Végzős orvostanhallgatóként hadd fogalmazzam meg az abortusz újdonsült szabályairól a véleményem!
Először is nem tesz jót a kérdésnek, hogy általában a két szélsőséges „oldal” vitatkozik, sokszor teljesen mellőzve az érintetteket. Az egyik oldal szerint a nő azt tesz a testével és a benne fejlődő magzattal, amit akar, a másik oldal szerint pedig nem vesz tudomást akár az erőszak vagy súlyos fejlődési rendellenességek létéről. Én kissé árnyaltabban látom.
️Leendő szakmámból kifolyólag voltak gyakoraltaim nőgyógyászaton és szülészeten is. Mivel korábban szülész-nőgyógyász akartam lenni, ezért önkéntesen is bejártam tanulni.
Természetesen sokfelé élethelyzet van és egy (leendő) orvosnak nem az a dolga, hogy ítélkezzen. Azonban volt egy pillanat, ami megmaradt bennem.
Egy fiatal hölgy, akinek korábban abortusza volt, a jelenlétemben tudta meg, hogy végre áldott allapotba került, gyermeket vár. Potyogtak az örömkönnyei, mert nagyon nehezen jött neki össze a párjával. Van, akinek már sosem lehet gyermeke egy terhességmegszakítást követően.
Mély nyomot hagytak bennem a látottak. Korábban is meg voltam róla győződve, hogy nem szeretnék abortuszt elvégezni, de ezek után a szülész-nőgyógyasz ambícióimmal felhagytam, ugyanis annak elvégzéséhez követelmény az abortusz műveletének ismerete és elvégzése.
Összegezve úgy gondolom, hogy az ítélkezés, mások feje fölött pálca törése nem helyes, de azt üdvözlendőnek tartom, hogy szigorítják a szabályokat.
Aki el akarja végeztetni a beavatkozást, továbbra is megteheti, de legalább tisztában lesz vele, mi fog történni a testével és a benne fejlődő élettel. Én azt is jó ötleteknek tartanám, ha a beavatkozás előtt az érintettek beszélhetnének olyan hölgyekkel , akik átestek ezen a beavatkozáson és szívesen beszélnének róla.
Albert, a déli
fb – Pesti Hírek