Volodimir Zelenszkij nevét és arcát egy egész világ megismerte: a képernyők sokoldalú, színpadról szalajtott karaktere, a békebeli nyájas ficsúrtól a háborús megveszekedett vadállatig mutatta-mutogatja arcait a korábbi sorozatszínész. Mivel Nyikita Hruscsov származása kevéssé ismert, így Zelenszkij lett a világ leghíresebb ukránja. Na, nem a csepűrágó, buzoid színész-Zelenszkij, és nem is a politikus, dollárejtőernyőzőtt elnök-Zelenszkij. Hanem az oroszokkal háborúzó ügynök-Zelenszkij. A leghíresebb – amíg a leghírhedtebbé nem teszi majd a történelem.
A nyugati világ hiszterizálása az oroszok támadásával kapcsolatosan jórészt az ukrán elnök megnyilvánulásaira van alapozva. Zelenszkij pedig az erre a célra legmegfelelőbb háborús elnök: a béke irányába láthatóan még mindig nem igyekszik lépéseket tenni, ellenben minden módon, fenntarthatatlanul is fenntartja a hős ellenálló karakterét –
a valóságban ezzel szemben tényszerűen, hogy ő rosszabb esetben a külérdekek országveszejtő kiszolgálója, jobb esetben pedig egy újabb opportunista nemzethazárdőr.
Nem ismerem az ukrán alkotmány szövegét, sem az elnöki esküt, de biztosra veszem, hogy benne van, hogy az Ukrajna nevű állam főjének kötelessége megóvni az Ukrajna nevű ország lakóit és vagyonát. Ezért jogos, amikor arról beszélünk, hogy a támadóval szemben kötelező védekezni.
De a védekezés is csak addig jogszerű, amíg marad mit, kit védeni.
Fél év védharcos mérlege pedig ilyen egyszerű:
Ukrajna elfogyóban: területben, emberben, mindenben. Oroszország pedig gyarapodóban: területben, emberben, mindenben.
Ehhez képest az ukrán elnök, amit csak megtehet, mindent elkövet azért, hogy elhúzza, fenntartsa, sőt eszkalálja a háborús helyzetet, a náci propaganda totalitárius fanatizmusára emlékeztető hozzáállással – az egyre aggasztóbb jelek szerint végül egészen a legvéső, a teljes – hitleri – bukásig.
Miért is? Kicsoda Zelenszkij és miért csinálja ezt?
A történelem tanúsága szerint sok állami vezető vált – közkeletű frázissal élve – beszámíthatatlanná. Zelenszkij tehát őrült pszichopata lenne? Vagy drogos neurotikus? Vagy a gyászfájdalomba kezd beleőrülni? Mániás paranoiás? Utolérte volna a keleti despoták sorsa?
De még ezek a szélsőséges feltételezések is abból indulnak ki, hogy Zelenszkij előtte valóban az volt, akinek lennie kellett: Ukrajna állam jó-rossz, de mégiscsak felelős vezetője. Ez az egyén azonban minden, csak nem felelős.
Zelenszkij nem egy politikus. Zelenszkij nem népvezér és nem is nemzetéért felelős államférfi. Nem hadvezér és nem háborús parancsnok. Ezt az bizonyítja, hogy folyamatosan megpróbál ezek valamelyikének látszani.
És bizony egyre jobban kilóg a lóláb…
(A minapi „autóbalesete” ezért nekem első látásra egy ügyes kiszállási pontnak tűnt: tökéletes zárás lenne egy balesetben kiszállni a szerepből, sorsszerűbb, mint mondjuk egy tipikus „a vezérünk frontharcosként esett el, stb…” hazugságot előadni, mint tették ezt Hitler halála után – ez még bekövetkezhet persze.)
Nem arról van szó, hogy alkalmatlan vezető, képességhiányos politikus vagy túl hülye egy ilyen helyzethez. Nemcsak a diplomáciai érzéketlenségéről van szó, amit eleve csak bizonyos fokig lehetne tolerálni egy fiatal elnök fiatal országa produkciójaként, lett légyen bármilyen katonai agressziónak is áldozata.
Sőt. Nem is Zelenszkijről szól a dramaturgia!
Hanem arról, hogy a
történelem legnagyobb arányú, legszélesebb spektrumú és legnagyobb költségű külső katonai és humanitárius segítségét kapja az oroszokkal vívott háború katonai és gazdasági fronton. Segítséget, mondom, de kinek és mit is segít a segítség?
Hiszen nem Ukrajna, nem is az ukránok, hanem az oroszokkal folytatott ukrajnai harc, és az orosz külkereskedelem ellen folytatott szankcióhadjárat kapja ezt a segítséget. Az USA tényleg az utolsó ukránig harcolna, és a jelek szerint Volodimir Zelenszkij ukrán elnök segít nekik ebben.
