Az RTL oldaláról ritkán kívánkozik ide tartalom, most azonban nem lehet, nem felhívni a figyelmet e sajátos nyugat-európai, sőt svájci trendre, miszerint a négyéves korúak iskolakezdése, sok esetben még mindig pelenkázottan indul, de nem ritka, hogy 11 évesek (!) is pelenkában járnak iskolába. A jelenségen túl, a legabszurdabb kísérőjelenségek bukkannak fel, de erről a cikk után. Olvassuk el először az rtl tudósítását! Íme:
Aggasztó trendet jeleznek a tanárok Svájcban, ugyanis egyre több diákjuk hord pelenkát az iskolába, mert még nem szobatiszták – írja az Oddity Central a SonntagsZeitung cikke alapján. Svájcban a gyerekek már 4 évesen elkezdik az iskolát, így nem szokatlan, ha pelenkás gyerek ül az iskolapadban, azonban egyre több idősebb, akár 11 éves gyerek is hord pelenkát.
A tanároktól várják el, hogy tegyék őket tisztába, ha szükséges, így egyre több igazgató tesz lépéseket a probléma orvoslására. Egy aargaui
iskolaigazgató tájékoztató eseményeket szervez, amin igyekszik felhívni a szülők figyelmét, hogy a nyári szünet végéig tanítsák szobatisztaságra a gyerekeiket,
egy másik iskolában pedig szórólapokon hirdetik, hogy nem a tanárok feladata tisztába tenni a gyerekeket.
A szülők feladata, hogy az iskoláskorú gyerekeik szobatiszták legyenek. Amikor egy 11 éves pelenkában jön az iskolába, az egy aggasztó jel. A tanároknak nem feladata, hogy tisztába tegyék a gyerekeket. Ez már túl messzire megy
– nyilatkozta Dagmar Rösler, a svájci tanárok egyik szervezetének az elnöke a 20 min-nek. Arra is felhívta a figyelmet, hogy fontos különbséget tenni azok között a gyerekek között, akik valamilyen testi panasz miatt, és azok között, akik valamilyen családi trauma miatt viselnek pelenkát. Az utóbbi esetben mindenképpen a szülőkkel kell beszélni és felelősségre vonni őket.
Felix Hof pszichoterapeuta szerint az
ilyen gyerekek gyakran lesznek áldozatai iskolai szekálásnak is, különösen, ha a társaik tudomást szereznek a pelenkáról, mivel ezeket elég nehéz elrejteni egy úszás vagy egy tornaóra alkalmával.
Svájcban egyre gyakoribban azok a hirdetések, ahol a szülők pelenka cserélő kisegítőt keresnek általános iskolás korú gyermekük mellé,
valamint a pelenka eladásokban is emelkedés figyelhető meg.”
Eddig az RTL tudósítása. A témával a német Stern magazin is foglalkozott.
Mivel sajnos, egy egyre kevésbé kirívó jelenségről beszélünk, méghozzá a liberális minőség gazdag, nyugat-európai fellegvárában, egyáltalán nem csoda, hogy
előbb kap fizetést valaki „hivatásos pelenkacserélőként”,
előbb lesz pelenkájában védett/védendő, az abnormális személyi higiénia-hiány, és
egy iskolaigazgatóknak előbb kell nyári feladatként, a szülőket írásban meginteni, hogy elmulasztották a szobatisztaságra szoktatást,
mint, hogy a problémát azonosítani, megoldani, sőt gyökerestül kiküszöbölni igyekezzenek!
Az a szülő, aki bilire sem képes gyermeket szoktatni, sőt hagyja őt, a serdülőkor felé pelenkázottan korosodni – nincs olyan ok, indok vagy mentség, ami megmagyarázhatná ezt a képtelen szülői kudarcot.
Mégis létező, tendenciózus jelenségként ugyanakkor, jellemzően szürreális és posztmodern; az, hogy ez a fejlett Svájc problémája, jól jelzi azokat a bizarr társadalmi tüneteket, amiket
a szélsőségesen liberális, és tolerancia-kötelezett válaszadások, univerzálissá válásának kora hozott létre.
Az ilyen válaszadások közé tartozóan, nemrégiben a
választott képviselők is, most szavazták meg először az Európai Parlamentben, hogy „férfiak is szülhetnek”.
Rendben, csak el ne felejtsék előtte majd levenni a pelenkát…!
Nem egy-egy extrém, elszigetelt szervi/pszichológiai esetről beszélnek a nyugati híradások. Hanem sokról, a legtöbb iskola ugyanis érintett az alpesi országban. Ami a világ leggazdagabbjai, legfejlettebbjei között van, ahol az orvosi, pedagógiai-pszichológiai segítség is talán a legjobban, legkönnyebben elérhető a családok számára. Svájc békés, szabad információ-áramlásos, modern állam.
A legjobb háttér bármely gyermeknek, vágja rá 10-ből 10 gyámügyes. Mégis épp e szülői hátterek termelnek ki ilyen problémát?
Mégis, hogyan vallhat akkor ennyire abszurd kudarcot a svájci szülők jó része? A legelső szülői kötelező feladatnál…!
Mert a lényeg valahol ott megragadható, hogy adott a 2-3 éves gyerek, aki bimbozó kis figyelmével, csírázó magatartásmintáin dolgozva, és a legkorábbi, meghatározó tapasztalatok megszerzése, rögzülései közepette egyetlen dolgot meg kell, hogy tanuljon. S ezt jól tudta-tudja minden normális anya és apa, amióta a világ a világ, és kerek e világ, egészen mostanáig, valamint a „die Schweiz” nevű országig.
