A fenti képen az eredeti, 1940-es verzió látható, míg az alsón az idei. A különbség a Kék Tündér külseje. 
Szögezzünk le valamit: NEM az zavar, hogy szinesbőrű a színésznő.
Az zavar, hogy erőltetett. Ha egy filmet készítenek Nelson Mandela életéről, akkor nem szeretném, ha fehér ember játszaná, szintén nem szeretném ha Robin Hoodot egy perui indián vagy Dzsingisz kánt egy angol színész játszaná.
Van szinesbőrű barátom, van ázsiai barátom, van szerb, van magyar, mindenféle. Jómagam is „keverék” vagyok.
Mindenféle rassznak helye van a mozivásznon, de a történelmi, illetve az alkotói hitelességet tiszteletben KELL tartani
Az efféle woke-mozgalom előbb-utóbb ki fog pukkadni, mert az emberek többsége nem igényli, szembemegy a természettel és a józan ésszel. Ehhez az őrülethez tartozik a szakállas „nő” (Conchita Wurst), a férfiakat női ruhába öltöztető divatvilág és még sorolhatnám…
Az utóbbi években egyre gyengébb minőségű filmeket gyártanak. Nézhetetlenek. Nem a sok elköltött pénztől vagy a legújabb számítógépes technikától lesz jó egy film, hanem ha hiteles és van jó, befogadható története. Az ilyen rejtett, bújtatott üzenetek, amiket a woke erőltet, végül mind a felszínre jutnak
és egyszer betelik a pohár.
_
(Kép forrása: Tibi atya)
Albert, a déli (fb) – Pesti Hírek