Vagyis nem a Nyugat és az USA segíti az ukránokat Oroszországgal szemben. Annál Inkább Zelenszkij és az ukránok segítik az USÁ-t és a Nyugatot Oroszországgal szemben. A különbség pont egy háborúnyi, és pont az, hogy az első esetben hazájukért halnak a honvédő ukránok, míg az utóbbi esetben… Nos, kiemelt zsoldért is csak igen kevés ukrán vállalná be az oroszokkal (pont velük…!) a háborút és kockáztatná családját, házát, életét.
Az ukrán elnök szerint Vlagyimir Putyin az, aki bármeddig hajlandó elmenni, hogy véget vessen a háborúnak, és ehhez atomfegyvert is képes bevetni. „Nemcsak nekem, az egész világnak, az összes országnak aggódnia kellene, mert lehet, hogy ez nem valós információ, de az is lehetséges, hogy igaz” – mondta egy ízben a CNN-nek Zelenszkij erről.
A számtalan éjidőben küldött videóüzenetei egyikében, melyet a Telegramon tett közzé, már azt hangoztatta: nem csak Ukrajnának, de
„…az egész világnak készülnie kell arra, hogy Putyin atomfegyvert fog bevetni a háborúban”.
Zelenszkij nem átallott egy egész világot óva inteni azzal, hogy itt az ideje annak, hogy készleteket halmozzon fel a világ a sugárzás elleni tablettákból, és tömegesen nekilásson az óvóhelyépítésnek, a legrosszabb forgatókönyvre készülve.
Valaki egyszer azt mondta: Nem attól félek, akinek ötezer atomfegyvere van, hanem attól, akinek csak egy.
Az ukrán elnök képes bármeddig elmenni, ha a világ fenyegetéséről, ijesztegetéséről, forszírozásáról, egyszóval manipulálásáról van szó: akár atombombasztikus kijelentésekkel, és most már saját atomerőművet megrakétázva is. Semmi nem indokolja egyiket sem, hacsak nem az üzleti gátlástalanság parancsuralmi szolgálatába szegődöttség.
„Valamit tennem kell…ez valami, tehát megteszem” – bármit és akármit. Még Jó, hogy elvitték a nukleáris arzenált Ukrajnából a kilencvenes években…
Mindeközben pedig az uniós tagságot is megpályázó – mindegy, mennyire barbár viszonyokba ragadt és nem baj, hogy éppen darabjaira eső országát tömeghalálra és totális kifosztottságra ítélte – Zelenszkij szépen betiltotta az összes ellenzéki pártot, és most is tíz éves börtönnel fenyegeti 60 éves korig férfi lakosságát, ha nem állnak be honvédő katonának. Ősszel jöhetnek a nők is…
Zelenszkij egész karaktere, kommunikációja még ukrán viszonylatban is igen visszataszító jegyeit mutatja a nem-politikus vezetőnek. Felelőtlen, bárdolatlan, barbár, erőszakos, gátlástalan– épp, mint egy olyan ember, aki nem járta végig a politika, a köz szolgálatának ranglétráját, ellenben legnagyobb sikerét – kéretlenül – meztelenre vetkőzött bohócként aratta a show biznisz perem-európai világában. A szereptudása, képessége is korlátozott – ám személyes ambíciói és alantas szereplési vágyai a történelemben példa nélkül való nyílt kiszolgálálójává tették külhatalmi érdekeknek, totális önpusztításba taszítva hazáját. Látszik, hogy neki semmi sem drága.
Putyinra pedig a jelek szerint semmi hatással nincsenek a nyugati világ szankciós lépései, sőt. És ha Putyinra semmi és senki nem hathat, akkor ebből következik, hogy a háború mielőbbi befejezésének felelőssége az ukrán elnökön múlik!
Zelenszkij azonban bebizonyította, hogy érzéketlen népe szenvedése iránt, és elkötelezett abban, hogy bármennyi ukrán vér árán, de a Nyugattal összekacsintva minél jobban gyengítse az elhúzódó expanzív manőverekbe ragadt Oroszországot. Valójában éppen, hogy Zelinszkij a legfőbb akadálya a békének.
Mert Zelinszkijre, Putyinnal szemben nagyon is tud hatni a Nyugat, élén az USÁ-val. És éppen ez a külső hatás az, mi oly hathatósan táplálja a szerepejátszó Zelenszkij-elnök háborús kitartását, ha rajta múlik, valóban az ”utolsó ukránig”.
Ez esetben viszont valószínű, félő hogy a végén tényleg ő lesz az „utolsó ukrán”.
Jónás Levente, a Pesti Hírnök