Szankciók Oroszországgal szemben. Jellemzően az USA, EU, és Nagy-Britannia által kiszabva. Szankciók pénzügyi, kereskedelmi, kulturális, diplomáciai kapcsolatokat elvágva. És szankciók orosz személyeket, orosz magánvagyonokat, orosz állami vagyont sújtva. Nem először, mára közel 11 ezer szankció lépett életbe, az oroszországi gazdaságot térdre kényszerítendő.
A szankció büntetést, megtorló intézkedést jelent. Nem is kérdés, hogy a történelem egyik legerősebb, nem hadi eszköz-együttese lépett életbe Oroszországgal szemben, konkrétan azzal a kimondott szándékkal, hogy az fejezze be az ukrán területeken folytatott háborúját. Védelem, agresszor, szankció
Nem érdekes? Eddig a nemkívánt fegyveres konfliktusok ellen azonnal fegyverembargót hirdettek, és kölcsönös gazdasági előnyökkel, tárgyalásokat és békét igyekeztek teremteni.
Most homlokegyenest az ellenkezője: gazdasági embargó, annál is több.. És fegyverszállítmányok, annál is több…
Mint minden büntetés, amelyet valamilyen jogrend igazol, a szankcióknak is a legfontosabb eleme, hogy célt érjen. A büntetés eszközének igen fontos célja, rendeltetése az, hogy a bűnelkövetés megismétlésétől kívánja elrettenteni az elkövetőt is és a csoport egészét is; súlya és mértéke az elkövetés súlyától és mértékétől függve illeszkedik a csoport értékrendjéhez (pl. jogegyenlőség): a büntetés (szankció) ekképp a csoport egészének, egyenlő, kiszámítható védelmét hivatott szolgálni.
1. Védelem: ezt halljuk, minden mód a védekezést szolgálja. De ki is a védendő csoport?
A csoport, esetünkben a liberális demokráciák csúcsra járatott békemissziós üzenetét magáévá tevő világ: a nyugati országok együttese, élén az USÁ-val. Ők hirdetik a legharsányabban a közös fellépést, amibe mi is beletartozunk. Ez azonban távolról sem igaz. Ezek az országok egyáltalán nem szorultak védelemre, még akkor sem, ha fenyegetve érezték magukat, és a Kijev felé igyekvő orosz páncélosokat időről-időre Berlin felé vizionálják.
A csoport valójában a legszűkebben véve az Ukrajnát konkrét szállításokkal, pénzzel, egyéb erőforrásokkal a háborúzásban támogató, segítő országok.
Történetesen épp NATO-tagok fegyvereznek és finanszíroznak egy NATO-n kívüli, lokális háborúzást, persze nem NATO-tagként. A NATO nem háborúzhat Oroszországgal, és nem támogathat katonailag egy NATO-n kívüli országot.
A védelmi szövetség, amely egyébként immár harminc éve védekezi magát Bonntól mostanra egész Kijevig (azzal az indokkal, hogy Európát védi az iráni fenyegetéstől). így aztán a NATO, tagországai közvetett „védelmi” lépéseivel az ukránokat önfeláldozó harcba ugrasztva kiabálja agresszornak azt az Oroszországot, amely épp azért támadott, mert már Ukrajna is mind jobban „összenátózódott”.
Bár Ukrajna így végképp nem lehet NATO-tag, nem is kell.
Ukrajna olyan elképesztő mennyiségű és minőségű hadi támogatást kap, amely még nem volt sem a NATO, sem a nemzetközi kapcsolatok történetében – pont ilyen segítséget képzelünk el mind NATO-tagként ezért csatlakozva, hogy szükség esetén így és ennnyi segítség jöjjön.
Mielőtt azonban túlságosan kilógna az a védekező NATO – lóláb, ne felejtsük el az EU-t, amely most bezzeg teljes konszenzuálissal szavaztatott meg olyan pénzsegélyt is, amelyhez mellesleg már az Uniónak is hitelt kellett felvennie… De a támogatás és finanszírozás nem elég hathatós védelem, ezért még a nyugati világ szankció-sorozatvetővel eddig kb. 11 ezer szankciót hirdetett meg Oroszországgal szemben, posztmodern szankciós védharc,
amit Vlagyimir Putyin szankciós villámháborúnak nevezett
2. Agresszornak a büntetés? A szankciók mindenkit büntetnek
Putyin? Putyin katonái? Putyin föderációs polgárai? Putyin kedvenc zeneszerzője, vagy kedvenc írója? Étele?
