Prigozsin halála valószínűleg úgy vonul be a történelembe mint, ami méltó volt a kérész életű orosz nemzeti hős, Putyin-kegyelt és hadioligarcha életéhez. A tragikus esemény, amely tíz ember halálát okozta, a merénylet nem okozott meglepetést. Ahogy az sem, mennyire látványosan és egyszersmind titokzatosan érte utol a Wagner Csoport vezetőjét a sorsa.
Épp, mint az Északi Áramlat 2 vezetékének felrobbantása, nem? MIndenki orra előtt, a NATO beltengerén látványosan, ugyanakkor a lehető legdurvábban elkövetett szabotázs rögtön globális sajtóimpulzussal – talán ennél nyomatékosabban nem is lehetne üzenetet közvetíteni: Európában nem lesz orosz gáz.
Most is mindenki orra előtt, látványosan, orosz belterületen és igen durva módon üzenték meg a Wagner vezérek elleni merénylettel: Prigozsin és a Wagner „prigozsinségei” nincsenek többé.
Jómagam is, mint sokan mások, akik ismerik a történelmet és felismerik a mostani jelentős történéseket, rögtön arra gondoltam: ezt, és főleg így, nyilván maga Putyin rendelhette el. A hazaárulást Moszkva háza táján régóta halállal büntetik, eljáráson kívül, ám annál mélyebben gyökerező szokásjog alapján.
A hatalmas ország sok-sok nemzetiségű lakossága (egyszerűen: az orosz nép) ilyenkor mégcsak fel sem háborodik, sőt.
A közös emlékezetben úgy van rendjén, ha a cár/főtitkár elvtárs/elnök rendet tesz, biztosítja a hatalom szilárdságát és ezáltal pedig nekik a biztonságot.
Ehhez képest az sem volt meglepő, ahogy néhányan maszkirovkát (megtévesztés) véltek felfedezni, amolyan békés, megszervezett lelépésként, hogy a harcban megfáradt és igen nagy népszerűséggel bíró Prigozsin így, halálhírének leple alatt léphessen át egy másik, békés és a világ számára ismeretlen életbe – élni.
Közben hivatalosan is megerősítették a Wagner első emberének halálhírét.
Viszont igen figyelemreméltó fejleményekként újabb elméletek és koreográfiák ütötték fel a fejüket. Mindezek alapja az volt, hogy tudni vélték: Putyin „megkegyelmezett” már Prigozsinnak, kvázi amnesztiájának a jele volt az is, ahogy ki- s beutazott Oroszországba – és miért várt volna Putyin két hónapot, és vállalt volna ezzel kockázatot, ahelyett, hogy rögtön leszámolt volna a Wagner vezetőivel?
Komoly lehetőségként említik például azt, hogy az orosz hadvezetés Putyin beleegyezésse nélkül végezte ki Prigozsint.
Ahogy azt is, hogy az elkövetők valójában ukrán titikosügynökök voltak, sőt a korábbi puccskísérlet is az ő provokációjuk volt.
Ezzel párhuzamosan természetesen a hárombetűs amerikai szolgálati forgatókönyv is terítékre került, nemkülönben egyesek felvetették a lengyel titkosszolgálati akció lehetőségét is, mondván a Wagner Fehéroroszország-beli állomásozása fenyegetést jelent országukra.
Sőt. tekintettel az afrikai fejleményekre, a frankofón országok önrendelkezési lépései, a kínai és orosz afrikai jelenlét, és így a Wagner csoport aktív helyi támogatása is, a legsúlyosabb gazdasági fenyegetés Franciaországnak, ezért a franciák keze helyezte el a nemesbor álcában lévő pokolgépet Prigozsin magángépén.
A fentiek okán azonban magának, Vlagyimir Putyinnak kellett lennie mégiscsak a parancs kiadójának. Méghozzá akár függetlenül attól is, hogy valóban ez történt-e.
Teljesen mindegy immár, hogy Putyinnak bármilyen szerepe volt-e, van-e a zsoldosvezér látványos likvidálásában.
Ugyanis, ha nem Putyin a parancs kiadója, akkor ezek szerint van Oroszországban olyan hatalom, ami nála is nagyobb, és ez nem fordulhat elő. Ahogy az sem fordulhat elő, hogy holmi idegen országok fedett műveletek királynőit hajthatják végre Moszkva és Szentpétervár között, ilyen magas, kirívó szinten.
Ezért nem marad, nem maradhat más választás Putyin számára, mint az, hogy ő volt.
Esetleg még bejelentheti – a rá jellemző szenvtelenséggel – hogy tragikus baleset történt, ami az emberek szemében úgyis ugyanazt fogja jelenteni.
Ezért kár is tovább boncolgatni az elkövetők kilétét, egyrészt teljes bizonyossággal úgysem tudjuk meg, másrészt nem is fontos.
A putyini rendszer uralásakor is nehéz tehernek látszik a korona! De legalább bármikor, könnyedén elbírja egy-két poltikai gyilkosság elkövetését is akár.
Jónás Levente, a Pesti Hírnök