb, még csúfosabb vereségének okát.
Mert Márki-Zay Péter, mint jelenség ugyanis nem több, mint egy vándorcirkuszos bohóc kisvárosi epizód-szereplése: fellépéskor mindenki róla beszél, a gyermekek rá is csodálkoznak, ám a porondon kívül sem vehető komolyan, ráadásul gyors távozása egyúttal a felejtésre ítélés záloga is.
A politikai diskurzus szempontjából a gyurcsányi kekec-kommunikáció felhájpolt fejezeteként a márkizajoskodás pedig ugyanúgy pont elegendő volt egy győztes kormánykampányhoz, ahogy eleddig maga Gyurcsány Ferenc gyurcsányoskodása…
Hát, igen: Gyurcsány Ferenc. Sokan látják az ő személyében azt a gátat, amely a balliberális ellenzéket sikerre vihetné. Konkrétan a saját pártját, a Demokratikus Koalíciót kivéve a magyar politika minden egyes pártja, politikusa valamikor kimondta: Gyurcsánynak távoznia kell. Mindegyik, ráadásul többségükben méghozzá pont olyan pártok, pont azok, amelyek épp Gyurcsány Ferenc és politikája eliminálására jöttek létre.
A mostani balliberális összefogás, amelynek kovásza maga Gyurcsány Ferenc volt, ezért önmagában is politikai abszurdum, azonban épp ez világít rá a balliberális ellenzék vereségének valódi okára: a közös bűnre, amelyet Gyurcsány és a korábbi Gyurcsány-ellenesek összefogva követtek el. Az is a politikai abszurd kategóriája, hogy ezt a bűnös összefogást egyedül Gyurcsány és a házipártja koronázhatta sikerrel;
az ellenzéki oldalon most Fletó learathatta a maga kétharmados győzelmét.
Hiszen a feleségmonogrammos párt a négy éve épphogy bejutó, marginális ellenzéki törpepártból mostanra a legmeghatározóbb ellenzéki középpárttá nőhette ki magát – persze nem a valóságban, hanem a magyar Parlamentben. Minden más összefogott párt eljelentéktelenedett.
Ez – állunk elébe – borítékolja, bebiztosítja Orbán Viktor és politikája következő nagyarányú győzelmeit a jövőre nézve. Pont, mit eddig. Ugyanazok fogják ugyanazt csinálni, ugyanúgy.
Ezért ugyanazok fognak nyerni is velük szemben, ugyanazzal, ugyanúgy.
Rövid és tömör magyarsággal szólva a választásokon magyarok nem először mondják ki: a balliberális ellenzék, már elnézést, szar. (Hm… Miért is szoktak azon az oldalon „orr befogva szavazni” …?)
A szavazással kimondások száma pedig folyamatosan termelődik, immár a sokéves „szart” ezért helyesebb trágyaként emlegetni. Mert idővel a „szar” hasznosulása is elkerülhetetlen; ugyanis trágyaként hasznos azoknak, akik a maguk javára talajjavításra használják. Az ellenzéki „szar”, egyszerűen remek trágyaként vált be a kormányzati talajnak…
Sőt. 16 év után a sűrűsödő, visszatérő trágya már komposzttá érett.
Komposzttá, ami a 2022-es választásokon a legjobb terméshozamot biztosította: az elmúlt 33 magyar év rendszere-váltott demokrácia történetének legnagyobb győzelmét, legtöbb szavazatát hozva az Orbán- kormánynak.
Az einsteini definíció megfordítása valószínűleg ekképp nyer érvényt mai magyar politikai létezésünkben: ugyanazt csinálni, és ugyanazt az eredményt várni, a bölcsesség egyfajta minősége.
A Fidesz-kormányzat és Orbán Viktor évtizedes működésének bölcsessége, hogy ez az évtizedes „szar”, a posztkommunista-globalista, gyurcsányos ellenzéki anakron politika Orbán Viktor kormányzásának épp megfelelő trágyájává, idővel pedig a legeslegjobb komposztjává vált.
Ezért is mindegy: együtt-e vagy külön, ilyen vagy olyan pártban, civilként, avagy karrierpolitikusként próbálkozik-e az ellenzék, amíg ugyanaz:
addig marad ellenzéki komposzt.
Jónás Levente, a Pesti Hírnök