Ki is agresszor? Talán Oroszország? Az oroszok? Vlagyimir Putyin? Vagy ő és a kormánya? A szavazói is? És az orosz hadsereg vezényelt katonái? Úgy tűnik ezek mind, sőt úgy látszik a világon minden és mindenki, aki orosz, elkövető. A százmilliós orosz lakosság is elkövető, és az is marad, hacsak forradalommal nem kel fel vezetői, államisága, jogrendje ellen, úgymond… S máris megáll a kollektív felelősség száműzöttségből napi gyakorlatba feltámadva.
Az orosz tűri, ha ütik. Az orosz összetart, annál jobban, minél inkább szétszakítani kívánják. Tömegbe veszve is messze lojálisabb marad vezetőjéhez, mint a legtöbb európai társadalom.
3. Szankciók és hatásaik: Néhány európait védeni akarva, az összes és minden oroszt szankcionálva végül - mindenkit megbüntet
Oroszország a legtöbb szankcióval is a legkevésbé büntethető. Miért? Mert Oroszország túl nagy. Túl sok minden jön onnan. Olyan nagy, hogy mindenhova megy valami Oroszországból. És Ukrajnából! E két állam ad a világnak nagyon sokat, nagyon sok mindenből. Szinte minden, világunkban kulcsfontosságú nyersanyag, alapanyag, élelmiszer-alapanyag és érc és energiahordozó összigényének jelentős hányadát adják (adták). A szankciók ezeket a jelentős adásvételeket sújtják, néhány létfontosságú kivétellel, egyelőre annyit elérve, hogy mindennek felment az ára, de nem Oroszországban, hanem éppen a szankciózók országaiban. És olyanokban is, akiknek nem feltétlenül fűlik a foga a nagy közös szankcióruletthez.
Néhány pikáns kulturális posztmodernitást is sikerült szankcióval életre hívni: nyilvános száműzetésre ítéltetett néhány orosz költő, zeneszerző a régmúltból, az orosznak nevezett macskafajta pedig nem kívánatos immár a nemzetközi macskakiállításon, ahogy korunk büszke, betűszó-identitású „homo genderus”-a sem, ha történetesen orosznak született (értsd: nem mehet Pride-ra az orosz)
A szankciós globális trend egy félelmetes igazságot látszik a felszínre hozni: bizony a világot nyersanyagokkal ellátó, Keletnek hívott Eurázsia könnyedén életképes a Nyugat cseretermékei nélkül (lásd McDonalds, Startbucks, Netflix, Pornhub, Coca-Cola, stb. kivonulása); míg a Nyugat és leglényege, a forszírozott fogyasztással fenntartott életszínvonala azonban súlyosan függ a Kelettől!
A célt, miszerint legyen béke Ukrajnában, a szankciók fokozásával egyre messzebb került. A szankciók a kialakult kereskedelmi-gazdasági kötelékeket elvágják, nem közelítve a feleket, hanem inkább a véglegesség irányába hatóan távolítva azokat el egymástól.
A szankciók, béke-célt ilyen esetben (amikor is egy tizenegy időzónás szuperhatalmat kívánnak büntetni) még a végtelen plusz egy számú szankciótömeggel sem tudják elérni. A jelen szankciódömping is, legelőször és különösen Európát sújtja, és hozza minden tekintetben nehéz helyzetbe. Nemcsak a geopolitikailag impotens, uniós összeurópai létezésünknek, de a nemzetállami szuverenitásainknak is, sőt nekünk, magunknak, családjainknak is a legjobb esetben is kegyelemdöfés-szerű a szankciós visszahatás, a már eleve válságos, migrációs, járványos, recessziós — mondhatjuk, krónikus beteg, vén Európának.
Mindeközben pedig az uniós udvartartás, élén egy igazi tenyésztett „brüsszelina korruptina” a közös szankció-akciózásával mértéktelenül és kontrollálatlanul, felhatalmazás nélkül hoz döntést sorsunkról. Sms-ben, generációk életét meghatározóan.
A szankciós poltika valójában egy barbár játék. Olyan mint a kaszinó rulett. Működhetnének is akár a tétek, de mégis mi végezzük hamarabb kifosztottan. Csak ebben olyan, mint a kaszinó rulett. És nem is simán
Ez valójában orosz rulett. Orosz szankciórulett; usás kéz tart most orosz fegyvert európai fejhez.
ma, Európában. És mindez kinek az érdeke leginkább…?
Jónás Levente, a Pesti Hírnök