Az Európai Unió célja, hogy 2030-ra legalább 40 százalékra növelje a megújuló energiák részarányát az európai energiaösszetételben. Ugyanakkor az ehhez szükséges beruházások költségei akár az ezermilliárd eurót is meghaladhatják. Az Uniós tagországok közel fele már rendelkezik működő nukleáris reaktorokkal, amelyek bevonásával jelentősen csökkenthető lenne a klímacélok eléréséhez szükséges ráfordítás mértéke. Amennyiben a nukleáris energia – mint alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrás – is a részét képezné klímacéloknak, úgy az Unió közel 130 milliárd eurót takaríthatna meg a várható átállás során.
Az atomenergia kérdése azonban megosztja az Európai Parlamentet.
A támogató tagállamokkal szemben, néhány ország aggályait fejezi ki a biztonság és a közvélemény negatív reakciói miatt. Magyarország támogatja az atomenergia részvételét az Unió célkitűzéseiben és a közeljövőben tovább bővíti a már meglévő hazai atomenergia-kapacitást.
Az Európai Unió sarkalatos javaslatokat tűz ki a tagállamok számára az üvegházhatású gázkibocsátás jelentős csökkentése érdekében. Az Unió 2030-ra tervezett éghajlatváltozási céljai között szerepel
a megújuló energiaforrások arányának legalább 40 százalékra való növelése, azonban a növekvő igény és a beruházások drágulása miatt kérdéses, hogy ez a cél elérhető-e a tagállami költségvetések jelentős ráfordításai nélkül.
A végcél – megújuló energiáról szóló irányelvben meghatározott részarány – az orosz-ukrán háború kitörése óta megnövekedett, azonban semmilyen garancia nincs arra, hogy az Unió képes-e a háború sújtotta költségvetéssel elérni a célkitűzéseket. Ebben a vitában egyre nagyobb szerephez jut a nukleáris energia, mint alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrás. Németország, Dánia, Ausztria, Luxemburg, Írország, Portugália és Spanyolország ellenzi az atomenergia bevonását a célok elérésébe, míg Franciaország, Csehország, Lengyelország és további 6 tagország támogatja, és egyben arra figyelmeztet, hogy a nukleáris energia kizárása a célkitűzésekből lassítaná a hidrogén üzemanyag fejlesztését, amelyre egyébiránt Európa a nehézipar szén-dioxid-mentesítésének érdekében épít.
Az Európai Unió ambiciózus törekvései közé tartozik az üvegházhatású gázkibocsátás jelentős csökkentése. Ennek az eléréséhez azonban az energiaszektor átstrukturálása szükséges, amely a jelenlegi üvegházhatású gázkibocsátás közel 75 százalékáért felel. Az Európai Bizottság még 2021 júniusában ismertette a 2030-ra szóló éghajlat-változási célokat, köztük a megújuló energiáról szóló irányelv módosítására vonatkozó javaslatot. Ez kijelentette, hogy 2030-ra az Unió teljes energiaszerkezetében legalább 40 százalékra kívánja növelni a megújuló energiaforrások arányát, ugyanakkor az orosz-ukrán konfliktus következtében, az orosz fosszilis tüzelőanyagok megtagadásával a törekvés nagyobb szerephez jutott. A Bizottság a tavalyi évben egy 45 százalékra való emelést javasolt, majd az Európai Parlament és a Tanács idén márciusban 42,5 százalékra emelte a kitűzött célokat egy ideiglenes megállapodás keretében.
Azonban az Eurostat adatai szerint ez az arány közel kétszerese a 2021-es energiafelhasználásban való megújuló energiák részarányának. Ahhoz, hogy a célt teljesíteni tudjuk fontos, hogy a megújulók ne jelentsenek többletköltséget a fosszilis energiahordozókkal szemben mind a beruházás, mind a megtérülési idő tekintetében. A Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökség (IRENA) az elmúlt években kiemelte, hogy megújuló energiaforrásokból előállított energia ára a fosszilis tüzelőanyagokéhoz hasonló volt, azonban a kereslet növekedése és az alapanyagok, zavartalan ellátási láncok hiányában a beruházások megdrágultak. Ennek okán a klímacélok elérése – a teljesen szén-dioxid-mentes beruházásokkal – megnövekedett költségekkel járna és az Eurostat, illetve a Statista adatai szerint ez megközelítené az ezermilliárd eurót. Ezt képes enyhíteni a nukleáris energia bevonása, amely Európa szerte számos tagországban már jelen van és jellemzően alacsony szén-dioxid-kibocsátással jár.
Az idei év elején heves vita folyt az Európai Parlamentben, hogy a nukleáris energiát számításba vegyék a klímacélok eléréséhez. Míg egyes uniós tagállamok teljes mértékben támogatják a nukleáris reaktorokat, amelyek energiaszükségletük jelentős részét termelik, addig más országok a biztonsági aggályok és a negatív közvélemény miatt elítélik az atomenergia részét az éghajlati célok elérésében.
