Már csak Magyarországra érkezik a vezetékes orosz gáz, Szerbián keresztül. Az Északi Áramlat üzemképtelenné tétele óta ez tény.
Az pedig egy eddig még kevéssé figyelmbe vett, ám nagyon is drámai, új szempont, hogy
azonban nem hadászati, hanem gazdasági fronton gyengítve az ellenséges pozíciókat elfoglalót.
Közben a Jamal-Európa (33 milliárd köbméteres kapacitással) a tavaszi lengyel-orosz elszámolási vita miatt áll, s hasonló a helyzet a klasszikus szovjet gázvezetékekkel, mint a Szojuz vagy a Testvériség, amin a Gazprom és a Naftohaz hasonló vitái miatt nem áramlik a gáz.
Akik nem engedik megengedni (értsd: békét kötni, egyezséget összefogva teremteni visszarendeződést) az orosz gázt, a németekhez bekötést felszaggatják, olyan áron is, hogy az ellenérdekűeket lássa el az orosz kiapadhatatlanság energiahordozókkal (ezzel is ellenérdekűből mind jobban ellenségessé válást segítve), na szóval
pont azok, akik ezek szerint eldöntik, lesz e magyarnak is orosz gáza télire…? Egyelőre, mintha egy maradt volna hátra, hogy vezetékként majd azt se lehessen használni vezeték létére….! Esélyes részcél lehet, válaszul a négymegyényi orosz sikerre. De akkor ez a megmaradt vezeték: célpont. És attól, hogy az utolsó szalmaszál lehet az eszkalációból észhez téréshez, még inkább kiemelt jelentőségű.
- Ugye emlékszünk, hogy a háború jó darabig úgy ment, hogy egy csúzlikavics találat sem érte sem a vezetékeket, sem az infrastruktúrát?
- Aztán beütött a tengerentúli szankciós sláger, hogy azt itt kórusban keletre üvöltse, kornyikálja minden eurokamikaze brüsszelita, usás szolga.
- Mára pedig már csak mi kapjuk a legközelebbi, legtöbb és legolcsóbb gázt, teljesen és hibátlanul teljesítve mindig, mindkét fél részéről mindent – de csak amíg kaphatjuk. Merthogy közben elfogytak lassan a szállítást egyáltalán lehetővé tevő vezetékek. A fogyás nem védhető, az újraszállítás évek múlva kezdhető…
Minden szempontból most ideális lenne, lehetne, és minden más szempontból az utolsó, még nem késő pillanat lehetne most kiszállni a megbékíthetetlen feleknek. Nem is annyir a háború miatt, bevallom.
Jónás Levente, a Pesti Hírnök