Forró drót great/fake reset? kiemelt

„Moszkva minden eddiginél határozottabban Kelet, illetve Dél felé fordult”

Vlagyimir Putyin mai felszólalásának legfőbb üzenete egyértelműen az, hogy Moszkva minden eddiginél határozottabban Kelet, illetve Dél felé fordult.

2011-ben az Izvesztyijában írt cikkében Putyin még a

Lisszabontól Vlagyivosztokig terjedő Nagy-Európáról értekezett, amely az integrációk integrációját az Európai Unió és az akkoriban még csak tervben lévő Eurázsiai Gazdasági Unió között képzelte el.

2016-ban a Pétervári Gazdasági Fórumon már Nagy-Eurázsiáról beszélt: ez

az eurázsiai integrációt az olyan ázsiai integrációs projektekkel kapcsolta volna össze, mint a Sanghaji Együttműködés Szervezete, a kínai Övezet és Út kezdeményezés, vagy a dél-kelet-ázsiai ASEAN.

Az idei év történései tovább erősítették ezeket a törekvéseket:

a Nyugat felé megszakadt kapcsolatok okozta károkat Oroszország Kelet és Dél felé fordulva igyekszik ellensúlyozni.

A diplomácia területén ez eddig sikerült is, a gazdaság terén felemás a helyzet: a közvetett szankcióktól való félelem gyakran felülírja az együttműködésre egyébként meglévő hajlandóságot (l. pl. Törökország és a MIR kártyák esete).

A mai Putyin-beszéd célközönsége egyértelműen a Kelet és Dél népei voltak, az egykor harmadik világnak nevezett, egyre növekvő súlyú régiók, amelyek a világ lakosságának és gazdaságának jelentős részét adják, és amelyek gyakran elégedetlenek az Egyesült Államok hegemónia-törekvéseivel, ellenben pozitívan viszonyulnak a Szovjetunióhoz, amely számos ország gyarmatosítás elleni küzdelmét támogatta anno, és egy sor infrastrukturális fejlesztés fűződik nevéhez szerte a világon.

Putyin, ahogy a belpolitikában, úgy külpolitikában is igyekszik kihasználni a szovjet hagyaték előnyösebb oldalait (bővebben erről a kérdésről: https://moszkvater.com/putyin-voros-zaszlos…/)

Putyin még azt is felvetette, hogy

az ENSZ BT struktúráját is át kellene alakítani, hogy jobban tükrözze Ázsia, Afrika, illetve Latin-Amerika súlyát.

Szeptember 30-i beszédében az orosz elnök a világban zajló forradalmi átalakulásokról, ma pedig forradalmi helyzetről beszélt; egy hónapja kiemelte

a Szovjetunió antikolonialista mozgalomban játszott szerepét, ma pedig neokolonializmussal, évszázadok óta jellemző felsőbbrendűségi tudattal vádolta a Nyugatot – külpolitikai retorikájában egyre inkább közeledik tehát a Szovjetunió nemzeti-felszabadító küzdelmeket támogató politikájának fogalomhasználatához.

Putyin a beszéde során több nagy orosz gondolkodótól is idézett – Szolzsenyicin, Dosztojevszkij, Zinovjev, Danyilevszkij -, az általa felvázoltak azonban leginkább az 1920-as évek eurázsiai iskolájának elképzeléseire hasonlítanak. Nyikolaj Trubeckoj Európa és Emberiség című művében írt arról, hogy

a legalapvetőbb törésvonal az egész világot a saját képére formálni kívánó latin-germán civilizáció és az emberiség többi része közt van, utóbbiaknak pedig közösen kell fellázadniuk az európai egyeduralom ellen. Pjotr Szavickij Trubeckoj elméletét azzal egészítette ki, hogy ezt a lázadást Oroszország-Eurázsiának kell vezetnie.

Putyin nem csupán az Eurázsia fogalmat emelte egy izgalmas, de csekély jelentőségű gondolatból a világpolitikai folyamatok szintjére az elmúlt években (tegyük hozzá: jelentősen átértelmezve azt), de a mai beszédével mondhatni

bejelentkezett a Nyugat elleni globális lázadás vezető szerepére is.

A kérdés, hogy mit válaszol erre Kelet és Dél. Ha a Kína és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok nem erodálódnak az amerikai-orosz kapcsolatokhoz hasonló szintre, és Oroszország és a Nyugat konfliktusa sem eszkalálódik nyílt összecsapássá,

Oroszország a nyíltan „renitens” államok védnökévé válhat a következő években. Egy globális Nyugat-ellenes tömb vezetőjévé azonban valószínűleg nem – tegyük hozzá, egy ilyen tömb létrehozását maga Putyin is célszerűtlennek nevezte ma.

A helyzet ennek ellenére is bizonyos szempontból a hidegháború első éveire emlékeztet, amikor a Szovjetunió és Kína még szövetségesek voltak, csupán a szerepek cserélődtek meg: akkor Kína volt, most Oroszország a radikálisabb. Csak érdekességképpen azt is hozzá lehet tenni, éppen ez a különbség vezetett akkor Moszkva és Peking szakításához, és végül a Nyugat mégis Pekinggel találta meg előbb a közös hangot. A történelem bármikor hozhat váratlan fordulatokat.

Kosztur András – Pesti Hírek

Ez is érdekelhet

10+1 kérdés az „új világrendről” (Pesti Hírnök vélemény)

Jónás Levente

Soha többé! (Pesti Hírnök vélemény – ÚJRATÖLTVE)

Jónás Levente

BEST OF 2023! – Kinek a puccsa? 20 tényállítás, hogy biztosan tudjuk! (Pesti Hírnök vélemény)

Jónás Levente

Ez a weboldal cookie-kat használ az élmény javítása érdekében. Feltételezzük, hogy ez rendben van, de ha szeretné, leiratkozhat. Elfogadom Bővebben