Koronavírus. A szó, amely közelmúltunk túl hosszúra nyúlt szakaszát kitöltve egyértelműen eluralta gondolatainkat. A szó, amely – jelentéséhez méltóan – járványszerűen elfertőzte a teljes kommunikációs terünket, üzeneteinket, minden informálódás és tájékoztatás alfája és omegája lett. Ezért tartom valóban figyelemreméltónak már magát a koronavírus szóösszetételt is: kitalálni sem lehetett volna jobbat! Miért is?
Tény, hogy az orvosi szaknyelv nevezte el először a vírusoknak ezt a speciális fajtáját, méghozzá a kicsúcsosodó, jellegzetes külső formát öltő szerkezetéről koronavírusnak, azaz korona formájú vírusnak. A koronavírus szó etimológiája (eredete) ilyen egyszerű, azzal kiegészítve, hogy a „korona” pedig görög-latin eredetű, koszorú, fejdísz jelentéssel.
Most tegyük fel, hogy a koronavírus nevű vírusnak nincs korona formája. Ekkor sejlik fel előttünk igazán, hogy miért érdemelnek figyelmet a szóösszetétel további jelentéstartalmi rétegei, vagyis
mitől lehetne teljes joggal a koronavírus ugyanúgy koronavírus, ha esetleg nem is lenne korona formája?
Mindenekelőtt a korona vírus egy olyan összetett kifejezés, amely egyszerre felséges és fenyegető: amennyiben a koronavírus a „korona-vírus”, akkor egyszerre a király koronája (felséges) és a betegség vírusa. Ez a kettősség tapintható volt a pandémia alatt: egy semmi kis mikróba a legnagyobb hatású globális monumentalitássá lett. Ilyen értelemben a legelőkelőbb, legnagyobb, uralkodó minőség társul a legkisebb, legalsó szintű jelképpel.
Megjegyzendő, hogy a történelem hosszú időszakában a királyi hatalom szakralitása egyfajta legfőbb vigyázója volt alattvalói életének is. Ezért hát a korona uralkodói kegyelme és a vírus közönséges kegyetlensége, az élet és a halál kettőssége is megbújik a kifejezésben. Híven tükrözi egyébként a fentieket az a nagyon is életbevágó tapasztalat, ahogy a vírus az egyik embernél semmilyen tünetet, a másiknál pedig, akár halált okozó tüneteket eredményez.
Aztán a korona vírus azt is jól kifejezi, ami a szemünk előtt zajlik: korszakváltásnak vagyunk szemtanúi! Ha a koronavírus, „koronázó vírus”, akkor a globális járványt okozó vírus az, amely megkoronázza, beteljesíti azt a korszakot, amiben eddig éltünk. Hiszen az a sok-sok esemény és kihívás, amely magasabb szintre vezette korunkra az emberiséget, valójában csak az önellátás és önkifejezés csúcsait hozva el egyetemesen, most az általunk ismert korszakként biztosan lezárul.
Továbbá koronavírus ez a kórokozó pedig azért is, mert ha a koronavírus a „koronás vírus”, akkkor a vírusok királyaként azzal emelkedik ki a vírusok köréből, hogy valós globális járványt és egyidejű, történelmi léptékű változásokat okoz.
A tudomány, de a mindennapi ember számára is tanulságos egyébiránt, hogy nem a legfertőzőbb, vagy a leghalálosabb vírusok a legfenyegetőbbek számunkra, hanem adott esetben például a legújabb vírusok.
Végül, de nem utolsó sorban ha a koronavírus „korona vírus”, akkor egy – mondjuk forgatókönyvi – lehetőség fennállása okán sajnos lehet az a vírus is, amely miként királyi koronaékszer, a legkülönlegesebb, legmagasabb szintű szakmaisággal elkészített (legdrágább) ékszer; vagyis a korona elnevezését azért viseli, mert vírusként a legkülönlegesebb, legmagasabb szintű szakmaisággal elkészített, mesterséges labortermék: egy korona vírus.
A szó mágiája tehát önmagáért beszél, ezért én azzal a tanulságos figyelmeztetéssel zárom a fentieket, hogy lett egy új kihívója a „teremtés koronája” címet viselő, tudományosan homo pandemicus kategóriájú korunk emberének…
És hogy ki vagy mi merészeli ezt a kortárs, önnön koronázta emberiséget isteni trónján fenyegetni?
Hát a koronavírus, vagy amit akartok!
Jónás Levente
(Pesti Hírnök)