Az alábbi szavak nem kellene, hogy létezzenek. Az alábbi szavakat egy sajátos jelenségkörben egy sajátos ember ihlette egy sajátos mai magyar valóságba illeszkedve. Gyurcsány Ferenc nevével egész szócsaládot hagyományozhat a magyar nyelvre. Hisz ő maga mondta: „A gyurcsány nem főnév, nem tulajdonnév…(…) Legyetek gyurcsányok…!”
Látni fogjuk, mit takarnak a kifejezések és elgondolkodunk: milyen hagyatékká válhatnak „gyurcsány” tővel képzett szavak a magyar nyelvben? Biztosan emlékszünk még Tocsik-ügyre, s azóta is hallom néha, hogy valaki valahol „tocsikol”, újabban pedig „összegyurcsányoz”. Ezen felbuzdulva
közlöm a magyar nyelv csodálatos integrációs lehetőségei mentén az alábbi, gyurcsányi szavakat:
- Gyurcsányológia az az új orvosi határtudomány, amely a klinikai pszichológia, neurológia, illetve a pszichiátria mentén alakult ki, miután Fletó sajátos megnyilvánulásaival a kezdetektől felkeltette a tudóstársadalom érdeklődését – interdiszciplináris mivoltát mi sem mutatja jobban, mint ez az írás, amely bizonyítja: a nyelvészet és a neurolingvisztika is társult tudományokká lettek.
- Gyurcsányosul valakihez az, akit pénzért nemcsak megvásárol és szolgájává tesz valaki, de a gazdájához gyurcsányosuló ember majmolja is urát: az ilyen szolgalelkűség még önálló megnyilvánulásaiban is igyekszik gazdáját utánozni. Jó példák erre a DK-s képviselői gyurcsányosult beszédmódok.
- Gyurcsányosít valamit az az ember, aki se szó, se beszéd elvesz valamit, majd közli, hogy nem ő volt, különben is, ha meg mégis, a gyurcsányosítás úgyis „törvényes és tisztességes” volt …Fontos! Mindig „Mi az, hogy?! Nagyon is!” – alapon kell gyurcsányosítani.
- Gyurcsányoskodó az az ember, akinek viselkedése ideges, frusztrált. Izgágaságáról gyakran messziről megismerszik (főleg, ha az illető a Parlament közepén ül). Stílusában rendkívül gőgös, gesztusai dölyfösek és lekezelők. Beszéde, arckifejezése kioktató, az arisztokratikusnak hitt álsértettséggel az ábrázatán pedig másokban inkább ellenszenvet vált ki, mint szimpátiát. Rokona a márkizajoskodásnak, jellemző kísérő jegye az eljakabosodásnak.
- Gyurcsányi például egy olyan szófordulat, gesztus vagy tett, ami Gyurcsányt idézi. Idetartoznak az ún. Gyurcsány-féle freudi elszólások is: „Csökkentjük, … ööö megemeljük a nyugdíjakat”; illetve a alkohollal összefüggő vészleállások okozta sajátos nyelvi jelenségek is, „kígyók… kígyóztak” befejezéssel.
- Gyurcsányizmus az a kommunikációs forma, amely nem tűr meg mást maga mellett, egyirányú és kinyilatkoztató jellegű. Jellemző sajátossága egyaránt az erőszakosság, érzelmi túlfűtöttség és az atyáskodó semmit mondás. Monologizáló-önkérdező. A beszűkült tudatállapot sajátja.
- Elgyurcsányosodik például egy vállalat, egy ország, egy város, egy párt – vagyis ellep valamit a tisztességtelenség és a korrupció, elszaporodik a bűnözés, és csak a pénz, a pénzcsinálás válogatottran gátlástalan módozataiban válik a rendszer kötőanyagává.
- Gyurcsányítás a valóság eltorzítása, jobb, avagy rosszabb színben való szándékos feltüntetése, csalás, szélhámosság, hazugság. Például a költségvetési számokat vagy a közvélemény-kutatások eredményeit gyakran gyurcsányítják – nemcsak gyurcsányok.
