Még két éve sem volt a 2020-as amerikai elnökválasztás, amely polgári liberális demokrácia globális mintabirodalmának történetében mérföldkővé vált. Egy korszak, az „amerikai álom” időszaka ért egy csapásra véget a szemünk előtt, ahogy az amerikai választás lebonyolítását, a szavazás rendjét nyilvánvalóan jogellenesen, erkölcstelenül és etikátlanul befolyásolták, a szavazók névsorát meghekkelték, illetve tömeges szavazathamisítással az eredményt elcsalták.
Mindezt tették a demokraták, méghozzá nyilvánvaló természetességgel, és nyilvánosan: azóta számtalan bizonyíték látott napvilágot, amelyek ijesztő méretű, a csalásra előzetesen szervezett országos hálózatra mutatnak.
Soha ennyi érvénytelen, szabálytalan szavazat nem került beszámításra, soha ennyi extra idő a szavazásra és a szavazatok számolására nem kellett. És soha ennyi egyértelmű felvétel, illetve tételes írásos bizonyíték nem volt arra, hogy az egyik oldal ennyit és így csalt volna, hihetetlen mennyiségben legyártva nem létező szavazatokat.
Hogy ez az Egyesült Államokban így előfordulhatott, hogy megint holmi bírósági ítéletet kellett meghozni ahhoz, hogy ki töltse be az elnöki széket, önmagában is lóláb, ami bizony kilóg. De, hogy egy ilyen csalássorozatot ennyire gátlástalan természetességgel megvalósítottak és megvalósíthattak, azt jelzi, hogy előre végig gondolt, forgatókönyvi részletességgel kivitelezett akcióról van szó. Sőt.
Egyenesen számoltak azzal, hogy ekkora volumenű, minden módon végrehajtott tömeges eredményhamisítás kiderül, lesznek bizonyítékok, méghozzá nagy nyilvánosság előtt, főleg egy ennyire kiélezett politikai versenyhelyzetben. Mégis bevállalták.
Trump jól mondta, csalás lesz. És Trump azt is tudta, hiába is bizonyítja, az elcsalt eredménnyel akkor is Joe Biden lesz a következő elnök. A demokraták ugyanis rájöttek, ha valamikor, akkor most megjátszhatnak egy ilyen szintű törvénytelenséget. Tudták, hogy nemcsak, hogy bűnben fogant, hamisított eredményt produkálva bebiztosítják, hogy győzzenek, de most ráadásul biztosak is lehettek benne, hogy meg is ússzák a nyilvánvaló és bizonyított összeesküvésüket a választás elcsalására. Egyetlen és legfontosabb szempont ezúttal is csak a közvélemény és annak állapota voltak.
A fő kérdés ezért pedig az említett közvélemény, értsd, az amerikai álom lehetséges alanyai, avagy az amerikai valóság végső ítélőbírái kapcsán pedig ezért az:
Hová lett az amerikaiak szabad vélemyénye és aktivista demokrácia gyakorlata? Hová tűnt az alkotmányosság és a polgári jogokért vívott szenvedélyes harc?
Valójában épp ez a demokraták ösztönös, profi bűnözői titka: az időzítés felismerése. Ezt a csalást itt és most el lehetett követni. A tömegkommunikáció, a techkommunikáció szektorainak felügyelete mellett, most a társadalomban nem támadt igény harcolni demokratikus értékekért, mert túlságosan lekötötte az amerikai embereket a létért, biztonságért folytatott harc.
Az amerikai társadalom ugyanis mostanában olyan és akkora kihívásokat kapott egyszerre a nyakába, mint amilyenek legutóbb legutóbb a függetlenségi háború idején, vagy a polgárháború alatt fenyegettek.
Először is, ilyen kiélezett identitás-szembenállás a két hagyományos oldal között még sosem volt. Másodszor, ennyi és ekkora külső és belső kihívással egyszerre sosem kellett szembenéznie sem az amerikai lakosságnak sem az államok vezetésének.
Egy olyan időszakban, amikor az új vírus okozta világjárvány az USÁ-t a legkeményebben sújtja, faji-rasszista alapú zavargások árasztják el a az egymás mellett való életek liberális fellegvárát, a demokrata városvezetések pedig az anarchia szításának legkülönfélébb és elképzelhetetlenebb gyakorlatait valósítják meg, nem csoda, hogy egy választási csalás – legyen bár még oly történelmi léptékkel mért gátlástalan és arcátlan – csekély ár a vágyott nyugalomért.
