Majd 30 éve az Európai Unió légitársaságokat érintő deregulációs és liberalizációs folyamata véget ért. Gyakorlatilag az úgynevezett „Single European Act”-al együtt, az Európai Unió megszületésével, a légiközlekedés is drámaian megváltozott az öreg kontinensen, ugyanis a légiközlekedés is közös piac lett, ahol boldog boldogtalan próbálkozhatott, trükkökkel, svindilivel, amivel csak akart.
Ugye emlékszünk még az 1 Eurós jegyek reklámjára?
Aztán hamar kiderült, mire odaér az ember, hogy mindennel kész van, helyfoglalás, „carry-on” hozzáadás, na adj Isten feladott poggyász, és még valami kis snacket is fogyasztana a gépen, már ott is van, mintha a klasszikus járatot választaná. Akkor még arról nem is beszéltünk, hogy sok nyugati desztináció esetén egy a várostól kilóméterekre fekvő reptérre érkezünk.
Mégis, sok mindenkinek, ingázóknak, vendégmunkásoknak, hátizsákos turistáknak nagyon is jó és hasznos opció mind a mai napig a „low budget”, ezt természetesen nem lehet elvitatni és nem is tisztünk.
Hogy miért fáj nekünk, magyaroknak jobban a fapados dominancia? Mert nekünk igazából nincs más opciónk. Nincs nemzeti légitársaságunk, hiába fizetnénk akár többet is a „hazaiért”, nem tehetjük meg már több mint tíz éve. Tehát maradt a globalista, multi-kulti opció minden esetben, ha akarjuk, ha nem.
Sovány vigasz, hogy ahol van nemzeti légitársaság ott is a fapadosok kezdenek egyeduralkodóvá válni. 2020-ban az összes európai jegyeladás felét már a fapadosok töltötték ki, a legnagyobb a Ryanair több mint 100 millió éves utasszámmal, a kontinensen belüli utazások tekintetében tehát a nemzeti társaságok egyértelműen csak másod szereplőkké avanzsáltak.
A globalizáció, az árverseny következtében a dolgok annyira megváltoznak, hogy már az sem látszik biztosnak, hogy a hosszútávú járatokon talpon tudnak-e majd maradni a klasszikusok, ugyanis először a történelemben már keskenytörzsű gépekkel is próbálkoznak transzatlanti járatokon.
A Boeing 737 MAX és Airbus A320 NEO hatótávolsága elegendő összekötni az USA keleti partjának északi részét Nyugat Európa valamelyik nagyvárosával, illetve ezek újfejlesztésű motorjai szintúgy kielégítik az elvárásokat a nagyrészben oceán feletti repüléshez. Bár, Izlandról szinte már csak ezek a budget 200 ülés alatti gépek indulnak az Újvilágba, azért Európából még mindig a széles törzsű gépek élveznek előnyt.
Az emberek mérhetetlen utazási vágyát kielégíteni szinte már-már lehetetlen – talán ezért is – de ezek a low-cost légitársaságok szinte bármit megtehetnek, az embernek az az érzése.
Néha a csomagot hajítják le a gépről, néha otthagynak egy-két embert, néha más reptéren szállnak le, néha csak úgy törlik a járatot, mint pár napja Londonban – az utasokkal nem igazán törődve, de még az is előfordult, hogy több utas érkezett a gépre, mint ahány ülőhely volt…
De mit tudunk tenni? Nyelünk egyet és megint felülünk valamelyikre, mert el akarjuk érni az úticélunkat. A Liszt Ferenc reptéren pedig mint említettem, bizony monopol helyzetben vannak ezek a színes járatok.
Olyannyira, hogy
Magyarország Macedónia és Szlovákia után a harmadik helyet szerezte meg a fapados társaságok által kínált ülőhelyek részarányát tekintve.
Így, maximum egymással tudnak összekülönbözni a low-cost légitársaságok, vagy a kormánnyal, ha bármi olyan zavaró tényezőt vélnek felfedezni, ami a nem túl szerény bevételükre a legcsekélyebb mértékben veszélyes lehet.
Távol álljon tőlem, hogy mondjuk a Wizz air üzleti modelljével és korrektségével kezdjek el itt most foglalkozni, de és sosem fogom magaménak érezni a lila gépeket.
Én Malévot akarot, piros-fehér-zöld gépeket, akkor is, ha mondjuk húszezer Forint helyett, harmincötezer Forintért vinne mondjuk Barcelonába, finom magyar szendvicsekkel, csinos magyar légiutaskísérőkkel, nyugalmazott magyar vadászpilótákkal a cockpitban.
A lengyel LOT-nak megéri Budapest – USA járatokat üzemeltetni Ferihegyről, akkor nem értem nekünk miért is ne érné meg? Akárhogy is, de nagy adósságának érzem a kormánynak, hogy nem patronálja egy nemzeti légitársaság létrejöttét.
Látszódjon a Holdról is a trikolorba öltözött Malév flotta!
A végére pedig egy klasszikus „fapados favicc”:
”A Wizzair és a Ryanair vezérigazgatói betérnek a sörözőbe és rendelnek a pincértől: –
-Kérünk egy egy korsó sört!
Pincér : – Csak, csupán 5 forint lesz. –
– Na ez tényleg nagyon olcsó ! – csettintenek egyet és örömmel kifizetik.
Pincér lelkesen: – Igen, mi adjuk a legolcsóbb sört Magyarországon !!!
– Nagyszerű, itt tényleg érzi az ember, hogy kap valamit a pénzéért – válaszolják a vendégek. – De látom ám, hogy nincs nálatok korsó ! Ez extra 200 forint lesz. A vezérigazgatók nagy szemekkel nézik a pincért, de elhatározzák, hogy nem szólnak és kifizették a felárat.
– Ezt egy asztalnál kell meginnotok, de látom ám, hogy előre nem rendeltetek asztalt, így ez 400 forint lesz. Ha előre rendeltetek volna, csak 100 forint lett volna. A vezérek nyelnek egy nagyot és kifizetik a plusz 400-at is.
– Látom, hogy kicsit kövérek vagytok és egy nagyobb székbe kell, hogy üljetek, ez további 300 forint lesz. A Vezérigazgatók méregbe gurulnak ugyan, de ezt is kifizetik. Majd az egyik előveszi a mobilját, hogy lefényképezze a kisebb széket, mert úgy érzi abba is bele fért volna.
– Sajnálom, itt nem lehet használni ezeket az elektronikus készülékeket, de 200 forintért megvásárolhattok erre egy engedélyt. A vezérek mérgesen ugyan, de ezt is kifizetik. Viszont ekkorra már nagyon türelmetlenek lesznek és magukból kikelve ordítják: „Hozza már azt a sört !!!” Erre a pincér:
– Jajj drága vezérigazgató urak, most szólt a csapos, hogy a sört technikai okok miatt leállították. De természetesen visszaadom önöknek az 5-5 forintot, a sör árát.
– De hiszen 1105.- forintot fizettünk fejenként !!! Mi lesz a 2 x 1100 forintunkkal ?!
– Uraim, az uniós jogszabályok szerint nekünk a sör árát kell visszafizetnünk és nem a felmerülő luxus kiadásokat. De jöjjenek legközelebb is hozzánk, mert mi áruljuk a legolcsóbb sört Magyarországon.”
Steve
Pesti Hírek