Az A tévé megszállása című könyv néhány napon belül jelenik meg. Mező Gábor írta. Ő az a kutató újságíró, aki Borvendég Zsuzsanna kutató-történésszel hiánypótló munkát végez a kommunista diktatúra, rejtett hálózati működését feltárva. Megdöbbentő részletességgel rajzolódik ki előttünk az az évtizedes maffiaszerű, állami szinten működtetett bűnszövetkezet, a Magyarország kirablására szőtt összeesküvés, ami felülírt minden állami és társadalmi normát.
A közös munka eredménye, Borvendég Zsuzsanna kutatásai, valamint Mező Gábor publikációi, immár évek óta szerintem a magyar történelem legfontosabb, legjelentősebb és legtöbb tanulsággal szolgáló feltárásai közé tartoznak.
Mező Gábor most megjelenő kötete is e – missziós – munkavégzés gyümölcse.
Megdöbbentő tények láttak napvilágot, például arról, hogy az ismert médiaszemélyiségek mindegyike a hálózat része volt, a legtöbbnek komoly bűnökkel terhelt ÁVH-s múltja volt. Nem véletlenül. Több éve tudunk meg egyre többet ugyanis arról, ahogy a megbízható hálózati elvtársak, azzal a végtelen cinizmussal, hogy
miközben a magyar társadalmat a nyomor határán tartották, s építtették velük-velünk a kommunizmust, ők titokban a gyűlölt Nyugattal bízniszeltek a saját személyes hasznukra,
akkor is, amikor ezzel a legsúlyosabb károkat okozták a magyar nemzetgazdaságnak.
Ha úgy tetszik: a szocializmus működtetői titokban a szocializmus bukására kapitalista módon készültek fel, egyénileg és a hálózat egésze is. Ezáltal borítékolhatták: nemcsak a szocializmus egyedüli nyertesei lehettek, de a rendszerváltott magyar kapitalizmusé is.
Figyelemreméltó, hogy a kommunista diktatúra 1956 előtt és után egyaránt kiemelt projektként tartotta fenn a nyugati üzleti és kereskedelmi kapcsolatokat, titkosszolgálati csatornákon keresztül folyamatosan, fedetten, Moszkvához bekötötten, a nyilvánosság teljes kizárásával. A hetvenes évektől kezdve az állambiztonsági háttértámogatás már önálló nyugati cégalapításokhoz, offshore hálózatok kiépítéshez vezetett, amelyek a reexportokra (vagyis pusztán közvetítői külkereskedelemre) specializálódtak. Brutális összegű valutaszivattyúk, fedőcégek működtek nyugaton, titkos szocialista állambiztonsági felügyelet alatt.
A gyakorlatban a szocialista hálózat hazánk korábbi kirablóival, a náci háborús bűnöket is elkövetőkkel, és hazánk, akkori szemmel későbbi kirablóival, a rendszerváltás környéki nyugati privatizálókkal is szoros üzleti-kereskedelmi kapcsolatokat ápolt.
A cél előbb a nyugati kommunisták finanszírozásának megoldása, majd egyszerűen a személyes meggazdagodás volt – a szocializmus növekvő államadóssága fedezetével. A mai napig fizetjük.
Egy független angolszász pénzügyi elemző platform számításai szerint a Magyarországból 1970 és 2010 között minimum 242 milliárd dollár tűnt el offshore hálózatokba, akkori értéken. Minden magyar ember minden harmadik évének teljes munkája az elvtársak zsebét tömte meg. Akik ezáltal a rendszerváltás után, és napjainkban is, az ország leggazdagbbjaiként élnek.
Valószínűleg a történelem legcinikusabb bűnszövetkezetei közé tartoznak a magyar elvtársi hálózatok, amelyek vérségi alapon, egyfajta önjelölt kaszttá szerveződve a mai napig mérgezik a magyar államiságot, a poltikai-kulturális közéletet, nemkülönben a nemzetgazdaságot.
A dikatúra örökösei így a demokráciában repülőrajtot véve, a rendszerváltást magát is elsikkasztották, sőt: demokratákként fasiztázhatták a magyar nemzeti politikát és politikusokat, „szociálliberális” kormányzati rablóműködésük fedezésére, amivel tovább fosztogatták a magyar állami vagyont. Nem egyszer azok egyenes ági leszámazottaiként, akik annak idején államosítottak, értékesítették magánkézbe az állami vagyont. Ugyanígy azok fasisztáztak demokratákként, akiknek a felmenői tették ugyanezt, bolsevikként.
(Nem is csoda, hogy a magyar társadalom eszméléséhez idő kellett, s ekkép napjainkban egyelőre – egyéb jogi lehetőség híján – rendre egyharmados ellenzéki börtönbe zárják nemzetellenes hálózati balliberális erők pártpolitikai alakulatait.)