Lássuk be: a demokraták, és globális kommunikációs támogatóik jól számítottak, hogy nem maradnak társadalmi energiák a demokrácia tisztaságának őrzésére akkor, amikor élet, egészség, munka, társadalmi béke, vagyon, vállalkozás, ill. a tervezett jövő egyszerre kerülnek veszélybe az amerikai embereknél.
A forgatókönyv tehát ideális körülményekre lelt a megvalósításhoz. És távol álljanak tőlem az összeesküvés-elméletek, de a COVID-járvány, és a BLACK LIVES MATTER mozgalmi jelenség-együttes is meglehetősen gyanús jegyeket mutat, egy bizonyos dramaturgiában illeszkedően. A választási csalás forgatókönyve ugyanis csak ezekkel a történetekkel együtt valósulhatott meg.
A fosztogató-lázadó, jellemzően színes-latin csoportok utcai valósága a hollywoodi fantáziaipar termékéből, a fehér középosztály számára most a semmiből rémisztő valósággá vált, a globális vírusjárvány, az ismeretlen és láthatatlan kórokozó pedig épp a bevándorló, színes és latin munkavállalók tízmillióit ijesztette meg joggal a többieknél is jobban, hiszen épp nekik nem, vagy csak alig volt egészségbiztosításuk.
Mindezeknek pedig rendesen megágyazott a pandémia nyomán kialakult gazdasági recesszió, a hirtelen megugrott munkanélküliség, illetve a szociális,- és egészségügyi ellátórendszerek túlterheltségei miatt előállt drasztikus pénzügyi és humán erőforrást érintő pénzügyi terhek sokasodása.
Vagyis tetszik, vagy nem, túlzásnak tűnik, vagy sem, az Egyesült Államok történetének legnagyobb, legkritikusabb válságos időszakát éli éppen.
Nagyon is arányos és reális ilyenkor elkövetni, akár súlyos és nyílt választási csalást, mert kit is érdekel ez ilyenkor igazából? Legyen már valaki elnök, legyen rend végre, mindegy is, milyen…
Hogyan lehetséges, hogy ez a bűncselekmény-sorozat nem verte ki a biztosítékot széles e világon, avagy az amerikai álom hazájában? Hol voltak-vannak a jogvédők és a demokrácia felkent őrei? Hogy nem követeltek milliók új választást, miért nem indulnak büntetőeljárások, és hol vannak a Pulitzer-esélyes oknyomozói, leleplező anyagok a vezető médiaszolgáltatók címlapjairól?
És ha ezt harsogja minden felületen mindenki, legyen akkor akár a lejárt szavatosságú öreg, és utána, nyilván a közben felépített, ejtőernyőztethető, színes és lmbtq-támogató nő (vagyis feminista abortusz-amazon).
A demokratáknak nem volt túl nagy ár ezért a választásért a legendás amerikai álomba vetett hitet ilyen durván és nyilvánvalóan sárba rántani. Ez után a választás után, hacsak nem lesz valódi következménye, konkrét elrettentő intézkedések és felelősségre vonások sorozata, az Egyesült Államok nem lehet többé a demokrácia mintaállama. Az amerikaiak sem bízhatnak az alkotmányos jogrendjük által szavatolt garanciák és jogok érvényességében. A demokrácia ünnepe, a szent és tiszta választás ugyanis szentségtörő módon bemocskolódott: a médiamonopólium demokrata kampánykreátorai épp úgy hekkelték meg a valóságot, mint médiaszolgáltatók a hírfolyamot.
Az amerikai elnökválasztás toposza fake news-zá silányult. „Fake news” mintájára „fake” módon elnökké tenni valakit pedig „fake” államot eredményez: United Fakes of America.
Mi sem fejezhetné ki jobban a fentieket, mint az elhíresült, világszerte ismertté vált szlogen, a „Let’s go, Brendon!”? Ami nem más, mint maga a fake news működésének a legtökéletesebb példája…
Fake Joe Biden! Too fake to fail?
Jónás Levente, a Pesti Hírnök