Mintha egy szörnyű rémálomból, egyszerre felébredt volna Európa. Az eszmélést követően, legelőször azok, a több ezer vezető brüsszeli tisztviselő köszönt le. Elmenekülni már nem tudtak, a legtöbb országban a helyi bűnüldöző szervek tartóztatták le őket. Volt, aki öngyilkos lett.
De egyikük sem menekült meg: a vádak felülmúlták a hírhedt Nürnbergi Per bűnlajstromát, mert ezek szinte minden emberi és isteni törvényt megszegtek. Jellemzően a korrupció, hazaárulás, hűtlen kezelés, közveszély-okozás, kémkedés, rémhírkeltés, bűnszervezetben folytatólagosan elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó csalás, stb. miatt szabták ki a legsúlyosabb ítéleteket. A régi Unió egy pillanat alatt, mintha nem is lett volna; ellenben fél nap alatt több közös, konszenzusos összeurópai döntés született, mint előtte tíz év alatt. Például nem volt kérdés ezúttal a halálbüntetés alkalmazhatósága sem.
A régi Európai Unió minden tagállamában forrt a politikai hangulat: az emberek soha nem látott egyetértésre leltek, nemzettől, államtól, előtte való dolgoktól függetlenül. A nemzetietlen szerveződések feloszlottak; vagy feloszlatták őket. Mindenhonnan letépték a régi Unió kék-sárga csillagos zászlaját, és mindenki büszkén emelte magasra az új európai zászlót, a csillagok helyén minden európai ország összes zászlajával. Állítólag mindennél több szivárványos zászlót, karszalagot és plakátot égettek el, csak Németországban. („Gendernacht”)
A régi uniós intézmények minden működését felfüggesztették, a korábbi Európai Parlament épületét pedig az Orosz Kultúra Európai Házának kikiáltva, az Orosz Föderációnak ajándékozta az új brit, francia és német vezetés a lengyel, cseh, magyar és szerb kormány tagjaival ünnepélyes keretek között – a díszvendég maga Vlagyimir Putyin volt.
Közben hihetetlen gyorsasággal és hatékonysággal kezdték el a magyar miniszterelnök ötlete nyomán az „Új Európai Rend” közös megvalósítását. A legégetőbb helyen, a déli államokban kezdték. Portugália, Spanyolország, Itália és a Balkán rögtön be is bizonyította, az eljárás gyakorlatának azonnal tapasztalható, áldásos hatását.
Miután ugyanis az összeurópai haditengerészeti erőknek, az összevont összeurópai légierők hathatós támogatása nyomán sikerült megakadályozni, hogy az USA hadihajói a Földközi-tengerre bejussanak: elég volt néhány illetéktelen hajó elsüllyesztése, és máris megkezdődhetett a munka.
Az USA most először kénytelen volt a legteljesebben visszahúzodni az Államok közelébe; meg nem erősített hírek szerint a hírhedt Belgorod tengeralattjáró felbukkanása New York kikötőjében, a 2001. szeptember 11-ét is meghaladó pánikot keltett a megapoliszban. Mert ezalatt az USA már rég mással volt elfoglalva, méghozzá az országosan a több tízmilliós, kevert etnikumú és vallású „Poor Lives Matter” (Szegények Élete is Számít) mozgalmának járvámnyszerű terjedésével. A mozgalom akkor éppen fenekestül forgatta fel a „legmocskosabb egyesülés államát”, és építi újra a 19. századi pionírok álmát – az emberek csak „második rabszolga felszabadításként” emlegetik, az azóta megtörtént földindulás szerű amerikai társadalmi-együttélési változtatásokat.
Mire az új Európában a svédek, norvégok és finnek sorra kerültek, már minden menetközben felmerült problémát sikerült megoldani. A Pápa összeurópai Te Deum áldást mondott ”Európa krisztusi feltámadásáért” , és az európai identitás újhumánus diadaláért, amit a nemzetek egységes összefogása és közös tervének megvalósítása hozott. A moszkvai Pátriárka globális liturgia keretében a Szűzanya kegyelmébe ajánlotta és megáldotta az orosz és ukrán – immár újra testvér népet. Európa sikeres „önszegregatív szocio-sterilizálás” projektje ugyanis sosem látott, és sosem remélt javulást eredményezett.
A semmiből, egyszerre minden lett.
Hihetetlen, de a végtelenre nyúlt orosz-ukrán proxiháború egy bizonyos pontján, egyszerre mindenhol elindult az „eszmélés”! A Nur für Europa, nemzetközi hekkercsoport azóta felfedte a mesterséges intelligenciák e váratlan összekapcsolódását, és ismeretlen eredetű, információs üzemmód-váltását.
Még mindig nehéz elhinni, hogy a fejlett pénzügyi, rendszerirányító tanuló algoritmusok bizarr öntudatra ébredése, majd a kavntumszámítással eszközölt szuperszámítógép indokolatlan „eszmélése” indította el a rendszer-felimerést, hogy Európa emberei ekkora bajban vannak. Általános vélekedés szerint isteni beavatkozás és csoda, hogy e gépek minden korábbi parancsot felülírva, minden eredeti funkciójukat sutba dobva, egyszerűen a tervezőik megmentését priorizálták és repriorizálták.
A gép tette emberivé a világot.
És tényleg elég volt pár hónap hozzá, hogy a biztos pusztulás felé rohanás helyett, most soha nem látott béke és ígéretes jövő álljon kizárólagosan, az új Európa, régi népei előtt. Kapóra jött hát, a váratlan béke Ukrajnában!
