Sajnálatos módon a brüsszeli szankciók és az ideológia-vezérelt politika miatt az Európai Unió drámai energiaárakkal és ezzel együtt energiahiánnyal szembesül, ami a jövőben tovább súlyosbodhat. Ebben a helyzetben még inkább felértékelődik az atomerőművek szerepe. Ugyanakkor az Európai Parlament, egyes európai országok és politikusok az orosz nukleáris ipart is szankciókkal sújtanák, ami súlyos ellátásbiztonsági, műszaki, gazdasági, de legfőbbképpen nukleáris biztonsági problémákat okozna. Ezzel a lépéssel és politikai hátszéllel „az amerikai” Westinghouse céget kívánnak helyzetbe hozni, amelyről sokadjára derül ki, hogy nem játszik tiszta lapokkal.
Elöljáróban fontos hangsúlyozni, hogy az atomenergetikai iparban a nukleáris biztonság elsőbbséget élvez bármilyen szakmai vagy politikai természetű szempont előtt, ami feltétele az atomenergia széles körű társadalmi elfogadottságának. Éppen ezért
súlyos kockázatokat hordoz az a tendencia, hogy politikai és nem szakmai alapon születnek döntések az új atomerőművi beruházások és/vagy a friss nukleáris üzemanyag szállítóiról.
A brüsszeli döntéshozók politikai döntéssel kívánnák betiltani az orosz nukleáris üzemanyag használatát is.
Sok nyugati politikus azt hiszi, hogy az atomenergetika olyan mint az autógyártás és csereszabatosak az alkatrészek vagy az üzemanyag. Nos, nagyon nem! Akárcsak az utángyártott autóalkatrész esetében az üzemanyag-kötegek mérete ugyan pontosan adott, ám
a nukleáris üzemanyag olyan speciális termék, amelynek gyártásához elengedhetetlen a hosszú évtizedek tudományos, gyártási és üzemeltetési tapasztalata.
A reaktorfizikai jellemzők, valamint az üzemeltetők üzemanyag stratégiája a fontos tényezők sorában csak kettő, ami miatt különböznek az egyes erőművekben használt üzemanyagok. A Paksi Atomerőmű, amely jövőre teljesen áttér a 15 hónapos üzemanyagciklusra, ezért például más dúsítottságú üzemanyagot igényel, mint a szlovákiai Mohi vagy a csehországi Dukovany atomerőműve, holott mindháromban VVER-440 típusú reaktorok működnek.
Az Európai Unió az atomerőművi üzemanyag-ellátás diverzifikálására hivatkozva próbálja helyzetbe hozni a most éppen kanadai tulajdonban lévő, eredetileg amerikai Westinghouse céget, amely kétes hírnévre tett szert, miután az akkori tulajdonosát, a japán Toshibát egy évtizede megvezette és csaknem csődbe vitte a kiforratlan amerikai atomerőmű-építési projektjeivel.
Ma Európában a diverzifikáció kérdése nem csak az amerikai cseppfolyósított földgázról és az olajról szól. Az orosz friss nukleáris üzemanyaggal szembeni szankciók lebegtetése egy további törekvés arra, hogy az orosz típusú erőművekben politikai és nem szakmai döntések révén az eddigi, hosszú évtizedek óta olcsó, biztonságos és megbízható orosz üzemanyag helyett az „amerikai” Westinghouse üzemanyagát szeretne látni az EU.
Ez a fajta politikai hátszél már korábban is érződött. 2014. márciusában, röviddel a Krímmel kapcsolatos orosz szankciók első körében az Európai Bizottság közétette azt az energiabiztonsági stratégiát, amely már tartalmazta az Európai energetikai diverzifikáció kérdéskörét: „…a diverzifikálás révén megoldást kell találni arra, hogy a működő atomreaktorok közül öt tagállam 20 reaktora kizárólag egyetlen fűtőelem-szállítótól függ..” Természetesen mindezt Oroszország gyengítése céljából. Nem túl meglepő módon 2015 júliusában az Euratom kutatási és képzési programja 2 millió eurót biztosított a Westinghouse és nyolc európai partnere számára annak érdekében, hogy megteremtsék a lehetőséget arra, hogy az orosz típusú blokkoknak friss üzemanyagot tudjanak szállítani…
Ma a globális atomipar két szereplője konfliktusban áll, a gödörben lévő Westinghouse cég áll szemben az orosz Roszatom üzemanyaggyártó vállalatával, a TVEL-lel. Ez egy hosszadalmas, veszélyes és igen költséges játék, amelyet az Egyesült Államok próbál megnyerni.
