A nyugatról terjedő, eredendően sátánista kegyeletsértő trendi hagyomány-együttes, a Halloween ellenére ma a Halottak Napja alkalmából azokról is meg kell emlékezni, akik egyelőre nem nyughatnak holtukban.
Hogy miért? Mert ők azok, akiknek nem kellett volna meghalniuk, akik nem tudni, végső soron miért haltak meg:
az oroszok, ukránok, kárpátaljai magyarok ezrei, az európai migránsterrorizmus mindennapi áldozatai, a COVID-19 áldozatai, vagy éppen legutóbb, izraeli kibuclakók és gázai alagútharcolók felszíni élő pajzsainak használt szerencsétlenek ezrei.
E holtakban az a közös, hogy haláluk tragikus ugyan, de egyelőre messzemenően értelmetlen; nemcsak abban a tekintetben, hogy nem kellett volna feltétlenül bekövetkeznie ezeknek az elhalálozásoknak. Ám, ha már bekövetkezett, azt mégsem látni, milyen nemesebb ügyet (fejlődést, békét, stb.) szolgálhat, ha feltesszük hogy pédául minden egyes baleset, bármily értelmetlen is, mégis értelme lesz az, hogy legalább a közlekedésbiztonság fejlődését szolgálja.
Az elmúlt évek globális válság-együttesei: előbb pénzügyi, majd népvándorlási, később járványügyi, most pedig háborús-eszkalációs válság, nos mindezek egymásutánisága olyan kihívás elé állítja az emberiséget, mint még soha.
Ami feltűnő, hogy mindegyik válság oka, kezelése, elviselése mögött rendre gazdasági okok és indokok húzódnak meg.
Persze, az orosz-ukrán háborús eseménysorozat mindkét oldalon hősies honvédők áldozatait termeli ki, de látssuk be: mindkét oldal harcászati-hadászati minőségét (=emberveszteségét) gazdasági lehetőségek határolják be, vagy éppen tágítják. A világjárvány időszakának áldozatai is gazdasági döntések mentén keletkeztek, és az Európára gyilkos szándékkal törő népvándoroltatás is gazdasági okokkal van megmagyarázva, olyan áron is, amely rendre indokolatlan vérengzéseket produkál Európa, békére rendelt és berendezkedett közösségeiben.
A magam részéről a gazdasági okú elhalálozásokat az indokolatlanság számlájára írom,
a sok életet bevégző lehetőség közül, hasonlóan a csak a mai korban létező iskolai tömegmészárlások és az ostobaság öngyilkosai, a szelfibalesetek áldozataihoz.
És e tekintetben e holtak nem is lelhetnek addig végső nyugalomra, míg a majd élők be nem fejezik azt az életet, ami ilyen, mostanában jellemző korhalálozásokhoz vezet.
Isten nyugosztalja a holtakat!
Jónás Levente, a Pesti Hírnök