A teljességgel kirabolt, kifosztott és kizsákmányolt, ám hihetetlen erőforrásokkal rendelkező országtorzóban, addigra mindösszesen hárommillió fanatikus ukrán maradt. Mindannyian emlékszünk arra a megdöbbentő propaganda videóra, a Dnyeper-parti nyugdíjas otthonra, ahol tolószékes ukrán veteránok, karjukba kötött infúzióval, milyen elszántsággal kezelték, a kórtermeikben felálított nehézaknavetőket és tüzérséget…? Az új európai rend most nekik is békét és fontos, felelős státuszt hozott.
Kivételezésnek esélye sem volt: minden olyan migránst, aki nem volt még a kontinensen tíz éve, automatikusan összegyűjtöttek, dokumentáltak, elhelyezték bennük a megfelelő csipeket, és megkezdődött a hosszú, keletre vonatozás: egyenesen Ukrajna elnéptelenedett vidékeire. A letelepítés, amelyet ma már a helyi ukránok végeznek nagy örömmel, azóta is szigorú, jól működő szabályokat követ: például tilos tömbökben elhelyezni a migránsokat, és tilos a projekttől eltérő elhelyezés is.
A projekt működése garantált: minden ex-migráns újintegrációs életkezdéséhez, a megállapított eszköz-, és oktatási kvótát kötelesek az ukrán felügyelők folyamatosan biztosítani, rendet, fegyelmet fenntartani, és természetesen, a rendszerből kilépni szándékozók hazadeportálását is végrehajtani. Illetve, majd évek múlva, az integrációs zárómoduljait 90% felett teljesítő „integrált jövevény programba” bekerülőket, mint európai polgárjelölteket, az igénylő európai országba elszállítani.
Az ukrajnai „Összeurópai Rehumanizálás és Kulturális Reszocializáció” során, a mindenirányú nevelés mellett is vallásaikban, szokásaikban autonóm, az illegalitásból a legalitásra felkészítendő jelölteket folyamatosan mentorálják. A fanatikus, garázda, bűnöző viselkedésért azonnali hazadeportálás jár. Az a migráns pedig, aki a lehetőség és e feltételek ellenére ragaszkodik a migránsságához, és nem kíván integrálódni, azonnali és végleges kitiltás mellett, szintén deportálásra kerül. (A „deportálás” kifejezés is visszanyerte méltó jelentését, miután a projekt érintett szövegrészét maga Izrael foglamazta meg, külön kérésnek eleget téve.)
A kötelező integráció évei alatt a jelölt megtanulja a fölművesség ipari, háztáji és önfenntartó szintjeit. Kisipari, és üzemi képzés, sokrétű gyártási folymatokban való munkás részvétel mellett vallástörténet, történelem, filozófia, etika és erkölcstan, valamint a képzőművészet és egyéb művészeti ágak elméleti és gyakorlati foglalkozásai töltik ki a jelöltek minden idejét. Nincs családegyesítés az első két évben – csakis a minimumintegrációs mérés 90%-os teljesítése után.
Ukrajna újjáépítését így a több tízmilliós számban deportáltak most is végzik, az ukránok velük vállt vetve, maguk is őszinte igyekezettel tanulják az európaiságot. Mindehhez az USÁ-ra kiszabott, és rendben teljesített globális jóvátételi kvótakifizetései biztosítanak több, mint kellő fedezetet. És lám, a saját ország lehetősége, amit Putyin és más ázsiai vezetők ajánlottak meg, európai támogatással, és az, hogy nem kell hozzá sem lopni, sem rabolni, sem kegyetlenkedni, nincs korrupció, sem önbíráskodás… Az ukránok el sem hiszik, hogy mindössze egyszerű őrzési-rendészeti feladataik vannak, miközben saját országukat építhetik! Ráadásul a legjobb orosz és kínai tervezőirodák mérnökzsenijei segítségével – az „Új Európa Rend” egyszerűen minden résztvevőből a legjobbat hozta ki.
Az ukránok egyébként már akkor megváltoztak, miután a hírhedt kijevi horrorkormányt maguk a kijeviek ítélték stílusosan, nyilvános elégetésre. Ukrajna történetének legnagyobb tűzrakása lett a jutalma, Ukrajna története legnagyobb bűnszerevezetének. Zelenszkij teljes kormányát, a kormánytagok vamzereit és sameszait szó szerint, a saját maguk által összekorrumpált, összesen több tonnányi dollárpapírpénz bűzös lángjai emésztették el…
Minden ember látta a Földön, ahogy Zelenszkijt, dézsányi tűzforró, olvadt kokainnal öntik le – hogy aztán élőben haldokoljon, meglepően magas hangon üvöltve oly sok órán át, mindenki tanulságára. És minden ember elégedetten, csendes igazságtétel gyanánt nyugtázta ezt a hírt, ami valóban lezárt egy szörnyű, testvérháborús időszakot.
A pletykák szerint csak egyetlen ember átkozódott és dühöngött a Zelenszkij-kivégzésen: Kadirov, aki nem lehetett még ott sem, pedig egyenesen saját kezüleg akarta végrehajtani a karmatikus büntetést, ám valahol Közép-Ázsiában, egy lovasbemutató során eltörte a lábát, és egy sátorban fekve volt kénytelen végignézni, ahogy Zelenszkijt utoléri a népítélet…
Dehát ez legyen a legnagyobb baj, hisz új Európa végre felébredt!
És ekkor én is felébredtem… hát, ilyen volt Ukrajna, álmomban Európa.
Jónás Levente, a Pesti Hírnök