Somogyi Zoltán ismert balliberális megmondóember éppen abban a vitában bizonyította, hogy a balliberális közgondolkodás nemzetellenző, amiben azt firtatta, hogy a nemzeti kifejezést a nemzeti oldal kisajátotta, ergo ami „nemzeti”, az kirekesztő, tehát a nemzeti konzultáció szélsőjobboldali propaganda.
Az ATV Csatt.2 műsorában a nemzeti konzultáció volt a témafelütés. Minden további részletezést nélkülözve: a nemzeti megnevezést fideszes propagandaelemnek nevezve Somogyi Zoltán egy ponton, az abszurd relativizálás iskolapéldájaként 1956-ot hozta fel például, ami úgymond össze kéne, hogy kösse a két oldalt, hiszen
„1956 szocialista forradalom volt.”
„Aú…!
A jó kur… !”
Önkéntelen reakciómat azért írom le, mert belémhasított egy ismerős érzés: a kilencvenes évek legmélyebb, legaljasabb, SZDSZ-es magyarellenessége köszönt vissza a Gyurcsány-korszakban felemelkedő, majd azóta is rendre prosperáló közbeszélő szavaiban.
És nem is véletlenül. Ki is ez az ember?
Az akkori MDF balliberalizálásának kulcsfigurája, aki a titkosszolgálatok szélsőjobboldali-ellenes stratégiai tervezője is volt (ld. UD Zrt. ügy),
most is alapítványhalmozó, sajtóbedolgozó, politikai tanácsadós (Momentum-közeli) közpénzszerző, és úgynevezett mértékadó ellenzéki kommunikációs vezérürü. Magyarellenes propagandát gyárt, professzionális szinten.
Politikai, közéleti pályáját hol máshol, mint
az SZDSZ-ben kezdte,
amihez 1990-ben csatlakozott, és egy röpke évtized alatt üzleti tőkévé kovácsolta működését, megalapítva a Political Capitalt. Szerepe nem változott, csak bevételei: onnantól
az időközben kormányzati, legitim politikai kommunikációvá tett, modern liberalizmusként tálalt régi-új, huszadik századi magyarellenességet értékesítette, és értékesíti a mai napig.
Aminek nem véletlenül ugyanazok az elemei, mint a régi, népi-elvtársi propagandának. Ez nála ráadásul családi örökség.
A balliberális közszájak, frontemberek és hálozatos beágyazottak felmenőivel, a huszadik századot túlélve foglalkozni tanácsos, 2023-ban is.
Az önszerkesztett Wikipédia oldal tanúsága szerint, annak hangsúlyozása mellett, hogy nem volt párttag, édesanyja francia és orosz nyelvű külkereskedő (!) volt, a családja pedig atyai ágon polgári-értelmiségi, anyai ágon baloldali kommunista volt. Említi még atyai nagyanyját, aki Auschwitz túlélő volt, míg atyai nagyapja a Dreher receptúra megalkotásában vett részt.
Érdekes, beugrott a Napfény íze című, Szabó István-film…
