Mostanában szinte minden héten szintet („minden szinten szinte mindent”) lép az Európai Unió uralmi struktúrája. Az elmúlt néhány hét során először az Európai Parlament fogadott el határozatot Magyarországnak a soros elnöki tisztség betöltésére való alkalmatlanságáról, most legutóbb pedig a belügyminiszterek tanácsa, gátlástalan módon, semmibe véve az Európai Unió írott és íratlan szabályait, mégiscsak „életbe léptette” a hírhedt migránskvótát, hangsúlyozottan újra célponttá téve ezzel Magyarországot.
Az elmúlt nyolc év során tanúi lehettünk annak, hogy
2015-ben látványosan a migráció vált a globális fő témává.
És a világ minden hírközlő szerve („vérszagra gyűl az éji vad”) ott várakozott Baross téren a „közel-Keleti pályaudvar” mellett, hogy „hátha történik valami”. Aztán amikor a nagyérdemű közönség már érzékelhetően unni kezdte a „migráncstémát”, akkor
jött Greta kisasszony a klímahisztivel, mentálisan terhelt beteg kislányként kioktatva a világ minden vezetőjét,
de mikor ez a téma is kifáradt, azonnal
érkezett a csinált covid, majd az „ótott vagy-e elvtárs, avagy ótatlan” degeneratív globális homokozója
és végül, mikor ebben sem volt már több „anyag”, akkor
jött a látványosított véres háború egy Ukrajna nevű soha sem volt, soha sem lesz ország területét globális lőtérként használva.
De a közönség figyelme gyorsan lankad, ma már senkit nem érdekel ez a mindennapi horrorral felturbózott szappanopera, így a globális valóságipari művek témaügyi részlegének újra ki kéne találni valamit. Ám egyelőre az egyszer már lejárt lemezként eldobott migrációnál jobb nem nagyon jutott eszébe. Félreértés ne essék, ezek a témák, mármint a migráció, a klíma, a covid és a háború, pontosabban, ami ezen témák felszíne alatt meghúzódik, az az egész emberi létezés számára döntő fontosságú, ám
az e témákat a világ felé közvetítő média mindezt olyan hamis értelmezési keretbe helyezi, és olyan hamis fogalomkészlettel beszéli el, aminek következménye csak egy permanens globális háború lehet.
Ennek a „három plusz egy” (migráció, klíma, covid, ukrán–orosz összecsapás) „csinált” háborúnak a közös lételméleti gyökere a nyugatias modernitás (alias kapitalizmus) önfelélő létmódja. A migráció globalista uralkodó narratívája mindenről beszél, csak a lényeget hallgatja el, azt, hogy a globális szuperstruktúra által „kitenyésztett” birodalmak, (portugál, spanyol, holland, francia, angol) brutális kifosztásra épülő gyarmatosítása és annak máig pusztító következményei provokálják ki a migrációt, amelynek alanyai nem tehetnek ugyan erről, de
ennek nyomán élősködőként pusztítják el az európai keresztény fehér ember kultúrájának maradékát is.
A klímaprobléma globalista uralkodó narratívája mindenről beszél, csak a lényeget hallgatja el, azt, hogy
a nyugatias modernitás lényege az önfelélés, és ezért pusztítja és mocskolja el az emberi létezés külső természetét (földet, vizet, levegőt) és belső természetét, lelki, erkölcsi, szellemi alapjait.
A covid globalista uralkodó narratívája mindenről beszél, csak a lényeget hallgatja el, azt, hogy a
világjárvány professzionálisan megtervezett vírusfegyverekkel előidézett kísérlet volt az engedelmesség és ellenőrzöttség addig elképzelhetetlen szintjeinek normává tétele érdekében, az anyagi és fizikai kifosztás újabb stációjának létrehozásával.
Az ukrán–orosz háborúnak látszó véres konfliktust elbeszélő globalista uralkodó narratíva mindent globális közhírré tesz, csak a lényeget hallgatja el, azt, hogy
ez a háború az agonizáló amerikai világbirodalom kétségbeesett kísérlete arra, hogy haldokolását meghosszabbítsa, ám ezzel öngyilkos módon segíti az őt eldobni készülő birodalomkiválasztó főhatalmat abban, hogy felépítse a helyére az Oroszországot magába olvasztó kínai birodalmat.
Az elmúlt nyolc év „három plusz egy” csinált világháborúja tehát ugyanannak a globális szuperstruktúrának a műve, amely a világot anélkül határozza meg most már évezredek óta, hogy erről a világnak sejtelme volna. Amely szuperstruktúra nagyjából úgy tekint az emberiségre, mint gazda a baromfiudvar lakóira. Ahogy a gazda nem avatja be a kiscsibét vagy kismalacot abba az ontológiai titokba, hogy melyek is a valóságos céljai a lakók felnevelésével, úgy a globalogazdi számára is értelmezhetetlen a valóságos elbeszélési mód alkalmazása az úgynevezett emberiséget illetően.
Olyan, hogy emberiség soha nem volt, ma sincs és nem is lesz, a fogalom kényszerű használata nem feledtetheti velünk azt az alapvető összefüggést, hogy
az ember csak egy kultúrán belül értelmezhető, így nincs és nem is lehet semmiféle elvont, univerzális emberi lényeg, az ember számára a saját kultúrája jelölheti ki univerzuma legvégső határait.
Ezért volt végzetes tett, amikor a megvezetett európai fehér ember a globális szuperstruktúra urainak kényszere nyomán iszonyatos kegyetlenséggel összenyitva a világot, nyugatosítva azt egyetlen univerzális civilizációt hozott létre.
A migráció valójában nem más, mint e nyugatosítás nyomán kifosztott világ saját kultúrájának összetartó energiáitól megfosztott roncsainak, törmelékeinek zavaros, strukturálatlan áramlása, amelynek nyomán a teljes káoszba süllyednek a világ még viszonylag rendezett struktúrái is. Vagyis a migráció, a klímacélok, a pandémiának álcázott vírus és a vakcina-fegyverek, az Ukrajna nevű, jobb sorsra érdemes területet horrorisztikus globális fegyverkísérleti teleppé változtató globalista törekvések