1914. december 25-én váratlanul elhallgattak a fegyverek az első világháború nyugati frontján, a lövészárkok lakói pedig karácsonyi dalok éneklésébe kezdtek, és előmásztak állásaikból, hogy a semleges zónában ajándékokat cseréljenek ellenségeikkel. Így esett az 1914. évi „karácsonyi fegyverszünet”, mely a háborúk történetében a lovagiasság és a humanitás egyik utolsó szép példája volt.
A spontán fegyverszünet részt vevői barátságos focimeccset is rendeztek. Egyes feljegyzések szerint az esemény óriási riadalmat váltott ki mindkét fél parancsnokságán, a tisztek meg is büntették az érintetteket, egyúttal gondoskodtak róla, hogy többé ilyen eset ne fordulhasson elő.
„Semmiért sem hagytam volna ki ezt az egyedülálló és furcsa karácsonyt […] Kiszúrtam magamnak egy német tisztet, azt hiszem, hadnagy lehetett, és közöltem vele, hogy meg akarom szerezni a gombjait […] Kivittem a drótvágómat, és pár gyors nyisszantással levágtam néhányat belőlük, és eltettem a táskámba. Cserében otthagytam neki kettőt az enyémek közül […] Az utolsó, amit láttam, az volt, hogy az egyik géppuskásunk, aki civilben amatőr fodrász volt, az egyik könnyen kezelhető német természetellenesen hosszú haját vágta…”
(Bruce Bairnsfather angol humorista és karikaturista)
Akik részt vettek az 1914-es karácsonyi fegyverszünet napjaiban, nagyrészt elhunytak a rákövetkező hónapok harcaiban.
Edward Hulse például 1915. március 12-én esett el, miközben a sebesült felettesét próbálta menteni Neuve-Chapelle-nél. (A fennmaradt levelei fontos részleteket árulnak el az 1914. évi karácsonyról.)
bumm.sk – rubicon – Pesti Hírek