Ma egy kis történelmi barangolásba hívom az olvasóimat. Hosszabb ideig tanítottam a szervezett bűnözés történetét a hazai bűnügyi képzésben. Minden előadássorozatot azzal a régi bölcsességgel indítottam, hogy aki nem ismeri a múltat, az nem érti a jelent és nem tudja befolyásolni a jövőt. Már pedig a szervezett bűnözés elleni harcban, ezt a luxust nem igen engedhetjük meg.
A jelen világunkban való események során egyre gyakrabban kapkodjuk a fejünket és próbálunk valamilyen magyarázatot találni arra, hogy mi és miért történik itt körülöttünk? Mi vár ránk és a minket követő generációkra?
Igaz ez politikai, gazdasági, energetikai, élelmezési, éghajlati és az utóbbi időben katonai vonatkozásban egyaránt. Láthatóan a globalizáció következtében ezerszálon összefonódott életünk sem tette egyszerűbbé a kérdést. Jól igazolható a 2008-as pénzügyi válság, majd a 2019-es Covid világjárvány esetében. Valaki „elszellentette” magát az USA-ban vagy „eltüsszentette” magát Kínában, ami aztán érződött az egész Földön. Most pedig itt táncolunk a harmadik világháború küszöbén, sőt egyesek szerint már 2001 óta tart.
Hogyan nyújt tehát a történelem segítséget napjaink eseményeiben való eligazodáshoz? Manapság a biztonságpolitikai körökben egyre gyakrabban beszélnek a hadvezérből lett görög történetíróról, akit a tudományos történetírás atyjának tekintenek. Fő műve, A peloponnészoszi háború, mely a két legjelentősebb görög városállam Spárta és Athén, illetve a mögéjük felsorakozott szövetségi rendszerek között zajlott, 27 éven keresztül. Thuküdidész korábban
katonai vezetőként, majd később a politikai és katonai eseményeket elemző történetíróként jutott arra a következtetésre, hogy egy feltörekvő hatalom (Athén) és a már meglévő hatalom (Spárta) között elkerülhetetlen az összecsapás, a hegemón szerep megőrzéséért vagy megszerzéséért.
Nos, ezt az elméletet porolta le elsőként Graham Allison, a Harvard Egyetem politológia professzora az USA és Kína viszonyára vetítve. Ennek a konfliktusnak vannak láthatatlan hadszínterei is, ezt fejtettem ki könyvemnek a Covid-pandémiával kapcsolatos részében.
A helyzet azonban napjainkban sokkal bonyolultabb, mint az ókori görög történelemben. A mai világ több hatalmi pólusú, melyben valóban vannak feltörekvők, míg mások éppen hanyatlók, harmadrészt haszonélvezők és helyezkedők. Azok a biztonságpolitikai szakértők, akik nem az elmúlt évezredek, csupán az utolsó évszázad eseményeit kutatták, arra a következtetésre jutottak, hogy
éppen a hegemón szerepben keletkezett átmeneti vákuum okozta a nagy világégéseket, köztük az első, majd második világháborút. A nagy dinasztikus monarchiák (Habsburg, Oszmán, Romanov) felbomlottak, helyüket diktatúrák (kommunista és fasiszta) vették át, majd egyes feltörekvő hatalmak alkalmat láttak a világ biztonsági egyensúlyának a felrúgására.
Végezetül egy harmadik szempontot is az olvasóm figyelmébe kívánok ajánlani,
egyes vélekedések szerint – mint ahogyan Spárta és Athén esetében – most is a demokráciák néznek farkasszemet az autokráciákkal, diktatúrákkal. Azt viszont más forrásból tudjuk, hogy ahol elefántok harcolnak egymással, ott nem jó fűnek lenni.
Globalizált bűnözés (fb) – Pesti Hírek