Máig emlékezetes Hillary Clinton külügyminiszter 2012-es, nyílt színi prágai lobbizása a bukdácsoló Westinghouse mellett. A tények viszont makacs dolgok. Nemrég a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség főigazgatója egy amerikai alapítványi beszélgetésen kijelentette, hogy az Egyesült Államok már régen elvesztette vezető szerepét az atomipar területén, az orosz Roszatom ma a világpiac legnagyobb szereplője. Az amerikai energiaügyi miniszter viszont jelezte, hogy vissza akarják szerezni a piaci vezetést…
A Westinghouse cégnek nem ez az első próbálkozása. Korábban is politikai hátszéllel igyekezett piacot nyerni, ezért üzemanyagot fejlesztett az orosz technológiát használó blokkokhoz – volt erre példa Csehországban, Ukrajnában és Finnországban is. De akkor ezek az országok a negatív tapasztalataik miatt kivétel nélkül visszatértek az orosz szállítóhoz.
Jiri Paroubek, cseh politikus, aki korábban rövid ideig miniszterelnök volt azt mondta, hogy az USA tisztviselői éveken át „lobbiztak” a Westinghouse érdekében. Abban az időben a technológiailag fejlett Westinghouse állítólagos segítséget nyújtott annak érdekében, hogy az orosz tervezésű nukleáris létesítmények megfeleljenek a nyugati szabványoknak – mondta Paroubek.
„Azonban az ellenkezője bizonyult igaznak. A Westinghouse által szállított fűtőelemeknek rosszabb volt a minősége és magasabb az ára, mint az orosz üzemanyagoké. Emellett pedig a cég által szállított üzemanyagok – az alapos előzetes elemzések ellenére – gyakran okoztak üzemzavart a Temelini reaktorokban.”
Ugyanis azok szivárogtak és az üzemanyagkötegek deformálódtak (a szakzsargonban „banánosodtak”) Ezt követően a CEZ kinyilvánította, hogy az összes Westinghouse üzemanyagot kiemelik a reaktorból és kizárólag a TVEL üzemanyagát használják, miután az amerikai üzemanyag a nukleáris biztonságot veszélyeztette.
Ukrajnában 2012-ben a nukleáris szabályzó hatóság szintén betiltotta a Westinghouse által gyártott nukleáris üzemanyagok használat, hiszen az üzemeltetés során ismét csak a nukleáris biztonságot veszélyeztető műszaki probléma jelentkezett. 2014-ben a kijevi hatalomváltás után viszont az ukrajnai nukleáris hatóság döntéseit azonnal hatályon kívül helyezték és zöld utat kapott a Westinghouse… Ennek a politikai alapú döntésnek az lett a következménye, hogy 2015-ben a dél-ukrajnai atomerőmű tervezett leállása alatt,
a Westinghouse által gyártott üzemanyag kazetták egy részénél szivárgást észleltek.
Ma ott tartunk, hogy az ukrán-orosz konfliktus kitörését követően Ukrajna nem vásárolt orosz nukleáris üzemanyagot és az ottani üzemeltető közleménye szerint – politikai döntés révén – a jövőben minden atomerőművűket Westinghouse üzemanyaggal kívánják ellátni. Méghozzá úgy, hogy az ukránok egy saját üzemanyaggyárat kívánnak – amerikai segítséggel – megépíteni, ahol a szükséges üzemanyag-kazetták 50 százalékát gyárthatják.
Mondani se kell, hogy egy ilyen gyár megépítéséhez, üzemeltetéséhez és a maximális biztonságot garantáló üzemanyag-gyártáshoz több évtizedes fejlesztési, gyártási és tudományos tapasztalatra lenne szükség, ami nyilvánvalóan hiányzik. Az orosz TVEL több évtizedes fejlesztői, gyártói és üzemeltetési tapasztalattal rendelkezik az orosz technológiát használó erőművek esetében, ami aligha vethető össze az „amerikai” céggel. A TVEL tapasztalatára jellemző, hogy a termikus neutronos energetikai reaktorok mellett kereskedelmi üzemben termelő gyorsneutronos reaktorokhoz is gyárt üzemanyagot, de az orosz atomjégtörök, a világ számos kutatóreaktora mellett nyugati megrendelésre is készít üzemanyagot. Ez utóbbi kiválóan teljesített a svéd Ringhals atomerőben a tesztüzem során. Már négy üzemanyagciklus alatt tesztelték az orosz üzemanyagot és nagyon jók az üzemeltetési tapasztalatok vele. Emellett az orosz cég jelenleg is szállít más nyugati országok számára dúsított uránt, uránpasztillát, vagy komplett üzemanyagot. A TVEL egyik állandó nyugati megrendelője például a franciaországi Framatome.
Korábban a finnek is kipróbálták a Westinghouse üzemanyagát, de visszatértek az oroszhoz.
Nemrég Paksi Atomerőmű finn testvére, a szintén VVER-440-es blokkokkal üzemelő Loviisai Atomerőmű tulajdonosának képviselője közölte, hogy továbbra is orosz nukleáris üzemanyagot kívánják használni, és a közeljövőben sem tervezik, hogy felhagynának ezzel. Ezért különösen érdekes a finn bejelentés, hiszen a Westinghuse cég üzemanyagával szerzett korábbi tapasztalatának birtokában nem igyekeznek ahhoz visszatérni!
