A neves National Interest magazin tegnap közölt egy cikket, amely „Az amerikai vezetésű ukrajnai béke” címet viseli. Persze könnyű lenne azonnal a vágyvezérelt gondolkodásnak betudni ezt a koncepciót, pedig a szerzők olyan dolgokat mondanak ki amilyeneket nem nagyon hallottunk eddig nyugaton.
Ugyan az ukrán ellentámadás várható kudarcát már kész tényként kezelik még a fősodrítú médiában is,
az írás meglehetős alapossággal és nyíltsággal tárja fel a jelenlegi helyzet buktatóit és nyugaton szokatlan részletességgel mutatja be az orosz-ukrán háború egyik lehetséges befejeztét. Az eddig tabunak számító orosz győzelmet.
A cikk bevezetőjében a szerzők felhívják a figyelmet, hogy amennyiben az USA nem időben, azaz hamarosan, pontosabba a várható 2024-es orosz offenzíva előtt rendezi a helyzetet, akkor a várhatóan jövő tavasszal meginduló orosz támadás már Oroszországnak kedvező feltételeket fog kialakítani.
Az a szempont, amely szerint Oroszországot nem hajtja az idő, és nem szorítja semmi a gyors megállapodásra eddig nem sűrűn szerepelt a nyugati médiában. Pedig ez az az ok, amely nehezen megvalósíthatóvá teszi az összes külső béke kezdeményezést, beleértve a National Interest cikkének témáját is. A szerzők részletesen taglalják azokat a lépéseket, amelyek jó eséllyel valóban arra irányulnak, hogy Oroszország egy újabb részleges mozgósítást hajtson végre az idei év végén. A két szakember szerint ezáltal jövő tavaszra akár háromszázezer orosz katona is indulhat – „a télen az orosz tüzérségi és légi fölény által kivéreztetett” – ukrán hadsereg ellen, akiket a hadi gazdaságra átállított orosz ipar fog ellátni fegyverekkel és felszereléssel.
Ezért sürgetik a szerintük már javában tartó amerikai-orosz félhivatalos tárgyalások felgyorsítását, hogy megelőzhető legyen egy oroszok által diktált béke Ukrajnában. A fentieket figyelembe véve egyetlen egy dolog nem világos:
mit tud az USA Oroszországnak (és az ukrán vezetésnek) kínálni egy amerikai béketervért cserébe?
Ugyanis az orosz terv, amely szerint Ukrajnát el akarják vágni a Fekete-tengertől, katonailag jelenleg nem kivitelezhető. Ettől függetlenül az orosz vezetés folyamatosan követeléseik részeként emlegeti az Ogyesszai régiót is. Adja magát a logikus következtetés:
az amerikai vezetés megpróbálja rávenni Zelenszkij elnököt további területekről való lemondásra? Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az utóbbi igen nehezen megvalósíthatónak tűnik.
A cikk szerint sokszor előkerül oroszpárti vagy orosz elemzők között az a párhuzam, amely a náci Németország utolsó nagy offenzívája a kurszki Operation Zitadelle, illetve a mostani ukrán ellentámadás között feszül. A fő hasonlóság az elveszett hadianyag pótlásának területén érhető tetten, illetve az ebből fakadó orosz fölényben amely 1944-ben a pusztítóan sikeres Bagratyion hadműveletben öltött testet. Ukrajna valóban egyre csökkenő mennyiségben kap fel ajánlásokat haditechnikai területen, ezért az offenzíva során megsérült vagy megsemmisült nehéz technika pótlása elég kilátástalannak tűnik, miközben a felpögetett orosz hadiipar a szükséges mennyiségben gyártja az „olcsó és hatékony fegyvereket”.
Mivel egy ukrán vereség, azaz az orosz célkitűzések teljesülése a szerzők szerint is súlyos csapást mérne a NATO és az USA hitelességére, ezért sürgetik a döntéshozókat, hogy minél hamarabb hozzák tető alá a címben említett amerikai vezetésű békét.
Az egyszerű elemző eközben továbbra is csak azon csodálkozik, hogy ezt a meglehetősen vágyvezérelt gondolatot a sorozatosan megszegett amerikai ígéretek fényében mégis hogyan tervezik megvalósítani?
Ha nem egy ilyen tragikus eseményről lenne szó akár némi elégtételt is érezhetnék a szakértőnek álcázott drukkerek által sokat támadott véleményem megjelenéséért az amerikai fősordatú sajtóban.
Dr. Somkuti Bálint
fb – Pesti Hírek