Akkor, amikor a korai gyermeki szuperegó dübörög, amikor a legparttalanabb, és legjobban szabadjára engedett, akkor kell megtanulnia, mi az a „nem”, mi az a „de igen, muszáj”, szót fogadni a szülői utasításnak.
A szülő legfontosabb kötelessége (egyszersmind egyik legfejlettebb ösztöne) ekkor kijelölni a határokat, megtanítani azt, hogy nincs mindig minden úgy, mint ahogy azt az ember (meg)kívánja.
A kudarctűrés korai megtanulása a legelemibb, életigenlő és lélekerősítő technikáink egyike.
Főként a gyermek korai fejlődésekor, a legtöbb figyelmet és óvó törődést kell biztosítani, és ezt a legnagyobb szeretettel, de ugyanakkor a legtudatosabb tanító-nevelő minőségben kell tennünk, egyszersmind saját viselkedésünk állandósult mintává válásának, a kötelező figyelembe vételével.
Nem véletlen, hogy a gyermek fejlődésének legáltalánosab és leglátványosabb ismérvei (mikor kezd beszélni, járni, hogyan lesz bilire szoktatva, majd mikor lesz szobatiszta) azok, ahogyan e lépések mentén fejlődve önállósodik. 11 éves korukra a gyerekek nagyon sok dologban önállosulnak. Természetesen nem egyedül, de mégis akkorra maguk, önállóan is képesek nagyjából mindent megcsinálni.
Ha egy 11 éves viszont pelenkával rohangál be és ki az ötödik osztályba, ott semmilyen önállósulás nem ment végbe rendesen. Kirívóan diszociális létezéssel sújtja az alanyát a nevelésnek ez a hiánya; ott nyilvánvalóan kórós szülői engedékenység, a szélsőliberalizmus trendi, alternatív, ám vétkes (bűnös) gyakorlata zajlott. Tartósan.
Ugyanis csak a szülő konzerválhatta ezt ilyen súlyos, kóros állapottá, mert két-három évesen és azóta is, gyermeke nap, mint nap felükerekedhetett rajta.
És egy, ennyire alapvető „élettananyag” kötelező elsajáttíttatásával kudarcot vallott.
És arról nem is beszélve, hogy ha ezt az állapotát a gyermek sikerrel tarthatta egészen a pubertásig, nos, lassan több érve lesz majd a pelenka megtartása mellett! Gondoljunk csak arra, hogy 11 évesen így annyira sem kell felállni a játékkonzoltól, amit egy vécézés szüksége, eddig legalább biztosított…
Kimarad a vicc, a pelenkás gamerekről, mert rákerestem, és létezik a gamer pelenka!
– lehetne akár ez is a magyar reklámszöveg.
Mindezekről nem beszélt sem az RTL, sem a Stern.
Fontosabb volt a tanárok felháborodása, és úgy látszik, ez kellett ahhoz, hogy talán valami történjen…
A történés pedig az lesz, hogy lehet embereket fizetni azért, hogy nagy gyerekek pelenkacserélőiként teljesítsék be 21. századi európai létezésüket, és, hogy igazgatóit kapnak nyárra a szülők, hogy pótolják sokéves elmaradt szülői házijukat. Azok a diáktársak is igazgatóit fognak kapni, akik ki merészelik röhögni ölkényelmes diáktársaikat – akiknek persze a pszichológus segít majd ezt feldolgozni…
Hogyan…? Hogy Micsodát? Hogy mit csinál a pszichológus?
Észrevehető a csúsztatás, hogy a pszichológus nem a szülőket veszi célba beavatkozásakor, hanem a pelenkás óriáscsecsemőt!
Vagyis valójában gyilkos szövetségre lép, szakmai alapon, a vétkesen alkalmatlan szülővel, meg „az áldozattal”, akit ekképp még egy burokkal is a közösség felé, meg fog majd védeni „pelenkásságában”…!
Egy lépés, és a pelenkaimádat, vagy Libero-fília (sic!) is csak egy másság lesz, esetleg?
A gonosz Libero-fób (sic!), büdös vécékbe szaladgáló, primitív és kirekesztő, kis fasiszta orbánoktól pedig már az iskolában meg kell védeni minden liberóst, majd legfőképpen, nemdebár...?
Mos leírva, bevallom szándékom ellenére sem merem határozottan viccesen láttatni e (megint csak nyugati) jelenséget, hisz
az efféle „túlkoros pelenkázottság” legalább annyira alapvető fejlődési rendellenesség, a normális tartományból az abnormalitásba épp oly annyira kilengő, mint a szélesebb nyugati régióban egyre aggasztóbb mértékben terjedő, egészségtelen és aberrált, gyermeki gender-kútmérgezés jelensége.
A legelmentárisabb emberi minőségek, már a gyermekkorban sérülnek mindkét esetben. A neveltetés és a felnőtté válás, legaljasabb szabotázsai közül valók.
De egy monitor előtt üldögélve, viszont talán még előnyt is jelenthet ugyanakkor, jut eszembe,
főleg, hogy a hírek szerint a MI fog besegíteni a HR-es feladatokba majd a cégeknél.
De vajon erre is gondol-e a Mesterséges Intelligencia termék, amikor azt jósolja: teljesen átalakul a munkaerő-piac?
Kérdezze meg, akinek van élete erre, de, hogy a pelenkacserélő alfél-állás megmarad az embernek, abban biztos vagyok.
Jónás Levente, a Pesti Hírnök
rtl.hu – stern.de – Pesti Hírek