Jelenleg az Unió energiaszerkezetének mintegy negyedét képezi a nukleáris energia, amelynek a felét Franciaországban állítják elő.
A francia elnök nemrégiben reagált a vitára, miszerint
„Az uniós tagállamoknak meg kell tartaniuk szuverén jogukat az energiaforrások megválasztására.”
Eddig mindössze három olyan európai ország volt, amely teljesen leállította az atomenergia villamosenergia-termelését, miután működőképes reaktorokkal rendelkezett: Litvánia, Németország és Olaszország. Utóbbi azonban több alkalommal is beharangozta a nukleáris energia újbóli felhasználását, Németország pedig idén áprilisban állította le utolsó három atomerőművének működését. A német kormány a fukushimai katasztrófa után fokozatosan vezette ki az atomenergia szerepét az energiaösszetételből, azonban a tavalyi végleges leállítási terveket az ukrán-orosz háború felülírta. Az áprilisig üzemben maradt reaktorok mindaddig teljes kapacitással működtek, így például az RWE emslandi erőmű január óta 500 ezer háztartás éves fogyasztását termelte meg. A nukleáris energia helyét az energiamixben a megújuló energiaforrások vették át. Azonban számos tagország a kivezetés helyett inkább a kapacitások növelésére helyezi a hangsúlyt. A jelenleg működő 103 európai reaktor 13 tagország energiaellátásában nyújt segítséget, amelyek közül többnél az elmúlt években bővítették a kapacitásokat. Finnország, a németországi leállításokat követően csupán néhány órával indította el az Olkiluoto 3 nevű atomerőművét, amely több mint 15 év óta Nyugat-Európa első új reaktora. Az európai országok közül a legnagyobb kitettséggel Franciaország rendelkezik, ahol a teljes hazai villamosenergia-termelés 63 százalékáért felel az atomenergia, míg Szlovákiában 60, hazánkban 47, Belgiumban pedig 46 százalékos a kitettség. A Nemzetközi Atomenergia Szövetség adatai szerint 2030-ig további 55 új reaktor – kis teljesítményű reaktorok nélkül – kezd működésbe globálisan, ezek közül 22 Kínában, 6 Indiában, míg csupán kettő az Unió területén (Szlovákiában és Franciaországban), valamint további kettő Törökországban. A biztonsági kockázatok mellett Kína ezáltal jelentősen képes növelni a függetlenségét az energiaimport terén, amely szándék jelenleg az Európai Unió REPowerEU tervében is kiemelt célként szerepel. A nukleáris energia beszámításának vitája még nem zárult le az Európai Parlamentben, azonban az látható, hogy az energiaforrás nélkül az európai éghajlati célok lényegesen később és magasabb költségvetéssel érhetőek el számos tagország számára.
Jelenleg az Európai Unió 2021-2027-es hosszú távú költségvetése a NextGenerationEU gazdaságélénkítési eszközzel együtt folyó áron kétezer milliárd eurót jelent. Ennek a költségvetésnek a célja a koronavírus-járvány utáni gazdasági és társadalmi károk helyreállítása, valamint az Európa modernizálása és fenntarthatóság felé történő átmenete. Az Unió tervei szerint a költségvetés 30 százalékát, vagyis mintegy 600 milliárd eurót, az éghajlatváltozás elleni küzdelemre szeretnének fordítani. Azonban az eddigi beruházások és a megújuló energiaforrások által termelt energia kapcsolatából az következik, hogy a forrás várhatóan nem elegendő a 42,5 százalékos megújuló energiaforrások részarányára, amit az Unió 2030-as célként kitűzött. Amennyiben a nukleáris energia – mint alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrás – is a részét képezné klímacéloknak, úgy az Unió, az erőfeszítések mellett közel 130 milliárd eurót takaríthatna meg a várható átállás során. Érdekességképpen
a BloombergNEF „Net Zero” forgatókönyve szerint a 2050-es zéró kibocsátás eléréséhez pedig ötezer milliárd euró lenne szükséges.
Magyarország aktívan támogatja, hogy az atomenergia része legyen az Európai Unió közös célkitűzésének.
Az országban a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia részaránya a bruttó végső energiafogyasztáson belül 2021-ben elérte a 13,7 százalékot, ami közel kétszerese az öt évvel ezelőtti adatnak. A növekvő termelést főként a napenergia húzta, amely európai viszonylatban a harmadik legnagyobb aránnyal rendelkezik az energiamixünkben. Ugyanakkor a hazai villamosenergia-termelés közel felét továbbra is a Paks atomerőmű biztosítja.
A Paks 2 projekt révén az erőmű kapacitása a következő évtized elejére mintegy 2400 megawattra bővülhet, ami tovább erősíti Magyarország energetikai függetlenségét az importált energiák terén.
oeconomus – Pesti Hírek