- Gyurcsányság például úgy miniszterelnökké lenni, hogy soha senki a büdös életben egy szavazatott nem adott le rá. Szintén gyurcsányság, hogy a magyar ellenzék most már mindenki érdekeit képviseli, csak egyvalakiét nem – a többségi magyarságét. Gyurcsányság volt Trianon és gyurcsánysággá lett a rendszerváltás is. Gyurcsányság egy összefogás örvén a legkisebb ellenzéki pártból a legnagyobbá lenni…
- Gyurcsányista az, aki képes a magyart fasisztázni, a háborús hősöket gyalázni. Gyurcsányista az is, aki felejtésre ítéli a múltat, ahonnan jött. A gyurcsányista pénzért szavaz és kedvenc közlekedési használati eszköze az autóduda. A gyurcsányista a pénzt alapul véve éli életét primitív rácsodálkozással a multik által elé rakott dolgokra; feltétlen a hite az újra csomagolt futószalagos sablonvilágban, szívesebben vesznek, mint alkotnak. Számukra az élet pusztán az igények kielégítésével le élendő fogyasztássorozat a kényelmes, gombnyomásra működő globalizmusban. A gyurcsányisták mindig inkább a gombnyomást, mint a gondolkodást választják…
GYURCSÁNY BIZTOSAN CSAK EGY ROSSZ ÍZŰ, ÉS FELEJTÉSRE ÍTÉLT EPIZÓD A MAGYAR TÖRTÉNELEMBEN. DE HOGY KERÜLT A NYAKUNKBA?
Az elmúlt három évtizedes időszak mindenesetre mára már kísértetiesen emlékeztet azokra a huszadik század első felében zajló folyamatokra, amelyek felett nem voltunk képesek úrrá lenni. Akkor még, ha nagy árat is fizetve érte, de sikerrel őriztük meg önállóságunkat. Az első után az újabb háború újra vesztessé tette az országot, majd kommunizmus kényszeruralma után, aminek több évtizedes „szocialista” munkáját végül hiábavalóvá, megkérdőjelezhetővé tette az új, kapitalista magyar útkeresés.
1988-ban megint valaminek a végén álltunk, megint kimerülten és kiszolgáltatottan, épp úgy, mint 1918-ban vagy 1945-ben. Megint tehetetlennek bizonyult a magyar politika akár diplomáciai, akár gazdasági téren önálló, markáns érdekérvényesítést folytatni. Így megint külső, nyugat-európai rendelésű kényszerpályára szorultunk, és megint kellő erőforrás hiányában.
Jött is a nyugati életforma gyorstalpaló-módra. Csomagolva, sugározva, szónokolva! Emlékszünk, és tudjuk szüleinktől is, hogy milyen bűvös ereje volt a ’80-as években a „nyugati” szónak? A kommunizmus összeomlása után, hirtelen ránk szakadt szabadságunk miatt érzett örömünkben lehet, hogy fel sem merült az önállóság, de legalábbis függetlenség alapigénye?
De hát akkor annyira másnak tűnt az a nyugati Európa, és annyira nyilvánvaló útnak a nyugati integrációs folyamat…!
Ötven év nyugati tapasztalatát kellett tehát minél hamarabb elsajátítanunk, ügyelve egyszersmind az ötven év szocializmusunk romjainak eltakarítására is. A rendszerváltozást követő időszak a volt kommunista országok számára azt jelentette, hogy az elmúlt ötven évet, amit a nyugat-európai fejlődés magáénak tudhatott, milyen gyorsan képesek elsajátítani és magukévá tenni. Az életmódváltás zacskókba és dobozokba csomagoltan érkezett, a gondolkodásmód megváltoztatása pedig filmre véve. A szemléletváltás betetőzése az amerikai típusú szórakozási, szabadidő-töltési szokásrendszer meghonosítása volt, amely a vásárlásokra és szolgáltatásokra épül. (Humanista moralizmus helyébe materialista monetár-hedonizmus).
Ugyanígy a politikában is: harminc év egy igen erős intenzitású nyugati típusú politikai fejlődéssorozat volt. A liberális hálózatba szervezett hazaárulás átmenekítette a kommunista hálózatokat, egyfajta modern, nyugati know-howval vegyesen mérgezve a közéletet, egyenesen kormányzópozíciót fogva. A létező összes kombináció, stratégia és elképzelés megfogalmazódott már, de célt egyik sem ért. Volt idejük. Kipróbálhattak minden nyugati ötletet, ún. „modelleket”. Egy ügyesen összeállt garnitúra lejátszott majdnem mindent, eljátszott majdnem minden szerepet. Látjuk, érezzük: nem igazán tudnak balliberálisék újat mondani, s bár a problémák régiek, az új ötletek sem segítenek.
Kifogytak az ötletekből, megállt Magyarországon a nyugati tapasztalat ellenzéki tudománya!
Ezért lehet Gyurcsány ott, ahol van, és ezért vannak a magyarok ott, ahol vannak. Gyurcsány valahol egy sajnálatra méltó ember. Egy sokfelvonásos politikai tragikomédia valóságshowba illó figurája, az utolsó szín sztárja, aki „Mi, az, hogy?!” -alapon vállalja a legmegbotránkoztatóbb negatív hős drámai szerepét.
Szerintem neki az ókorban kellett volna születnie, despoták és zsarnokok korában, és élnie a Néró, vagy Commodus-féle római császárok bármelyikének bőrében. Kár, hogy nem így történt.
Jónás Levente, a Pesti Hírnök