A százévenként végbemenő birodalomváltások mindig súlyos konfliktusokkal jártak, így egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy ez a most zajló háború is az újabb világbirodalom-váltás előhírnöke
2023 a Nyúl éve a kínai naptárban, s a Nyúl a türelem és a szerencse szimbóluma.
Ha ehhez azt is hozzátesszük, hogy az őselemek közül a víz lesz a döntő, ez azt is jelenti, hogy egyúttal homályosabb és rejtélyesebb is lesz az előttünk álló év, ahol az intuíció, a sejtések és sugallatok legalább akkora szerepet játszhatnak majd, mint a racionális megfontolások.
Világunk állapotát szemlélve bizony nagy szükség volna türelemre és szerencsére is. Türelemre és szerencsére, hogy helyreálljon a béke, hogy az emberiség az alkotó és építő energiákra alapozza jövőjét, és ne a rombolásra és a pusztításra. Ám ahhoz, hogy a béke, nyugalom, bizalom, harmónia és egyensúly határozza meg világunkat, fel kell tárnunk e most zajló háború legmélyebb okait. A mindenki által áhított béke csak ezeknek az okoknak a megismerésére épülhet, hisz
nem egyszerűen arra van szükség, hogy véget érjen a háború, hanem arra, hogy olyan tartós békerendszer, új globális egyezség jöjjön létre, amely Eurázsia és az egész világ számára évtizedeken át tartós talapzata lehet a nyugodt alkotómunkának.
A most zajló háború egy globális konfliktusteret jelenít meg.
E konfliktustér lényege abból adódik, hogy az elmúlt hatszáz év során meglepő szabályossággal nagyjából évszázadonként egy-egy nyugati nemzetállam volt az egész világot meghatározó birodalom. Kezdetben a portugálok, majd a spanyolok, hollandok, franciák, britek és végül most Amerika a világ domináns hatalma. És mivel egy évszázadnál tovább egyik előző birodalom sem volt képes dominanciája fenntartására, így a lassan egy évszázada világuralmat gyakorló
Amerikai Egyesült Államok mint világbirodalom szintén meggyengülni látszik, és egyelőre senki nem tudja, hogy lesz-e hetedik birodalom, vagy ha nem, akkor mi lép az eddigi rend helyére.
A százévenként végbemenő birodalomváltások mindig súlyos konfliktusokkal jártak, így egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy ez a most zajló háború is az újabb világbirodalom-váltás előhírnöke. Az Egyesült Államok globális birodalmi elitjei érthető módon szeretnék meghosszabbítani birodalmuk létét, és e céljukat riválisaik meggyengítésével próbálják elérni.
Az elmúlt három évtized során a világgazdaság dinamikáját Európa, Oroszország és Kína kölcsönös előnyökön nyugvó eurázsiai együttműködése határozta meg, ez az „Eurázsia-motor” azonban az amerikai birodalom számára mind kereskedelmi, mind pénzügyi értelemben feltörekvő rivális jelentett.
Ezért aztán mindent igyekezett és igyekszik most is megtenni azért, hogy Európát, Oroszországot és Kínát meggyengítse, illetve, hogy a köztük lévő együttműködési rendszert szétzilálja. Ebbe az értelmezési keretbe ágyazva Ukrajna csak egy proxyháborúnak ad színteret, Oroszország valóságos ellenfele az amerikai birodalom, amely Ukrajna területét használja fel riválisai meggyengítése érdekében.
Mindez nem történhetne meg, ha az amerikai birodalom nem rendelkezne a globális média feletti uralom minden formájával. A globális média segítségével ugyanis képes tartósan fenntartani azt a hamis látszatot, hogy Oroszország olyan agresszor, amelynek semmi oka sem volt arra, hogy a békés, demokratikus Ukrajnát megtámadja, holott ezt a háborút valójában maga az amerikai birodalom provokálta ki. Európa, Oroszország és Kína valóban békét akarnak, mert csak a béke tenné lehetővé hosszú távú, kölcsönös előnyökön nyugvó együttműködésüket, így most mindent meg kell tennünk azért, hogy a türelem és szerencse, mint a Nyúl legfőbb szellemi vonásai, valóban kísérőink legyenek 2023-ban.
Mit is kellene végiggondolni az új békerendhez?
Legelőször is azt, hogy az elmúlt évtizedek során főként Kína és egész Ázsia hihetetlen dinamikájú társadalmi, gazdasági, technológiai felívelése nyomán gyökeresen átalakult a globális gazdaság egész rendszere, ami egyúttal a világ hatalmi rendje alapjainak megváltozását is jelenti. Ha tehát a világ és benne a jelenleg globális főhatalmat gyakorló Amerika valóban olyan békerendszert akar, ami tartós, teherbíró, és évtizedeken át lehet képes megfelelő intézményi-szervezeti hátteret adni a világ valóságos érdek-, erő-, hatalmi viszonyrendszerének, akkor
Amerikának el kell ismernie az eurázsiai együttműködési rendszer meghatározó szerepét. Amíg ez nem történik meg, addig csak erősödni fognak a tektonikai energiákat mozgásba hozó összeütközések, konfliktusok.
A fő probléma, hogy ez ma merő illúzió, a birodalom elitjeinek alapvető szellemi átalakulása nélkül ez ma teljesen elképzelhetetlen. Kína felemelkedése történelmi tény, amit nem lehet kétségbe vonni, mint ahogy azt sem, hogy mindezek nyomán Kína világban betöltött szerepe is gyökeresen megváltozott. Amerikának tudomásul kell vennie, hogy csak egy egészen új alapokra épülő világrend lehet a globális béketárgyalások alapja, amelynek során először a proxyháborút betöltő orosz–ukrán konfliktust kell rendezni, majd ennek eredményére építve Amerikának és az egész eurázsiai együttműködési rendszernek (benne Európának, Oroszországnak és Kínának) kell „békét kötnie” a jelenlegi egyeduralma fenntartására már képtelen Amerikával.
Mindez ma még elég nehezen elképzelhető, de 2023 talán az új globális együttműködési rendszer alapjai megalkotásának éve lesz, amit a Nyúl türelme és némi szerencse valóban elhozhat a világnak. Egy biztos, a 2023-as év az emberiség történetének eddigi legkritikusabb éve lesz.
Most valóban nem elvont veszély az, hogy egy év múlva már nem lesz a Földön senki, aki 2024-ről, a Sárkány, vagyis a Bölcsesség évéről értekezhetne.
A szerző közgazdász
magyarhírlap – Pesti Hírek