Évtizedek óta téma a komoly szénhidrogén lelőhelyekkel aligha rendelkező Európába a földgáz importálása, a szállítók diverzifikálása, az úgynevezett orosz függőség fokozatos leépítése, érdemben mégsem történt semmi. Illetve, egy valami történt, a németek kikerülvén kvázi mindenkit megépítették az Északi Áramlat kettőt, amit amerikai nyomásra sosem helyeztek üzembe, ergo elégettek úgy sok milliárd eurót, hogy a Nordtream kettőn érkező gázt nem égettek el egy köbmétert sem.
Lehet itt nagy szavakat használni, álmodozni, de egy valami tény: Európát 40%-ban Oroszország látja el gázzal. A kérdés, ugyan milyen opciók maradtak még ennek a lehetséges pótlására?
A szuperzöld Norvégiából kéne még több gáz és olajkitermelést kisajtolni, a kérdés itt csak az, hogy vajon a pénz lesz nagyobb úr a skandináv államban, vagy a klíma és környezetvédelem? Ha mégis úgy döntenek a norvégok, hogy kell nekik az a pár milliárd extra profit, akkor néhány északi ország gondjai talán megoldódhatnak – részben, mert a britek maguknak akarják az összes norvég szénhidrogént.
De, mi van délen és keleten? Dél-Európa az azeri gázt a Transz-Adria vezetéken keresztül Olaszországba, a Transz-anatóliai földgázvezetéken (TANAP) pedig Törökországon keresztül fogadhatná. Rettenetesen limitált kapacitású földgázvezetékről beszélünk, tehát még akkor is megfagyunk, ha az azeriek telepumpálják a csővezeték végét. De erre még visszatérünk.
Rendben, tegyük fel, hogy valami csoda folytán kitermelik a hiányzó, alsóhangon 100 milliárd köbméter gázt Európának. Lévén csővezeték érthető okokból az Egyesül Államokból nincs az Öreg Kontinensre, marad a tengeri szállítás. Egy gigatanker 150-250.000 köbméter cseppfolyósított gázt tud szállítani.
A számolást az olvasóra bízom, hogy képes lehet-e leszállítani Amerika a szükséges földgázmennyiséget.
És, perszeha mindez működne, akkor hol vannak még az LNG fogadó terminálok? Hovatovább hogyan jut el nagy hirtelenjében a tengernélküli országokhoz a gáz, vagy éppen olaj? Az megvan, hogy az uráli nyersolajra szakosodott finomítókat át kell építeni, ha másfajta olaj érkezik?
Az orosz gáznak, de főleg a már megépített Yamal, Brotherhood, Soyuz nagykapacitású tranzithálózatnak nincs alternatívája. Lett volna rá negyed évszázadunk, hogy gondoskodjuk a kiváltásukról, nem tettük. Most pedig belerokkanunk. Hibáztassuk az oroszokat? Fegyvert tartottak a fejünkhöz, hogy ne vegyünk máshonnan gázt? Soha! Mindenkinek ez volt az egyszerű és a mai napig az orosz gáz importálása lenne a legésszerűbb, legolcsóbb, legkézenfekvőbb.
Most mégis égetővé vált a keresztény energiahordozó muszlimra cserélése. Ursula Von der Leyen egy olyan országnak hunyászkodott meg, amely mindössze két, azaz két éve egy semmivel sem különb háborút indított a szuverén örmények ellen, mint amilyet az oroszok a Donbass-ban.
Az azeri agresszió következtében ezrével haltak meg civilek. De ugyan ki a franc emlékszik már arra a pár szerencsétlen örményre – gondolhatják Brüsszelben.
Aliyev mai napig az örmény nemzeti szuverenitást bedarálni akaró, kemény diktatúrája a támogatott kategóriába sorolandó a brüsszeli kommunista fejekben, míg Putyin elnök demokratikusan választott kormánya már a tiltottak listáján szerepel.
Mi több, úgy néz ki egy kis szénhidrogénért cserébe még Irán is kikerülhet a „gonoszok tengelyéből”.
Ursula Von der Leyen minden muszlim országbeli próbálkozása és tárgyalgatása ellenére az egyetlen hír melyre a Xetra DAX német tőzsdeindex és az euró is rettenetesen pozitívan reagált, az az Északi Áramlat újra indításának bejelentése volt múlt héten. A németek gyakorlatilag térden csúszva könyörögtek, hogy a Kanadában nagy mellénnyel lefoglalt turbinát ugyan juttassák vissza Moszkvának. A kritikus eszköz pedig a nagy szankciózás közepette érdekes módon mégis visszakerült a Norstream gázvezeték oroszoszági végébe. Jelenleg még mindig csak reménykedünk, hogy Putyinéknak jól jön egy kis „petrorubel” európából is.
Észre kéne venni, hogy labda már réges rég nem pattog a nyugati térfélen, csak a vak nem látja, hogy az orosz medve úgy játszik az öreg hölggyel, ahogy nem szégyelli.
Mehetnek a brüsszeli bürokraták Iránba, Azerbajdzsánba, Észak-Afrikába, Qatarba, ahova csak akarnak, az a sanda gyanúm, hogy a nap végén a kerülőúton, a közvetítők által túlárazott „nem orosz gáznak” cimkézett orosz gáz fog megérkezni a fogyasztókhoz.
Csak közben Európa fizet rá keményen az őrült szankciós politikára.
A zárógondolat pedig egészen szürreális lesz, ugyanis jelen állás szerint egyetlen dolog mentheti meg az európai embert a megfagyástól, az iparunkat pedig a teljes leállástól: ha nem lesz fagyos a tél.
Kvázi egy olyan tényező, ami a jelenkori balliberális Európának Valadimir Putin mellett a legnagyobb ellensége: a 4,5 milliárd éves föld középkori meleg időszaka után, a napjainkban ismét fellépő melegedő periódusa, melyet globális felmelegedésnek szokás nevezni.
Steve
Pesti Hírek