Varju László Újpest-Angyalföld időközi választásának ellenzéki, méghozzá dékás képviselőjelöltje. Korábban a választókerület országgyűlési képviselője, köztörvényes és választási bűncselekmények miatt lemondani kényszerült mandátumáról, ezért kellett időközi választást kiírni, szabály szerint. A lemondott képviselő: maga Varju.
Feketeöves ingyenélő, közpénz-függő, a Gyurcsánynak kedves (hű és hülye), szorgalmasan kígyózó pártcsinovnyik: ez Varju László. Bár Gréczy kartárstól eltérően, ő nem ajándékozta meg a magyar valóságot holmi fütykösfotó-tükörcsendélettel (igaz, nem is „írt“ korábban Pa-dö-dö „dal“szövegeket),
azért majomnak mindig jó volt Gyurcsány parlamenti kisállatkertjébe, és ráadásul azon kevés férfiak közé tartozott, akik tíz percnél tovább bírják Klára asszony hangját hallgatni
– már tömény nélkül, és nyitott szemmel (de Fletó most nem témája ezen írásnak).
Varju László, a Gyurcsány-párt alelnöke ő maga, a rendszere váltott magyar pluralizmus abszurd, posztbolsevik archetípusa, a dk oldalán közzétett, 2018-as önéletrajza tanúsága szerint.
Amikor az ilyen emberek ilyen életútja feltárul, tudjuk csak meg igyazán, mi mennyire nem vagyunk ilyenek, amilyen olyanok meg ők….
A szocializmus végnapjaiban a bányászvájárságig önmagát felküzdő, lezárt technikumi képesítésű ifjú komlói, máris osztályvezetői székben találta magát a mecseki bányavállalatnál (1979-1989), ami jól megvilágítja, mit is keres most a DK-ban, méghozzá egyéni teljesítményéhez képest ugyancsak, igen felülreprezentált helyen.
Az előbb említett önéletrajzból következik ezután, néhány tucat tisztség, tagság, vezetőség meg igazgatóság. Elnökség és alelnökség.
Amit betöltött. Ami lett. Ami volt, vagy amit vezetett…
Az, hogy a köztisztségét, méghozzá a legmagasabb rendű és deklartáltan a legdemokratikusabb jogintézményt, a magyar országgyűlési képviselőválkasztást bemocskoló, gyurcsányista uszály-politikus ennyire gátlástalan, hogy elítélt választási csalóként (és fetrengésével röhejessé vált idiótaként) nem átall újra elindulni a tisztségért, amiről le kellett mondania, senkit ne lepjen meg.
Először is, ez a figura, sehol, semmilyen párttal nem nyerne meg, nemhogy országgyűlési, de önkormányzati körzetet, de még egy szavazókört sem, ha nem az újpesti lokálprolik, kormány ellen tömegben, megszokásból szavazó, mindenszarista mocsarában tapicskoltatnák – ahol viszont ezért akkor is nyerhet, ha semmit nem csinál.
És nem is csinál semmit!
Pedig ő az, aki ugye volt
„osztályvezető, ügyvezető igazgató, társulási alelnök, alapítványi kuratóriumi tag, tanácsi soros elnök, bizottsági tag, parlamenti frakcióvezető-helyettes, frakciószakértő (jelentsen is ez bármit), közalapítványi kuratóriumi elnök, helyi szervezeti elnök, megyei ügyvezető elnökségi tag, interparlamentáris tagozattag, nagyköszségi polgármester, országgyűlési képviselő, frakcióvezető-helyettes, regionális tanács elnöke, államtitkár, pártigazgató, független képviselői csoportvezető, parlamenti bizottsági tag, pártalelnök, parlamenti bizottsági elnök.“
Mindezt a rendszerváltozás óta, pedig jó eséllyel még Orbán Viktor sem tudna ilyen listát idézni önéletrajzából, igaz ő nem „politikusként dolgozik“, hanem ő: politikus.
„Közreműködtem az Országos Területfejlesztési Koncepció és az Új Magyarország Fejlesztési Terv kidolgozásában és megvalósításában, benne kiemelten a leghátrányosabb helyzetben lévő térségek fejlesztési programjának kialakításában, és az otthonápolás lehetőségeinek újraszabályozásában.“
Nem véletlen, hogy ezzel zárja a szakmai CV-t, ez a rövid ú-s Varju, a kafkai arckeretezésű, kicsit csehszlovák taxisofőr hatású, ám nem ezért következetesen nemzetellenző, életút-politikus!
Ő is – mint sok ellenzéki padtársa – pont annyira hülye, amennyire csak mindenki más veszi azt észre.
Hiszen kinek ne jutna róla eszébe a híres „országos területfejlesztési koncepció “, ami példátlan sikerességű lett, vagy nemkülönben a valóban újjá lett hazánk, emlékezetes Fejlesztési Terve? A leghátrányosabb helyzetben levő térségek pedig mindmáig sem felejtik azt a fejlesztési programot, aminek kialakításában „közreműködött“; és el ne felejtsük az otthonápolás lehetőségeinek forradalmi újraszabályozását sem!
Ugye…?
Az egy, sűrűn gépelt oldal önéletrajzban azért, egyetlen egy alkalommal szerepel a „dolgoztam“ kifejezés, figyelem: „2008-tól 2 éven át a Nemzeti Fejlesztési- és Gazdasági Minisztérium államtitkáraként dolgoztam“. És vajon mit csinált ekkor, a csúcson is túl, igazi kormánytagként?
Azt hát, azt az el*úrt böszmeséget!
nem is kicsit, nagyon.
Vagy, ha bárki tud valamit, bármit elmondani, emlékezetes dolgot, eredményt, akár csak egy törvényt, amit Varju László, kétciklusos honatya csinált, akkor szóljon…! De tényleg.
Kire szavazol… hát, legalább egy jóval rövidebb önéletrajzúra…!
Mindenesetre azt most már tudod, kire NEM szavazol, ugye?
Jónás Levente, a Pesti Hírnök