Ennek a rendszerváltáson, rendszereken átívelő hálózati bűnszervezetnek a működését volt hivatott a média messzemenően szolgálni – ez a magyarázata például annak a piaci-igény alapú módon indokolhatatlan, abszurd magyar médiajelenségnek, amely még az ezredforduló táján is reggel Nap-keltét, este pedig RTL Klubot képernyőzött az átlag magyar médiafogyasztónak…
A tévé megszállása c. könyv tanulságos szembesülés azoknak, akik a tévét már három évtizeddel ezelőtt nézték: az ismerős, szociból visszamaradt ripacsok tovább élése a képernyőn pedig, az újságíró oknyomozó munkájának köszönhetően végre érthetővé válik. Idézetek a könyvről, a szerző Faceboook oldaláról.
„A kötetben többek között azt mutatom be, hogy 1956 után mennyire bizalmi hely volt a televízió. Valóban csak a válogatott emberek kerülhettek oda. Élén a ma is ünnepelt Vitray Tamással, a korábbi hadnaggyal. Érdekes Juszt László, Kepes András és például Szilágyi János története. Mindhármuk édesapja befolyásos kommunista politikus vagy mozgalmi ember volt. Nem sokszor beszéltek erről, érzésem szerint Szilágyi a legőszintébb és legemberibb, ő haragszik az apjára, a könyv olvasása után érteni fogják, hogy miért.
Juszt furcsa eset, ő egy interjúban büszkén említette, milyen agresszíven reagált arra, ha valaki felhozta, hogy ki az apja. Érthető: ők self-made-man-nek vannak eladva a közvélemény előtt. Ha valaki elolvassa a könyvemet, talán érteni fogja a tévé bonyolult, összetett rendszerét, ahol még a kritikusoknak, sőt, leginkább azoknak is megbízhatóknak kellett lennie. Mindemellett próbáltam objektíven, ugyanakkor szórakoztatóan megírni.
[…] Az egyik legérdekesebb történet a legendás sport-csapattal kapcsolatos. Vitray, Radnai János, Vitár Róbert – többek között ők alkották a csapatot. Vitár elsősorban Vitrayról jelentett. Pedig állítása szerint barátok voltak.
Látja, hogy Vitray Nyugatra utazik, abban a rettenetes rendszerben is tökéletesen jól érzi magát, és irigyli ezt az életet. Ott van ő, akit ráadásul be is szerveztek, saját keresztény barátairól jelent, és hiába adta el a lelkét, mégsem utazik sehova.
Végül persze megszervezi magának, és ő is elutazhatott éppen Vitrayval Londonba – erről az utazásról is jelent. Közben pedig szembe dicséri Vitrayt, hogy milyen sokat tanul tőle. A sport-csapatban tulajdonképpen egyetlen eredetileg is tehetséges sportriporter volt: Szepesi György. Ugye, ő is ügynök volt.
De nemcsak az első, hanem a második, harmadik generációról is írok. Voltak, akik a moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében végeztek – ez volt az MGIMO, ismertebb nevén az IMO -, úgy kerültek a tévéhez. Például Frei Tamás, Radnai Péter, Hardy Mihály vagy Chrudinák Alajos. Fontos megfigyelni azt is, hogy ma hogyan viselkednek ezek az emberek. És hogy hogyan viszonyulnak a múltjukhoz.
Juszt például kemény politizál, gyűlölködik a mai napig. Mások – Szilágyi János vagy Rózsa György – nem igazán politizálnak. Ez azért szimpatikusabb. Tudják, hogy honnan érkeztek.”
Mindenki figyelmébe ajánlom a szerző youtube csatornáját, amely A Hálózat nevet viseli.
Valamint a Borvendég kutatásai és megjelent könyvei alapján készült, M5 csatornán most futó dokureality dramaturgiájú, zseniális sorozatát, Vörös Polip címmel, Borvendég Zsuzsannával és Mező Gáborral, amely első hat része elérhető az MTV Médiaklikk oldalán:
- rész https://mediaklikk.hu/video/voros-polip-az-impexek-kora/
- rész https://mediaklikk.hu/video/voros-polip-magyarorszag-megszallasa/
- rész https://mediaklikk.hu/video/voros-polip-a-voros-toke/
- rész https://mediaklikk.hu/video/voros-polip-szonyegbe-csavarva/
- rész https://mediaklikk.hu/video/voros-polip-dragan-venni-olcson-eladni/
- rész https://mediaklikk.hu/video/voros-polip-fedonev-arulok/
Jónás Levente, a Pesti Hírnök