Magyar iparági források szerint a Paksi Atomerőmű elégedett az orosz üzemanyagszállítóval és ha rajta múlik, köszöni nem kér az amerikai üzemanyagból…
Az Egyesült Államok és láthatóan az Európai Unió továbbra támogatja a Westinghouse projekteket, mind politikailag, mind anyagilag. A kanadai-amerikai cégnek az új atomerőművi beruházásaikkal számtalan műszaki és pénzügyi nehézsége volt és van ezért az üzemanyag divíziót gondolják a „fejős tehénnek”. Mindezek azt mutatják, hogy a
Westinghouse Washington és Brüsszel támogatásával a diverzifikáció jelszavával akar betörni a közép-európai orosz atomerőművi technológiát használó piacra.
Az európai atomellenes szankciók visszaütnének
Lényeges kiemelni, hogy jelenleg öt tagállamban (Bulgáriában, Csehországban, Finnországban, Magyarországon és Szlovákiában) üzemelnek orosz típusú blokkok, amelyekhez a friss üzemanyagot teljes egészében Oroszország szállítja. A Roszatom az orosz-ukrán válság közepette is – a korábbi évekhez hasonlóan – folyamatosan teljesíti a szerződésekben foglaltakat, azaz szállítja a friss nukleáris üzemanyagot.
A TVEL a paksi atomerőmű mellett fejleszti a cseh, finn és szlovák atomerőművek számára gyártott üzemanyagokat a még jobb üzemeltetési paraméterek elérése érdekében. Emellett például a
TVEL gyártja és üzemi körülmények között teszteli a kiégett üzemanyag újrahasznosításával készülő REMIX-üzemanyagot, valamint balesetálló üzemanyagot és a partnereinek már konkrét megoldásokat kínál a kiégett üzemanyagok újrahasznosítására is. A fejlesztések részeként az orosz fél jövőre már egy olyan ötödik generációs urán-plutónium üzemanyagot kíván üzemi körülmények között tesztelni, amely kiégett üzemanyag újrahasznosítása révén kívánnak sorozatgyártásban előállítani. Ezeket az innovatív üzemanyagokat VVER-1000 és VVER-1200 típusú reaktorokban is alkalmazhatják.
Érdemes megemlíteni, hogy az Egyesült Államok azért hagyta ki a szankciók közül az Oroszországhoz és szövetségeseihez köthető éves szinten több mint 50 százalékos részarányt jelentő uránimportot, mert enélkül az amerikai atomerőművi blokkok felét rövid időn belül le kellene állítani. Sőt, nemrég a Reuters arról írt, hogy a kis moduláris atomerőműveket fejlesztő amerikai cégeknek is van egy hatalmas problémájuk: csak egyetlen cég értékesíti a szükséges üzemanyagot ezekhez az egyelőre csak tervasztalon létező blokkokhoz, és az is orosz…
Ne legyenek illúzióink! Mindez megint arról szól, hogy a korábban csődbe ment amerikai nagyvállalat politikai hátszéllel próbál erőszakosan piacot szerezni, persze – a hírek szerint – kockázatvállalás nélkül, hiszen a fejlesztés költségét az üzemeltetőkre kívánja hárítani. Úgy is fogalmazhatunk, hogy amikor egyes országok politikai nyomásra a Westinghouse felé fordulnak, akkor velük fizettetik ki a rájuk erőszakolt diverzifikáció árát…
Brüsszel nyilvánvalóan politikai okok miatt kívánná kiszorítani a világ vezető atomenergetikai cégét Európából, amely évtizedek óta pontosan és megbízhatóan szállítja a biztonságos üzemanyagot partnereinek, amiben az ukrajnai háború sem akadályozta meg. A Roszatom ráadásul olyan fejlesztésekkel rendelkezik, amelyekkel messze megelőzi a versenytársait. Az is látható, hogy más európai országok is elégedettek az orosz üzemanyaggal, ezért joggal bízhatunk abban, hogy ebben a kérdésben is elbukik az ésszerűtlen, ideológiai és érzelmi alapú újabb brüsszeli szankciós kísérlet, miután az súlyosan veszélyeztetné nemcsak Magyarország biztonságos energiaellátását, hanem több más európai országét, fenyegetné a nukleáris biztonságot és kérdésessé tenné a megfizethető energiaárakat, valamint a klímavédelmi célok teljesülését!
A nukleáris biztonság érdekében elengedhetetlen, hogy az üzemanyagok gyártásával és szállításával kapcsolatos nemzeti döntések – az új atomerőművek építéséhez hasonlóan – kizárólag szakmai és ne politikai alapon szülessenek meg – nemzeti hatáskörben!
Hárfás Zsolt
atombiztos – Pesti Hírek